A magyarok kamu Ragadozó-könyvei jobbak, mint az igaziak!

2017. június 17. 17:00 - -Szűcs Gyula-

A 90-es években a Valhalla ütős regénytrilógiával lovagolta meg a Predátor-őrületet

A héten lett 30 éves a világ legjobb kommandós sci-fije, Arnold Schwarzenegger 1987-es Ragadozója. A filmbéli raszta csillagharcos ugyan sosem lett olyan népszerű űrszörny, mint péniszfejű nagytestvére, a Nyolcadik utas, de maga a brand még ma is épp eléggé fényesen csillog ahhoz, hogy Ridley Scott Covenantja mellé hamarosan új Predátor-film is érkezzen – ezúttal attól a Shane Blacktől, aki 30 éve még SZTK szemüveges, gyógyegér zsoldosként volt a Ragadozó egyik áldozata.
20170617_150057.jpg

A '87-es kultfilmet 1990-ben egy második rész is követte, a Dark Horse pedig képregényben folytatta a yautja faj bolygóközi vadászkalandjait (az Alien-szériájuk 1988-ban, a Predator '89-ben, az AVP '90-ben indult el). A filmproducerek és a képregényguruk mellett viszont mások is pénzt szimatoltak a Predátorban. A Valhalla Páholy 1993-ban egy saját gyártású Ragadozó-trilógiát jelentetett meg, csodaszép Boros-Szikszai-borítókkal – de a rendszerváltás után elszabadult vadkapitalizmusban uralkodó szokásjog szerint az eredeti franchise tulajdonosainak tudta nélkül.

A Valhalla Predátor-trilógiájának első darabját a hangzatos Kyle Sternhagen álnév mögé bújó Szántai Zsolt írta meg 2017 – Hőhullám New Yorkban címmel. A könyv impresszumában természetesen itt is az szerepel, hogy regény a Predator-franchise szerves része, 2017: Dead Heat in New York címmel jelent meg eredetileg, és a Valhalla a Thor Universal Corporationnel kötött megállapodása alapján jelentette meg. Ez volt az a jó öreg kamucég, ami mögé bújva a Valhalla éveken át szép pénzeket kaszált a licenc nélküli Alien-, Predator-, Star Wars- és Doom-hamisítványregények kiadásával. A profin kivitelezett, vevőcsalogató Boros-Szikszai-borítók, az angol nyelvű regények nehézkes beszerzése, valamint az 1993-ban még gyerekcipőben járó interneten való gyors ellenőrzés hiánya miatt egy egész nemzedék bekajálta, hogy ezek a hamisítványkötetek a hivatalos kánon részei.

152_pic.jpg

A szerzői jogi disznóságokat félretéve viszont bátran ki merem jelenteni, hogy ezek a valhallás bootleg regények sokkal ütősebbek lettek, mint a hivatalos bérírók, Brian Daley vagy Steve Perry történetei! A Hőhullám... például képregényben és VHS-en is simán népszerű lehetett volna Amerikában, mivel pont olyan, mintha egy '90-es évekbeli akciófilm regényváltozata lenne. A sztori szerint 2017-ben a túlnépesedett Amerikában már nem a kormány, hanem egy Szindikátusnak nevezett mamutvállalat az úr. A cég ügynökei mindenütt ott vannak, és vaskézzel tartanak rendet, mit sem törődve azzal, hogy egyre nagyobb szakadék nyílik a nagyon gazdagok és nagyon szegények között.

Ebben a sötét és disztópikus jövőben (ami nekünk ugye most már a jelen) tengődik félőrülten a Predator 2 nyugdíjazott zsaruja, Mike Harrigan, akit öreg korára már csak egyetlen dolog érdekel: minél többet megölni a Predátorokból, ha azok még egyszer a Földre jönnének vadászgatni. A bolygónkon randalírozó, gyilkos idegenekről szóló meséjét persze senki sem hiszi el – egészen addig, amíg egy űrhajónyi Predator meg nem kezdi New Yorkban a fiatal harcosaik beavatási szertartását.

Szántai igen emlékezetes módon mutatja be a láthatatlan vadászok tombolását: van itt motoros banditákkal vívott harc, horrorisztikus színpadi előadásnak hitt felkoncolás, élőben közvetített mészárlás a tévéstúdióban... Az egyre gyarapodó gyilkosságok ügyét pedig két olyan, egymást heccelő zsaru próbálja felgöngyölíteni, akik bármelyik hollywoodi buddy cop filmben megállnák a helyüket. Nagy kedvencem még rajtuk kívül Santa, az ősz hajú, nagydarab, motoros bandavezér, aki kényszerszövetséget kötve Harriganékkal, a rend őreivel próbálja legyőzni a Predátorokat.

De a végjátékban pedig feltűnik maga Dutch Schaefer őrnagy is, az első Ragadozó-film főhőse! A nagy találkozást egyébként valószínűleg az ihlette, hogy nálunk 1990-ben egy olyan gányolt borítóval jelent meg a Predator 2 regényváltozata Simon Hawke-tól, aminek a borítóján Arnold Schwarzenegger is ott feszített Danny Glover mellett.

konyv_ragadozo_2_lrg.jpg

Szántai Zsolt így emlékezett vissza a Hőhullám... keletkezési körülményeire az Antal Nimród-féle Ragadozók mozipremierje idején:

„A valhallás Alien, Predator, és AvP könyvek alapját 1-1 kint korábban már megjelent képregény képezte. Kivétel a Hőhullám, amit én követtem el még 93 végén, itt ugyanis csak a képregény első két oldalának sztoriját tartottam meg, utána bejöttek a képbe a motorosok stb, akik nem szerepeltek a Dark Horse-os kiadványban. Később kint is kapcsoltak, és megírták a képregények regényváltozatait. Ez az oka a Kelepce-Préda párhuzamnak.

A Hőhullám...-nál egyetlen célom volt: büszke vadászoknak bemutatni a Predatorokat, akik nem ölik meg a kiskorú prédát (majd ha megnő), és logikusan gondolkodnak (a kötelékben repülő helikopterek közül a középsőt lövik ki, mivel gyanítható, hogy abban ül a főnök). A hasonló, „a rosszfiúk sem hülyék”-felfogás már nem igazán jelent meg a Jég és vér, meg a többi Predator-regényben, és ez engem zavart.

Az 1. és 2. Predator-film nekem nagyon bejött, az Alien 1-2-3 is. Az 4-ben már volt néhány logikátlan, kissé gagyi megoldás. Az AVP 1 nem rossz, a 2-t kb. 10 percig bírtam. Ez a mostani... Örülök, hogy egy magyar rendező ilyen lehetőséget kapott, de kb. ennyi.”

A Schwarzenegger-arcú Dutch a Hőhullám... kvázi-folytatásaiban, a Kelepce/Túlélők ikerregényben is feltűnt, az Alien-, Predator- és Terminator-rajongók legnagyobb örömére. A neten A játék neve: Halál címen is ismert duplakötet lényegében az eredeti, 1990-es Aliens VS Predator-történet rip offja, amiben a Damien Forrestal álnéven író Gáspár András a saját kénye-kedve szerint vitte tovább a Dark Horse-képregény alapsztoriját, behozva az Idegenek és a Ragadozók küzdelmébe a Weyland-Yutani cégóriást is.

Azt már Szántai regényében sejteni lehetett, hogy a Szindikátus nem más, mint az Alien-filmek szemét mamutvállalatának előképe. A kelepce idején, 2202-ben a cég főigazgatója már nem más, mint a Predátor elleni harcba kissé már beleőrült Dutch, aki nemcsak a fél veséjét, de az összes többi belső szervét eladta, hogy klónozókádban növesztett tüdővel és szívvel, szuperfém bordaimplantátumokkal (élő szövet a belső fémvázon, érted!) meg a testhőjét elrejtő űrpáncélban várja a gyűlölt űrszörnyek felbukkanását.

228_pic.jpg

Gáspár crossoverében Dutch még az Alienekre is csak a Ragadozók ellen bevethető biológiai fegyverként tekint. Hangulatos visszaemlékezős jelenetekben bontakozik ki a címadó kelepce terve: amikor az utolsó lehetséges királynőembrió-hordozó, Ripley a Weyland társaság tanácsa ellenére a börtönbolygó kohójába vetette magát (a könyv ugye 4 évvel az Alien 4 előtt íródott), Dutch taktikát vált, és Michael Bishoppal legyártatja a régi dzsungelkommandója tagjait. Blain, Dillon és a többi „Cyberdine-fiú” a Delta Hydrae VIII telepesbolygóra megy, ahol a Weyland-Yutani szerint többször is felbukkantak már a raszta űrvadászok.

Gáspár az eredeti AVP képregény főhősnőjét, a japán Machiko Noguchit lecserélte Carrie Wongra, az illegális utcai harcosból egy jó időben megkötött házassággal kormányzónévé tett, folyton önmagát kereső hongkongi lányra. A visszaemlékezős földi jelenetekkel mélységet adott az eredetileg eléggé egydimenziós, szamuráj-mentalitású főszereplőnek. És hogy az Alien-filmekhez még szorosabb legyen a kapcsolódás, a tökös, ámde közutálatnak örvendő Carrie megkapta maga mellé Bishopot, a legnagyobb embertelenség közepén is emberi androidot.

A Kelepce tehát szépen eljut az eredeti Préda-képregény végéig: az Alienek és Predátorok vérfürdőjét túlélő telepesek elmenekülnek a hegyekbe, hogy ott várják be a Társaság mentőhajóit. A Túlélők nyitófejezetében felkeresi a bolygót a vészjeleket fogó Lecter teherűrhajó, ami épp a konkurens Chigusa mamutvállalat megbízásából lökdös több tonnányi radioaktív hulladékot a harmadosztályú csillagrendszerek napjaiba. A Delta Hydrae telepesei a Lecteren találnak menedéket – de Gáspár sztorijában már mindegyikük fertőzött. A túlélőkből hamarosan kitörnek a mellkasrobbantók, így a kötet egyik felében egy elképesztően fullasztó hangulatú, elkeseredett harc kerekedik a teherűrhajó sötét szervizfolyosóin, az első két Alien-mozifilm stílusában. A Delta Hydrae VIII bolygón természetesen Dutchék is megkapják a maguk Idegenjeit és Ragadozóit, de az Alien királynőt itt is az AVP főhősnője győzi le. A befejezés is ugyanaz, mint a hivatalos verzióban: Carrie Wong kiérdemli a Predátor-vezér tiszteletét, és rituálisan is befogadja őt (sebhely a vérző királynő ujjával, ahogy azt kell) a csillagharcosok népe.

A Damien Forrestal-féle ikerregény jó példa arra, hogy nem számítanak az újrahasznosított ötletek egy jó ponyvában, ha maga a stílus jó – márpedig stílus tekintetében Gáspár volt a legprofibb a hazai fantasy és sci-fi mezőnyben a '90-es évek elején. A Kelepce és a Túlélők sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy számos olvasó az AVP-képregény jogtiszta könyvváltozatát, Steve és Stephani Perry 94-es Prédáját tartja a gyengébb minőségű feldolgozásnak. A Dark Horse-képregényt, mint ősforrást egyébként Gáspár sosem tagadta:

Ami az AvP könyveket illeti, azok a fan fiction kategóriába tartoznak: én írtam őket, de sem a világ, sem a karakterek vonatkozásában nem rendelkezem átruházható jogokkal.

A Kelepce-Túlélők párosnak és a Prédának annyi közük van egymáshoz, hogy közös őstől - a Randy Stradley féle füzetes képregénytől - származnak. Mikor a Forrestal szövegeket írtam, utóbbi volt a Dark Horse egyetlen befejezett AvP szériája, a többi épp hogy elindult, Perry regénye pedig tervként sem létezett még.
Mindaz, ami a duplakötetben nem a Stradley-szkriptből, valamelyik filmből vagy Kovács Adrián legendás b+ pólójáról jön, belőlem fakad.

A közönségnek nem volt - és igazában ma sincs - bizodalma magyar nevű szerzőkben. Az a fajta kommersz, aminek az AvP és a Doom látszani akart, primőrnek számított nálunk akkoriban. Belföldi előállításának nem volt se receptje, se hagyománya... a könyvkiadás liberalizálódása nyomán pedig olyan tömegben zúdult a piacra a hazai bóvli, hogy a magukra adó szerzők jobbnak látták munkáikat angolszász importnak álcázni.

Az első (Novák Csanáddal közösen használt) írói személyiségem, akinek könyvei műfordításként váltak ismertté és elfogadottá, Wayne Chapman volt. A hozzá kitalált sémát alkalmaztuk a többiek esetében is, míg a jogszabályok lehetővé tették. A cél nem az olvasók félrevezetése, hanem az esélyek kiegyenlítése volt - ezért adtunk bele a tartalomba apait-anyait, szemben amerikai barátainkkal, akik az ilyen könyveket soha nem alkotásként, hanem termékként kezelték.”

Kyle Sternhagen: 2017 – Hőhullám New Yorkban / Damien Forrestal: A kelepce / Damien Forrestal: A túlélők (1993, Valhalla Páholy)

Ítélet:

4hcsillag560.jpg

 

 

TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ ALIENES, PREDÁTOROS ÉS TERMINÁTOROS KONTENT NÉLKÜL!

Másolt VHS-kazettákon nőttél fel? A Menekülő ember és a T2 a kedvenc Schwarzenegger-filmjeid? Akkor a Világvégi mesék is neked készült! Barkasszal a posztapokaliptikus pusztulatban - rendeld meg a képregényt akciósan innen!

vilagvegi_mesek-46b.jpg

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://nerdblog.blog.hu/api/trackback/id/tr1312601981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2017.06.17. 17:41:14

Na igen, tőke és ismeretség nélkül, hiába találtak volna ki saját világot és írtak volna hozzá remek regényeket (ahogyan az meg is történt), külföldre kijutni vele semmi esély nem volt.

szekőcei 2017.06.17. 19:30:56

kilencvenes években bizony eléggé meggyőző volt a könyv a borítóval, meg, hogy Hollywood válasza sem késik sokáig.. :D

-Szűcs Gyula- · http://nerdblog.blog.hu/ 2017.06.17. 19:52:59

@szekőcei: Hát azon beszartam, most is ezen röhögök, hogy felemlegetted!
És tényleg lett AVP-film, Novák Csanád a jövőbe látott! :P

victor vacendak 2017.06.18. 16:34:19

Egy szart voltak jobbak. Hihetetlen gány (és plágium) mindkettő AvP, kb. mint a Webster-féle Jedi hatalma. Legalább akkor bűn a létezésük, mint az AvP filmeké. Ott is bejátszott pár dolog, amit a képregényből (az 5 részes Stradley-féléből) "loptak". De csak trehányan, ahogy kell.

Tamás Lászlók 2017.06.18. 17:57:02

Ugyanez igaz a Terminátor könyvekre is. Sokkal jobbak és sokkal több van a licenc nélküliekből.
Helló