A filmes-képregényes-videojátékos témák egyik első számú kincsesbányájának számító Geektyrant geekjei pompás posztot posztoltak a napokban: ilyenek lennének a Nintendo kultikus játékai, ha nem konzolon, hanem a '40-es, '50-es és '60-as évek űrös-bűnös-dögös csajos ponyvaregény-válogatásaiban jelentek volna meg.
Íme a kedvencem, Mario bosszúja, amiben az egyszeri melóslegény betör egy arisztokrata házába, bezúzza mindenki koponyáját, és megmenti a kikapós szőke menyecskét, akit elraboltak a gonoszok - hát nem pont ugyanerről szól Frank Miller összes Sin City-képregénye? A képsorozat egyébként egy Ástor Alexander nevű, igen kreatív művész munkája, aki több kultikus Nintendo-játékot is ponyvásított.
Itt van rögtön a Mario-széria népszerűségével vetekedő másik Nintendo-klasszikus, Zelda:
Aztán az 1986-os Metroid, egy szemre való Scarlett Johansson-hasonmással és egy tipikus B-filmes űrstukkerrel leterített, halott űrlénnyel:
És végül Ken Levine kultjátéka, a BioShock, ami ugyan nem Nintendóra, hanem Playstationre, Xboxra és PC-re jelent meg, de ettől még ugyanolyan menő, mint a ponyvásított Mario, Zelda és a Metroid:
A ponyvaborítóként újrarajzolt film, játék és képregény egyébként évek óta népszerű téma. Nemrég például egy másik hihetetlenül tehetséges művész, Timothy Anderson álmodta újra karcos fedelű, filléres bűnmagazinként a Blade Runnert...
...aztán A nyolcadik utas: a Halált:
Előtte pedig a Csillagok háborúja őstrilógiát. Ez volt példáu la Star Wars filléres változata, jó nővel és tökös pisztolyhőssel:
Íme A Birodalom visszavág Timothy Anderson-féle verziója:
Ez pedig egy szenzációs A Jedi visszatér-tisztelgés:
