Amerikában minden ünnepnek megvan a maga hihetetlenül szórakoztató darabolós horrorfilmje. A legismertebb természetesen a Halloween-sorozat, de készült már film szerelmespárokra vadászó, őrült bányászról (Véres Valentin), a július 4-ei tűzijáték alatt gyilkoló őrültekről (Uncle Sam, Tudom, mit tettél tavaly nyáron), Húsvétkor feltámadó Zombijézusról (Christopher Lambert méltatlanul elfeledett Feltámadása), sőt, még Eli Roth is csinált egy hálaadásos kaszabolást Grindhouse kamutrailer-blokkjába (Thanksgiving).
Az ünnepi mészárlások között viszont egyértelműen a gyilkos Télapó és levágott fejekkel feldíszített karácsonyfa vezeti a népszerűségi toplistát. A zsáner már a 70-es évek óta (lásd: Black Christmas, Silent Night, Bloody Night) a horrorfilmesek egyik legkedveltebb játszótere, nem véletlenül.
A Santa és a Satan között ugye csak pár betűcsere az eltérés. A kéményeken át közlekedő, kislányokat az ölébe ültető öregúrt pedig csak egy rénszarvasugrás választja el a sorozatgyilkos hajlamú, Mikulás-jelmezes betörőtől (lásd a klasszikus Mesék a kriptából-epizódokat), aki kislányok helyett fedetlen keblű nagylányokat szeret lovagoltatni a térdén - hogy aztán felakassza őket egy rénszarvasagancsra:
Az 1984-es Silent Night, Deadly Night a gyilkos mikulásos műfaj egyik ékköve. A film akár a Halloween vagy a Péntek 13. karácsonyi kiadása is lehetne: egy őrült sorozatgyilkos (Robert Brian Wilson) hülyefrizutás fiatalokat és kufircoló párokat mészárol valami isten háta mögötti helyen - Michael Myres konyhakése, Freddy Krueger pengekesztyűje és Jason kedvenc machetéje helyett egy tűzoltóbaltával. Még az álruha is stimmel, bár Kirk kapitány és a hokikapus maszkja helyett a főhős itt Télapó-sapkában indul gyilkolni, hogy így álljon a világon bosszút, amiért egy Mikulás-ruhás rabló megölte a szüleit.
Tipikus klisé, hogy a gonosz csak azért gonosz, mert nehéz gyermekkora volt. A Silent Night, Deadly Night főhősére viszont hatványozottan igaz a tétel. Nem elég, hogy a szülei halála után nevelőintézetbe került, ahol gonosz apácák terrorizálták, évekkel később, amikor már látszólag rendbe jött az élete, egy karácsonyi bulin áruházi Mikulásnak öltözve rányit a gyűlölt főnökére, aki épp azt a nőt készül megdöngetni, akiről hősünk mindig álmában fantáziált. A piros ruha, az álszakáll, és a kivillanó csöcsök látványa sokkolja a fiút, és átváltozik darabolós gyilkossá, hogy aztán a film hátralévő részében módszeresen aprítja fel a szánkózó gyerekeket, és a meztelenül sikoltozó nőket.
A 80-as évek egyik legviccesebb, véres horrorvígjátéka négy harmatgyenge folytatást is kapott, de ezek közül csak a második ér valamit. Az is csak azért, mert ebben látható a filmtörténet egyik legidiótább halála: az új rész bekattant Mikulása az azóta mémmé vált "Garbage Day!" felkiáltással, tavaszi madárcsicsergésben(!) lövi le gyűlölt szomszédját, amikor az épp kivinné a ház elé a szemetet:
Silent Night, Deadly Night (1984) - ítélet: