A játék, amit meg kell venned a gyereknek karácsonyra!

2014. december 08. 00:01 - -Szűcs Gyula-

Bűbájos egérmese, 7-től 77 éves korig mindenkit garantáltan elvarázsol: Mice & Mystics

mice-and-mystics-cover.jpgComing outtal kell kezdenem ezt a posztot: sajnos a rendszerváltás és a Gorenje-turizmus nagy vesztese vagyok, mert a szüleim nem vették meg nekem a bécsi bevásárlóutunkon a Pro7-en reklámozott Hero Quest társasjátékot, így számomra a Police 07 jelentette évtizedeken át a társasjátékok csúcsát.

Nagyjából úgy 2006-ban viszont rá kellett döbbennem: nemcsak hogy van élet a Gazdálkodj okosan-Rizikó-Catan szentháromságon túl, de az elmúlt tízegynéhány évben annyi, de tényleg annyi izgalmas társasjáték jelent meg a piacon, hogy már vissza se sírom a Hero Questet!

Na jó, azért egy kicsit igen, mert nekem a mai napig a szép műanyagfigurás, nagy térképes, sok kockával dobálós, kicsit az AĐ&D felé kacsintgatós, dándzsön típusú játékok jelentik a társasjátékok csúcsát. Ahol a harcos, a varázsló, a pap meg a tolvaj XP és kincsek reményében leveri a labirintus szörnyeit, hogy aztán a náluk talált fegyverekkel és varázslatokkal még erősebb szörnyeket verjenek le, még több XP és kincs reményében.

Ez a műfaj nagyjából a Games Workshop 1983-as Talizmánjával és a '86-os Tűzhegy varázslójával indult hódító útjára (e két nagy klasszikusról itt és itt részletesebben is írtam már), hogy aztán a '90-es években érjen a csúcsra a fentebb már emlegetett Hero Questtel és annak klónjaival, a Dark Worlddel, a Dragon Strike-kal (ezekkel imádtam játszani általános iskolás koromban az egyik osztálytársamnál) valamint a Firts Questtel, ami már tényleg a klasszikus AD&D előszobája volt.

A dándzsön típusú társasjátékok másodvirágzása a 2000-es években jött el. A műfaj egyik legismertebb darabja az itthon Odalent néven megjelent Descent (itt írtam róla részletesen) a Fantasy Flighttól, és a sci-fi környezetbe rakott mutációja, a Doom (Érdig vérben gázolva-szóviccel súlyosbított kritika itt). Természetesen Steve Jackson (nem Ian Livingstone haverja, hanem a másik, aki a Skorpiók mocsarát írta, és amúgy társasjátékfejlesztő) a dándzsön zsáner fergeteges paródiáját is megcsinálta már az ebben a cikkben magasztalt Munckin Questben. Ezeknek a játékoknak azonban van néhány óriási hibája:

  • egy idő után baromi unalmas, hogy mindegyik játékban a csontváz, az óriáspók, az ork, a tűzdémon, az óriás, a sárkány és a gonosz varászló az ellenfél,
  • akiket mindig az elcsépelt klisékaraktereknek, a barbárnak, a mágusnak, a papnak, a tolvajnak, meg persze a Tolkientől megörökölt elf íjásznak és a kötelezően mogorva törpének kell halomra öldösnie,
  • a dándzsön játékok nagy rákfenéje, hogy nem kooperatívak: a Mesélő általában mindig veszít, ami valljuk be, nem túl jó érzés (bár a Munchkin Quest és a legújabb D&D társasjátékszéria pont kivétel, mert ezekben már a szörnyek maguktól cselekszenek)
  • kizárólag a pattanásos kamaszfiúkat és a párás szemüveggel nosztalgiázó, 30-as nördöket hozza lázba ez a fajta játék.

Na ezt elégelte meg egy viszonylag új kiadó, a Plaid Hat Games, ahol a legelcsépeltebb fantasy kliséket és mesetoposzokat megcsavarva egy olyan magával ragadó, 7-77 éves korig mindenkit lenyűgöző, abszolút gyerek-, feleség- és nagyszülőbarát, kooperatív labirintusos játékot raktak össze, amilyenre 30 éve nem volt példa!

1920x1080-mm.jpg

A Mice & Mystics elragadóan meseszerű világa olyan ügyesen adagolja be a legnaivabb társasjátékszüzeknek is a karakterlap, a támadó- és védőérték, a szintlépés, a felszerelési tárgyak, a varázstekercsek és a képességkártyák fogalmát, hogy ennél jobb belépő jelenleg nem is nagyon létezik az összetettebb dándzsön társasjátékok birodalmába.

És mi kellett ehhez?

Egy zseniális író-ötletgyáros (Jerry Hawthorne), egy hihetetlenül tehetséges rajzoló (John Ariosa), meg a kezük alá dolgozó, lelkes és kreatív stáb. A Mice & Mystics főhősei ugyanis ugyanúgy az unalomig ismert harcos, varázsló, tolvaj, pap és íjász karakterek.

Csakhogy ezúttal mindannyian kisegerekké változtak. És nem egy sablonfantasy világ csontvázait, orkjait és sárkányait kell lekaszabolniuk, így szerezve meg a mesés kincseiket és varázslatos ereklyéike, hanem már annak is örülnek, ha megfutamítanak pár patkányembert, visszaverik a csótányok és százlábúk hordáját, legyőzik a sarokban gubbasztó, rémséges pókot, és egy lándzsaként forgatható fogpiszkálóhoz, egy kabátgombból eszkábált pajzshoz vagy egy makkból készített sisakhoz jutva kimenekülnek a várbörtönből, anélkül, hogy a konyhában ólálkodó macska elkapná őket!

eger.jpg

Az izgalmas alaphelyzet mellé pompás, meseszerű hangulatot és szemet gyönyörködtető dizájnt is kapunk. Az egész játék úgy van felépítve, mintha egy régi, békebeli, padláson talált, illusztrált mesekönyvet olvasnánk, ahol minden újabb fejezetben mi irányítjuk a szereplőket. A kerettörténetet egy öreg egérapó meséli el egy hideg téli estén az aludni sehogysem akaró, izgága egérunokájának: az emberek királyságának habókos fővarázslója, Maginos azért változtatta át egérré a hős Collin herceget, a kastély ezermesterét, az udvar papnőjét, a melléjük csapódó tolvajt és saját magát egérré, mert csak így tudtak kiszabadulni a várbörtönből, hogy aztán kinyomozzák, hogyan győzhetnék le a betegeskedő Andon királyt dróton rángató gonosz boszorkányt, Vanestrát.

Aki természetesen már érzi, hogy a falak repedései közt bujkáló egerek ellene ármánykodnak, ezért patkánnyá változtatta a teljes palotaőrséget és a félszemű Vurtz kapitányt, hogy fogják el és öljék meg a csatornában, a várbörtön pincéjében, a királyi hálószobában vagy épp az alkimista műhelyben - pontosabban az ezeket szimbolizáló térképlapokon kommandózó hőseinket.

chris_norwood_foto1.jpg

Az alapdobozzal 8 egybefüggő kalandot játszhatunk végig. A dándzsön műfaj jól ismert elemeit, az új szobába lépve előugró random szörnyek leverését és a küldetéstárgyak megkeresését lépten-nyomon novellaszerű leírások és mókás párbeszédek szakítják meg (ezeket érdemes a legjobb orgánumú játékosnak felolvasnia, például aki a korábbi dándzsön játékokban is mesélő volt), amik nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy izguljunk a karaktereinkért, és érdekeljen bennünket, mi lesz a mese vége.

A történet hat egérhős viszontagságairól szól, de egyszerre mindig csak négyet irányíthat 1-4 játékos, akár úgy is, hogy kalandonként cserélgetik az aktív és inaktív karaktereket (itt például zseniális ötlet, hogy Lilyt, az íjászlányt csak akkor választhatjuk játékos karakternek, ha már kiszabadítottuk a 2. kaland végén). Mindegyik egér másban jó.

maginos.jpg

Lily és a varázsbotokkal lődöző Maginos kiváló távolsági harcosok, Nez egy kalapácsos verőlegény, Tilda saját magán kívül bárkit képes meggyógyítani, és harcban sem rossz a buzogányával, Collin herceg profi bajvívó és született vezér, aki a képességeivel a többi karaktert is erősítheti, míg a tolvaj Flitch két fegyverrel és a farkincájával forgatott harmadik tőrrel is igen hatékony tud lenni.

pic1337280_md.jpg

A harc pofonegyszerű: az alaptámadásunkhoz hozzáadjuk a tárgyakinkból és képességekből jövő bónuszokat, és ennyi kockával dobunk az ellenfél védőértéke ellen, és a különbség lesz a sebzés. A kockadobásokkal egyúttal sajtokat is gyűjtenek a szemben álló felek: ha a dobókockánk a találatot jelölő kard/íj és a védelmet jelentő kard/pajzs helyett sajtot mutat, az jó, mert ezekből a sajtpontokból használhatjuk a képességeinket, de ha az ellenfél dob sajtot, az egy óra mezőre kerül fel. Szintén ide kerülnek a sajtok, ha a játékosok nagyon elhúzzák a keresgélést, és ha kigyűlik egy teljes sajttömb, akkor újabb szörnyek bukkannak fel, és a küldetés teljesítésére fordítható időnk is egyre kevesebb lesz.

story-book-cover.jpgSzerencsére több megjegyezni való szabály nem is vagyon van, mert a készítők inkább arra törekedtek, hogy a pörgős játékmenetet minél viccesebb és kreatívabb dolgokkal színesítsék.

Ha például a kalandok során találunk egy villát, akkor katapultnak használva olyan mezőkre is gyorsan eljuthatnak az egereink, ahová máshogy körülményes lenne. Ha pedig valahonnan szerzünk egy-két bogyót, a villakatapulttal vidáman lelövöldözhetjük a pálya túlfelén vicsorgó patkányokat, mielőtt közelebb érnének.

Gyakoriak az olyan ötletes nehezítések is, amikhez nem is kellett külön műanyagfigurát legyártani: a konyhában például az ember méretű, sikoltozó szakácsnő üti seprűvel kis hőseinket, a várudvaron pedig egy vén, göcsörtös fán ücsörgő, éhes holló csap le a levegőből az óvatlan egerekre.

Nem árulok el nagy titkot: Collin herceg és hű emberei a nyolcrészes mese végén legyőzik ugyan az ördögi varázslónőt, Vanestrát, de nem változnak vissza emberré...

Hiszen akkor nem lehetne jó pénzért kiegészítőket árulni a játékhoz! 2012 óta már több ilyen is kijött: 

  • a tavalyi Heart of Glorm egy hatrészes mese a kastély alkimistaműhelyében motoszkáló, steampunk mordályokkal és mindenféle robbanószerrel kísérletezgető, titokzatos új főgonosszal és csatlósaival a főszerepben,
  • az idei év nagy újdonsága, a Downwood Tales a kastély melletti, lápos erdőbe visz, ahol elvetemült tündérek, morcos froglodyták, és újabb játszható karakterek (többek között egy hősi történetekért rajongó, bátor egérlovag és egy bumerángot dobáló, barátságos mocsári gyík) várják hőseinket,
  • emellett a Plaid Hat Games honlapjáról letölthető két "nyomtasd ki magadnak"-típusú, ingyenes mese is.

mice_and_mystics_box_art_by_johnariosa-d4zel07.jpg

 

Mice & Mystics

Gyönyörűen megrajzolt, bűbájosan meseszerű kooperatív társas, hős egerekkel és rengeteg jó ötlettel. Gyerekeknek és barátnőknek kiváló belépő a fiúsabb, hardcore fantasy dándzsönök világába - de nem árt hozzá a jó angoltudás!

Játékosok száma: 1-4 fő
Ajánlott életkor: 7+
Játékidő: kb. 2 óra
Nehézség: 3/5
Dizájn: 5/5
Újrajátszhatóság: akár minden hétvégén
Magyar szabálykönyv: a dobozban nincs, de a Szellemlovas.huról letölthető

Ár: 19.990 forint

Ítélet:

5hcsillag560.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nerdblog.blog.hu/api/trackback/id/tr416965079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bobby Newmark 2014.12.08. 20:20:35

Áááá, beszarok, hogy MINDKÉT Steve Jackson írt a KKK sorozatba ÉS mindkettőnek játékokkal kapcsolatos cége van... :D

A Talismannak meg lett egy Warhammer 40k átdolgozása Relic néven, már egy kiegészítő is van hozzá. Állítólag kijavítgatta a legidegesítőbb dolgokat, amik a Talismanban voltak, de erről fogalmam sincs, a Talsimant nem ismerem. A Relic viszont jó, tényleg. Sorban kattannak rá az emberek, akiket elcsábítok egy-egy játékra.

kovacs.lehel 2014.12.08. 22:27:04

Ha jól tudom valaki lefordította a szabályt és a meséket is magyarra, érdemes ráguglizni :)

Reactor 2021.12.03. 16:13:20

Dándzsön :DDDDD

Eeeegen, ez sajnos elég komoly hibája a legtöbb fantasy műfajú játéknak: ha nagyon a dolgok mögé nézünk, azt látjuk, hogy a dolgok velejét tekintve mindegyik hasonló: az ivóból megyünk a gonosz varázsló várába, útközben pedig futószalagon gyártott goblinorkcsontvázzombitroll-szörnyeket gyepálunk. Ajtó kinyit, szörny leöl, kincs összeszed, rinse and repeat.
Ez a patkányos sztori viszont tényleg meglehetősen egyedi.
süti beállítások módosítása
Helló