Végre ez a nap is eljött! Egy hónappal azután, hogy augusztus 7-én megjelent Ian Livingstone legújabb lapozgatós könyve, A Tűzhegy varázslója 35. évfordulójára megírt, nosztalgikus utalásokkal teli The Port of Peril puhafedeles változata, a brand jelenlegi tulajdonosa, a Scholastic kiadó kipostázta a világ minden pontjára a keményborítós gyűjtői kiadást is! Íme:
Az impozáns borítóját a veterán Fighting Fantasy- és Star Wars-illusztrátor, Iain McCaig készítette el, akit bizonyára nem kell bemutatni egyetlen Kaland-Játék-Kockázat-rajongónak sem. McCaig mestermunkája volt ugyanis anno a Halállabirintus és a Tolvajok városa összes fekete-fehér belső illusztrációja, valamint a Halállabirintus, A végzet erdeje, a Tolvajok városa és A gyíkkirály szigete borítófestménye is. Sajnos ezúttal nem ő készítette el a belső illusztrációkat, hanem a szlovák származású Vlado Krizan.
Aki amúgy nem tehetségtelen figura, de a deviantartos képein is látszik, hogy inkább a színes-szagos, Photosoppal felturbózott filmes concept art az ő világa, nem pedig a klasszikus, fekete-fehér lapozgatós könyves illusztrációk - kapott is érte eleget a hardcore rajongóktól (lásd a sok pocskondiázást például ebben a posztban). A béna belső rajzokért viszont engem bőven kárpótolt a McCaig-féle, kocsmajelenetes borító, és persze az, hogy Ian Livingsoten egyenként dedikálta a gyűjtői kiadás összes darabját!A limitált darabszámú, 500 számozott példány közül nekem a 370. jutott. Mondjuk a 400. könyvnek azért jobban örültem volna, de így is elég nagy menőség ez - 1989-ben, amikor matekórán kölcsönkértem az osztálytársamtól A gyíkkiráky szigetét, álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer a Mester majd személesen dedikál nekem egy lapozgatós könyvet...
No de a rajzok ekézése és a dedikáció miatti ujjongás után lássuk, megérte-e ennyit várni az új Kaland-Játék-Kockázatra! Livingstone legutolsó játékkönyve, a Tűzhegy 30. évfordulójára kiadott Blood of the Zombies számomra óriási csalódás volt, mivel a Mester ahelyett, hogy sokadszorra is feltámasztotta volna kedvenc főgonoszát, Zagort, felugrott inkább a Walking Dead-vonatra, és összedobott egy közepesen érdekes, erdélyi zombidarálós kalandot. Most viszont úgy tűnik, mindent beleadott, hogy kiengesztelje régi és új rajongóit: az újabb jubileumi kötet végre már a jó öreg Allansián játszódik! Ahol ezúttal minden korábbról ismert, emlékezetes helyszínt bebarangolhatunk egy fantasy road movie keretében, Kelyhesd városától a Holdkő dombokon át a Fekete erdőig és Feketehomok kikötőig!
A kedélyes nosztalgiamaraton alatt ráadásul rengeteg jól ismert karakter említésre kerül. Eleve Throm, a barbár elrejtett kincseit keressük, miután híre megy, hogy a böszme ágyékkötős harcos eltűnt a Halállabirintusban, de később felbukkan a sztoriban a zsarnok két kedvenc varázslónk, Yaztromo és Nikodémusz, Azzur nagyúr és a perverz Szukumvit báró, az egyszer már elintézett túlvilági herceg, Csontos Zambar (akinek most ráadásul elég sokat megtudunk a múltjáról), itt ismerjük meg Mungót, aki A gyíkkirály szigete elején régi ismerősként üdvözöl bennünket, és megemlítik Nagylábot is, aki szegény majd A végzet erdeje elején hal meg, Gillibran király kalapácsának keresése közben... A Port of Peril tehát időrendben a Halállabirintus és a Tolvajok városa után, de még a Gyíkkirály és A Végzet erdeje (valamint értelem szerűen a Bajnokok próbája, A halál seregei, A rémület útvesztője, A varázsló kriptája és a magyarul itthon sajnos már nem olvasható Eye of the Dragon) előtt játszódik.
Az mindenképpen dicséretes, hogy Ian Livingstone ennyi nosztalgikus emléket szuszakolt bele az új kalandba, mint ahogy az is, hogy nem fogta vissza a mesélőkéjét, így nem ritkák a 2-3 oldalas(!!!) fejezetpontok. Sajnos azonban pár olyan bosszantó hiba is becsúszott a könyvbe, amiket egy hozzáértő szerkesztő (mondjuk valamelyik régi harcostárs, Marc Gascoigne vagy Jonathan Green) könnyedén kigyomlálhatott volna. Ilyen például az, amikor a történet elején éhező csavargónak vagyunk lefestve, holott a szabályoknál egyértelműen ott szerepel, hogy van 10 adag élelmünk, vagy amikor már a kaland első fejezetpontjainál felírhatunk 1-1 életerő pontot - pedig előtte nem is sebződtünk! A kontinuitási bakikat pedig nem is említem inkább, mert az már erősen spoleres lenne... Mindent egybe vetve azonban még így is nagyon szórakoztató az új könyv, reméljük, a jó öreg Livingstone a 40. évfordulóra is ír egyet - de azt már Steve Jacksonnal közösen!
Ítélet:
Képgaléria a könyvről: Kaszás Tamás / Port.hu
TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ KALAND-JÁTÉK-KOCKÁZATOS ÉS VICO-FILMES KONTENT NÉLKÜL!
Az országút harcosa és a Kaliforniai visszaszámlálás volt a kedvenc lapozgatós könyved? Akkor a Világvégi mesék pont neked készült! Barkasszal a posztapokaliptikus pusztulatban - rendeld meg a képregényt akciósan innen!