Lehet-e jó egy disztópikus sci-fi, ha magyar?

2017. június 28. 23:59 - -Szűcs Gyula-

Beszélgetés A Hegyről és a Cafe Postnuclearról az I. Kaposvári Képregénynapon

Bánhatja, aki kihagyta múlt szombaton a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozathoz időzített I. Kaposvári Képregénynapot, mert egy nagyon jó kis családias hangulatú rendezvény kerekedett belőle (reméljük, minden évben lesz folytatása)! Ráadásul ezúttal nemcsak mint a Kaméleon Komix Kiadó képviselője árultam a rendezvényen a Mad Max-hangulatú Világvégi meséket, de délután egy forgatókönyvírói kerekasztal-beszélgetésen is részt vettem – mint a 2015-ben megjelent Cafe Postnuclear írója.

hegy0.jpg

A beszélgetés másik résztvevője Varga Bálint Bánk, A hegy forgatókönyvírója volt. Talán nem túlzás, ha azt mondom, ez a képregény a hazai popkultúra Chinese Democracy-ja és Duke Nukem Foreverje egybe sűrítve: egy csupa tehetséges magyar alkotó által jegyzett, grandiózus, disztópikus sci-fi, ami már nagyon-nagyon régóta készül, de biztosan nagyon nagyot fog szólni, ha egyszer végre olyan formátumban tud megjelenni, ahogyan azt a szerzők eredetileg elképzelték! 

hegy00.jpg

Varga Bálint Bánk író és Pintér Márk rajzoló 2014-ben A Hegy impozáns terveivel nyerték meg a Libri könyvkiadó és a Magyar Képregényszövetség ígéretes magyar képregényötleteket felkaroló ArtComix pályázatát. Sajnos azonban a várva várt, 100+ oldalas kötet végül nem jelent meg (nem is csoda: ennyit a legjobban fizetett, főállású sztárrajzolók sem biztos, hogy ki tudnának termelni 1 év alatt, nem hogy olyasvalaki, aki a civil melója mellett rajzol), a Libri pedig egy mindenkit meglepő satufékkel azóta sem hirdetett újabb ArtComix pályázatot. A Hegy csapatába időközben más rajzolók (Somogyi Mariann, Kuczora Zsolt, Sulyok Tibor) is becsatlakoztak, indult egy  Indiegogo-kampány egy esetleges angol nyelvű megjelenéshez (a Libri ugyanis csak a magyar nyelvű kiadás költségeit vállalta volna be), 2015-ben pedig megjelent a prológus és az első fejezet egy 40 oldalas füzetben, Töredékek címmel.

A Töredékek nekem nagyon bejött – persze leginkább csak a sötét tónusú, Mike Mignola-stílusú, gázmaszkban mászkálós, posztapokaliptikus-disztópikus része, a film noir és fantasy elemekkel megbolondított nagyvárosi horrort ennyi oldal alapján még nem nagyon tudtam hová tenni. Az emberiség maradéka ugyanis Varga Bálint Bánkék víziójában egy hatalmas hegy belsejében kiépített bunkekomlexumban úszta meg a nagy kataklizmát. 1000 évnyi háborúskodás után épp egy békésebb korszakban járunk, de ez nem jelenti azt, hogy egyszerű volna az élet a városnyi óvóhelyen: a nagyon gazdagok és nagyon szegények közti ellentét polgárháborúval fenyeget, felbukkan egy új emberi faj, ráadásul a hegyen kívül is értelmes lények nyomait fedezik fel... Impozáns bevezető egy végül soha meg nem jelent képregényalbumhoz, nem igaz? Na, nagyjából a fentiekről, és a Cafe Postnuclear műhelytitkairól volt szó a kaposvári beszélgetésen, íme:

Ami pedig a beszélgetés végét, a CP-t, mint exkluzív Totalcar-kiadványt illeti, álljon itt a kimaradt rész, amiről idő hiányában már nem tudtam mesélni. Budai Dénessel minden áron akartunk egy színes verziót a szépemlékű Random képregénymagazinban 2010-ben fekete-fehérben megvillantott "magyar Mad Max-világból", ahol a bőrdzsekis, marcona főhős nem Ford Falconnal száguldozik a sivatagban, hanem egy Skoda Felicia kabrióval, és nem egy elhagyott Texaco tölrőállomás mellett áll meg megnézni, hagytak-e ott valami zsákmányt a fosztogatók, hanem a szocializmus jól ismert ÁFOR-kútjánál. 

Nagyjából úgy 20 színes oldal el is készült 2015 tavaszára, amivel aztán beállítottam a kollégáimhoz a Totalcar szerkesztőségébe (nem kellett messzire mennem, egy emelettel fentebb voltak, mint az akkori munkahelyem, az Index.hu). Ők már öt éve is nagyon várták, mi fog végül kisülni ebből a tuning Trabis, Csao-matricás, rozsdás vasakkal zsúfolt zúzásból.

Aztán pár meetinggel később már úgy alakult, hogy Dénesnek bele kell húznia nyáron a rajzolásba, mert a Cafe Postnuclear lett a 15 éves Totalcar jubileumi kiadványa. A CP végül az október 17-i Parkoló Parádén debütált hivatalosan. Itt is, és másnap, a 30. Képregénybörzén is megrohantak minket a lelkes rajongók, akik buddhistákat megszégyenítő türelemmel várták végig, amíg mindenkinek egyedi dedikáció és mellé egy-egy koponyás-autós rajz kerül a frissen megvett példányába.

TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ KÉPREGÉNYES ÉS STAR WARSOS KONTENT NÉLKÜL!

Mad Maxen és VICO-filmeken nőttél fel? Az országút harcosa volt a kedvenc lapozgatós könyved? Akkor a Világvégi mesék pont neked készült! Barkasszal a posztapokaliptikus pusztulatban - rendeld meg a képregényt akciósan innen!

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://nerdblog.blog.hu/api/trackback/id/tr3612626879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Gerilgfx 2017.06.29. 02:53:45

volt egy amatőr író ismerősöm, kb lovecraft stílusban írt, de úgy, hogy beleborzongtam. két novellát írt, álnéven. sajnos sosem volt hajlandó színre lépni, vagy legalább építeni magának valami profilt. pár hét után mindkét novelláját visszavonta, és törölte mindenhonnan. van valami az emberi kultúrákban, ami elítéli a tehetséget, és ez gyakran demotiválja az alkotókat.

-Szűcs Gyula- · http://nerdblog.blog.hu/ 2017.06.29. 03:16:16

@Gerilgfx:
Szomorú az ilyen...
:(
Nekem rengeteget segített, hogy amikor 2000 környékén elkezdtem novellákat írogatni, akkor az Rpg.hun (mai nevén: LFG.hu, de szerintem senki sem emlegeti így :P ) összehaverkodtam egy csomó jófej emberrel, akik szintén akkoriban kezdtek el írogatni. Rengeteget bandáztunk hajnalig kocsmákban meg egymásnál (nyaranta meg Orfűn), és kíméletlenül szétflémeltük egymás novelláit és regényterveit! Voltak fasza kis belsős workshopjaink, amiket menő fordítók/fantasy írók tartottak Scriptorium címen, havonta adott feladat mentén kellett novellákat írnunk - így ami végül kikerült a netre vagy nyomtatásba, azok már általában előszűrt, fogyasztható cuccok voltak. A csapattagok 75-80%-ának végül jelent meg regénye, novellája és képregénye (na persze főleg m.a.g.u.s. meg sci-fi), de aztán szinte mindenkinél véget értek a gondatlan egyetemista évek és/vagy jött a gyerek, úgyhogy mindenki szétszéledt. De nagyon jó és termékeny pár év volt!

Gerilgfx 2017.06.29. 03:38:50

@-Szűcs Gyula-: ő később teljesen eltűnt - mint megtudtam, pestre ment egyetemre. volt közös ismerősöm vele, és rajta keresztül felkerestem. gondoltam, beszélgetek vele a régi dolgokról, meg arról, hogy ír -e, de teljesen más vonalat vett a beszélgetés. nem kertelt, közölte, hogy köszöni a múlt béli barátságomat, meg nagyon tisztel, de ő teljesen leszámolt a régi énjével, és ne keressem soha többet. erre csak annyit tudtam mondani, hogy ,,ok'', és már tiltva is voltam. azóta sem tudom mire vélni, mondjuk igazából az egész sztori csak a cikkedbe beleolvasva ötlött fel bennem, mert amúgy azóta nem is gondoltam rá.
Helló