„A televíziózás ott van, ahol én vagyok” – nyilatkozta öt évvel ezelőtt az akkor még teljesen vállalható Origónak a hazai televíziózás állócsillaga, a magyar David Letterman (avagy: a szegény ember Jay Lenója), a tarka zakós médiafenegyerekből lett milliomos tévéproducer, Friderikusz Sándor. Én akkor is egyetértettem vele, és most is ugyanígy gondolom: Friderikusznál profibb médiamunkás, aki ugyanolyan egyenletes, jó színvonalon képes komoly politikai elemző műsorokat készíteni, mint rekordnézettségű szórakoztató produktumokat, nincs még egy itthon. Az életművével szerintem mára bőven lekörözte mesterét, Vitray Tamást, akivel anno egyszerre honosították meg idehaza a talkshow műfaját, és alaposan feladta a leckét a tarka zakójából előbújó imposztoroknak – többek között annak a Fábry Sándornak, aki egy időben a Friderikusz Show geggyárosa volt. Csakhogy a Friderikusz-életműben vannak sokkal bizarabb pillanatok is, mint a vállalhatatlanul tarka öltönyök...

Például az a 30 darab művészi igényű, de Photoshop-katasztrófának is beillő Friderikusz-képeslap, amit 1993-ban adott ki képeslapkönyvként a sikerei csúcsán lévő Valhalla Páholy!!!

Én amúgy sokáig nem is tudtam erről a képeslapkönyvről. Teljesen véletlenül jött szembe velem a Bookline-on, amikor meg akartam rendelni Friderikusz 2008-as életrajzi kötetét, meg a korai könyveit (leginkább persze a többszázezer példányban eladott Isten óvd a Királynőt! című bestsellert, ami Molnár Csilla szépségkirálynő tragikus halálának körülményeit mutatta be egy 78 interjút felvonultató riportkönyv formájában).

A fenti fotó bal alsó sarkában látható Friderikusz képeslapkönyv kiadási éve 1993. Ekkor már javában ment a tévében a Friderikusz Show, amit rekordszámú, 6,4 millió néző követett kéthetente csütörtökönként, a Szomszédok után, és ahol olyan sztárvendégek adták egymásnak a kilincset, mint, Sophia Loren, Gina Lollobrigida, Claudia Schiffer, Cindy Crawford, Robin Williams, Roger Moore, Alain Delon, Jean-Paul Belmondo, Larry Hagman, Jean-Claude Van Damme, Bud Spencer, Tony Curtis vagy épp David Hasselhoff. A korszak legmenőbb irodatechnikai cége, a Kontrax pedig milliókat költött arra, hogy Friderikusz minden adás elején bemondja:

Eközben a Valhalla Páholy Könyvkiadó Kft. 1993-ra már egy egészen jól prosperáló üzleti vállalkozás lett. Novák Csanád írógárdája és fordítócsapata futószalagon ontotta a hivatalos Star Wars-, Alien-, Indiana Jones- és Dűne-folytatásokat (A Birodalom örökösei, Sötét erők ébredése, Az utolsó parancs, Idegenek a Földön, Lidérces utazás, Ripley háborúja, Indiana ​Jones és a delphi veszedelem, Dűne messiása, Dűne gyermekei), a nemhivatalos Star Wars- és Alien Vs. Predator-könyveket (Han Solo nomádjai, Han Solo a birodalmi ügynök, Han Solo és a fejvadászok, Han Solo háborúja, Hőhullám New Yorkban, Kelepce, Túlélők), de ebben az évben jelent meg a saját fejlesztésű M.a.g.u.s. szerepjátékuk is (és ez igazából csak a kezdet volt, hiszen egy évre rá, '94-ben jött ki a Star Wars RPG és a máig legjobb M.a.g.u.s.-regénynek tartott Renegát, valamint indult el a Rúna magazin, és készült el a Valhalla Records a Carpe Diem első albumát).

Kézenfekvő volt tehát, hogy a honi szórakoztatóipar két nagyágyúja, a nyugati mintákat követő showman és a nyugati mintára működő könyvkiadó-birodalom összeálljon egy közös projekt erejéig - na ez lett ez a bizonyos Friderikusz képeslapkönyv! A sokkoló képekkel nem borzolnám senki idegeit, legyen elég annyi, hogy Kiss Ilona festő a '90-es évek sztárgrafikusainak legkedveltebb eszközével, a szórópisztollyal bolondította meg egy kicsit Friderikusz előre beállított fotóit. Az eredmény döbbenetes, a festmények témái pedig nemkülönben:

„Jolly Joker, mutogatós, kútfő, angyal, ördög, öreg, kisdobos, bálványa a nőknek, házaspár,  zenész, idő, tévéhordó, Klorrobrigida, ragadozó, fény az éjszakában, báb, játékos, paprikafejű, zord, hegy, hajasbaba, katona, jó, tánti, kalickába zárt valami, komédiás, torta, síró, esőben álló ballonos, alvó, végül pedig Humphrey Bogart. Különös szereposztás. Nem telik el nap, hogy ne kapna fényképet kérő levelet. Egészen eddig ellenállt, aztán kitalálta ezt a képeskönyvet.”

Érdekesség, hogy Friderikusz Sándor annyira büszke volt erre a nagyközönség által feledésre ítélt, ma már sehol sem kapható, szürreális képeslapkönyvére, hogy még amerikai kollégájának, Oprah Winfrey-nek is adott belőle egy példányt, amikor 1993-94 környékén Chicagóban találkoztak, Oprah magyar származású asszisztensének jóvoltából. Friderikusz az Eddig című interjúkötetében maga vall be mindent a képeslapkönyvről:

„Lefotóztak bizonyos pózokban, és egy nagyon szellemes grafikus, Kiss Ilona különböző karikatúrákat rajzolt a fotóim köré, Mentes Endre pedig kísérőszöveggel látta el a portrékat. Voltam én abban síró gyertya, esőkabátját nyitogató férfi, egyszerre egér és macska, sőt önmagam férje és felesége. Adtam ebből egy példányt Oprah-nak is. Na, nem a nézettséggel, hanem ezzel fogtam meg igazán! Nagyon kedves levélben köszönte meg a találkozást meg ezt a képeslapkönyvet. Gondoltam, akkor én most ezzel azon nyomban visszaélek. A válaszlevélben megkértem, segítsen a világsztárok szervezésében. Mivel túl közel volt a Tom Cruise-élmény, arra vágytam, hogy segítsen Budapestre hozni magát Tom Cruise-t. Visszaírt, hogy természetesen, örömmel segít, majd soha többé nem jelentkezett.”

TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ KONTRAXOS, VICO-FILMES ÉS VALHALLA PÁHOLYOS KONTENT NÉLKÜL!