A mindenkit kifosztó főhős Te vagy!

2011. augusztus 04. 19:26 - -Szűcs Gyula-

Kaland-játék-kockázat sorozat, 4. rész

Rajongásom a kalózok és Stevenson Kincses szigete iránt közismert (már a 10 kedvenc könyvem posztban is megírtam), úgyhogy nálam a Vértengerek a kisebb hibái ellenére is simán dobogósnak számít. Még csak az sem von le az értékéből, hogy nem Steve Jackson és Ian Livingstone játékkönyve, csak a "Presents"-sorozat tagja: Andrew Chapman írta 85-ben, miután már leszállított két scifit (az Űr-orgyilkost és a Ketheri maffiát) a túlterhelt szerzőpárosnak, akiket még mindig évi 6 könyves szerződés kötött a Penguin kiadóhoz, pedig legszívesebben már a saját cégük, a Games Workshop társasjátékain dolgoztak volna.

A Vértengerek abszolút úttörő volt abból a szempontból, hogy már az elején egyértelművé tette: ebben a történetben nem hős lovag, hanem igazi, elvetemült kalóz vagy, aki végre nyugodt lelkiismerettel fosztogathat templomokat, mészárolhat le egész karavánokat, és zsebelhet ki hullákat. Amit persze az összes többi Kaland-Játék-Kockázat könyvben is mindig megteszel, de azokban mégiscsak az igazság meg a jóság bajnokának szerepében kellett tetszelgni. Ez az attitűd viszont létkérdés a Vértengerekben, a játékkönyv helyszíne ugyanis Khul, a Sötét Kontinens.

Az itteni kalandok mindig is nyersebbek, brutálisabbak voltak: míg Ian Livingstone kedvenc vidékén, Allansiában vagy Steve Jackson Óvilágán mindig a hagyományos high fantasy birodalmak és az elfek, a törpék és az emberek bajnokai harcolnak a sötétség erői ellen, addig Khul földjén inkább a hard fantasy-elemek dominálnak. A howardi örökség a Vértengerekben is mindenhol visszaköszön: az arab világot idéző forgatagban ravasz karavánvezetőkkel kell alkudoznod, de ha van elég aranyad, izomagyú barbárok szegődnek melléd. A tengerek szörnyei hatalmasak, veszedelmesek, de rengeteg kincset őriznek, a szigeteken rég letűnt vallások templomai omladoznak: elhagyott áldozótermeikben jó esetben a halott papok ékszereit, rosszabb esetben valami istentelen, túlvilági teremtményt találsz. A nők pedig gyönyörűek, feslettek és szinte mindig átvernek.

Sajnos a Conan-novellákat idéző, hajókázós-kardozós történet a végére kifullad. A kalózversenynek induló kaland második felében már rengeteg az Odüsszeia-nyúlás: az egyik sziget királyától megkapod egy zsákban a szeleket, aztán le kell verned a Küklopszot, és egy varázslónő szigetén állattá változol a fosztogató-zabáló legénységeddel együtt. Bónusznak az ötlethiányban szenvedő író még Umnapistit is idekeverte a Gilgames eposzból egy vízözönös utalással.

Vértengerek
írta: Andrew Chapman, illusztrálta: Bob Harvey
fordító: Varsányi Mária
eredeti kiadás: Puffin Books, 1985, magyar kiadás: Rakéta, 1990

 

(Könyvesblogról átemelve)

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nerdblog.blog.hu/api/trackback/id/tr793219111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2012.04.21. 13:38:13

Nekem bejött, ez is rongyosra volt lapozgatva:)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2013.10.28. 20:38:45

A Vértengerek már akkor se tetszett amikor megvettem 15 éve egy antikváriumban - az első csalódás valamikor akkor következett ahogy ráébredtem ezt nem a nagy páros egyike követte el - a Rakéta azt a keveset amit még írtak igazán behozhatta volna - és ezek bizony szinte minden esetben egy alacsonyabb minőséget képviseltek.

A három könyve közül még talán az Űrorgyilkos tetszett a legjobban, a Ketheri túl lineáris, ez meg játszhatatlan. Ha csak végig nem csalod. Az külön hab a tortán, hogy minden, de minden össze van lopkodva innen onnan, ahogy már írtad az utolsó bekezdésben, legendákból, nevek, városok - a komplett Babilónia megtalálhatós Lagash, Assur, Kish, Uruk, stb. én nem tudom hogy nem figyeltek erre oda, mert amilyen jól fel van építve Allansia, olyan trehány Khul ezekkel az anakronisztikus hülyeségekkel, ennyi erővel Párizst, meg Londont is beleírhatta volna - jah, csak azt kicsit többen ismerik.

Nagyon nem ajánlom.
Helló