Halál a Hóboszorkányra! [18+]

2012. június 01. 10:00 - -Szűcs Gyula-

Kaland-Játék-Kockázat sorozat, 8. rész

Idén lett 30 éves Steve Jackson és Ian Livingstone játékkönyvsorozata, a Fighting Fantasy, ami Magyarországra ugyan több éves késéssel jutott el, de azonnal fantasy-rajongót csinált minden tinédzserből.

A jubileum alkalmából elindított cikksorozatomban ezúttal a 84-es Hóboszorkány barlangjait mutatom be, aminek a hazai megjelenése (1990) egybe esett az általános iskolánkban tomboló AGFA-kazettás Guns N Roses-korszak kezdetével, így az eredeti Caverns of the Snow Witch címet mi például többször is Caverns of the Snow Bitch-nek mondtuk, és ugyanúgy röhögtünk rajta, mint a többi csúnya szón.

Akkor még nem is tudtuk, hogy ez az alternatív cím mennyire találó. A címbéli gonosz Hóbószorkány, azaz a jégdémonnal lepaktáló, szörnyhadseregnek parancsoló, Sharella nevű vámpír ugyanis nem egyéb, mint Ian Livingstone tisztelgése a 70-es és a 80-as évek fantasy- és horrormagazinjaiban domborító, párductestű Frazetta- és Vallejo-amazonok előtt, akik még ma is rendszeresen felbukkannak a sword&sorcery műfajban.

mountain_king_by_fransmensinkartist-d4dec5x.jpg

Sharellában a ponyvairodalom és a fantasy-illusztrációk több archetipikus gonosza van jelen. A vad, buta, de erős szolgáknak parancsoló, fagyos hómezőkön is lengén öltöző, gyönyörű asszony egyértelmű Robert E. Howard-örökség: az ilyen nők a Frost Giant's Daugter (magyar fordításban: Ymir leánya) című novella óta számítanak a fantasy írók és festők örök kedvencének.

conanvalejo.jpg

(Conan the Barbarian #16, 1972; Boris Vallejo: The Broken Sword, 1971)

A jégbarlangok primitív ősemberhordáját harcba küldő, egyszerre buja, fagyos és veszedelmes varázslónő Frank Frazetta 1983-as animációs filmjében, a Tűz és jégben is meghatározó karakter volt:

És természetesen Frazetta legjobb tanítványát, Boris Vallejót sem hagyta hidegen a fagyos vidékek kemény harcosainak és kemény mellbimbóinak világa, ahogy azt az 1978-as The Winter Godess című kép is mutatja:

valejowintergodess1978.jpg

A Hóboszorkány vámpír attribútumáról külön posztot lehetne írni: visszaköszön benne a 70-es évek geek szubkultúrájában közkedvelt Vampirellától kezdve az olasz fumettik Zoráján át a korszak divatos női vámpírfilmjeiig minden létező vérszívó asszony. És természetesen Sharella harmadik aspektusa, a szarvas démonnal fausti alkut kötő, a tudásért és halhatatlanságért cserébe örök kárhozatra ítélt, hatalomvágyó varázslónő alakja sem előzmények nélküli:

vampirella73vallejo79.jpg(Vampirella #24, 1973; Boris Vallejo: Burning, 1978)

Ian Livingstone valószínűleg ismerte a fentebb felsorolt magazinokat, hiszen saját bevallása szerint idén azért írt pont egy zombis játékkönyvet a Tűzhegy varázslója 30. évfordulójára, mert évtizedek óta imádja a horrort. A Hóboszorkány erotikus kisugárzása kezdettől fogva hangsúlyos volt: első megjelenésekor, 1984-ben a Warlock magazin borítóján még bagolytollas bikiniben domborított (ezt a képet nyúlta le egyébként a Valhalla az itt bemutatott Cthulhu hívása kötethez) és a Wizard Books-féle új kiadásához is csak az utolsó pillanatban lett felöltöztetve a kiskorú olvasókra való tekintettel.

cavern_of_the_snow_witch300.jpgAmellett, hogy a Hóboszorkány barlangjai hihetetlenül erős hangulatban és jól hasznosítja újra a régi hard fantasy toposzokat, abból a szempontból is figyelemreméltó könyv, hogy Livingstone itt rakott be először két olyan társat a főhős mellé, akik a fontos dramaturgiai pontokon fixen meghalnak.

Redswifttel, a csöndes elffel a kötet második felében gondokat okozó Halálvarázslat végez, Hasídóbárd Stubb pedig hiába indul el megkeresni Gilibran király harci kalapácsát, nem jár sikerrel, ezért kell majd nekünk megkeresni a legendás varázsfegyvert a Fekete erdeőben (azaz a Hóboszorkány a Végzet erdejének előzménykötete, a "Pöröly-trilógia" záródarabja pedig a Rémület útvesztője, ahol a kalapáccsal kell szétzúzni Malbordus sárkányszobrait).

Azt akár pozitívumnak is tekinthetjük, hogy a 400 fejezetpontos kötetben Ian Livingstone egész Észak-Allansiát bemutatja: a Jégujj-hegység mélyén lévő labirintus után eljutunk Kőhídfalvára, bebarangolhatjuk a Holdkő-dombokat, és még az első kaland színhelyére, a Tűzhegyre is eljutunk, miután a Gyógyító néhány szívatós próba után felzavar minket a tetejére.

Snow Witch_american300.jpgAz óriási játéktér azonban visszaüt. A Hóboszorkány címbéli labirintusa meglehetősen butácska és lineáris, és gyakran beleütközünk a tipikus Livingstone-hibába: ha véletlenül rossz felé fordulunk az egyik kereszteződésben, simán elmehetünk a kulcstárgyak mellett, amivel lenyomhatnánk a főgonoszt. Ráadásul sok tárgy már előre elspoilerezi, milyen szörnyekre számíthatunk egy szobával odébb.

A legdurvább példa erre a Sharella trónterme előtti kereszteződés: jobbra fordulva egy raktárban alakváltás elleni keveréket és fokhagymát találunk, a bal oldali alagútban pedig már jön is a sárkánnyá változó patkány meg a vámpír főellenség. Utóbbi ráadásul szintén egy bosszantó Kaland-Játék-Kockázat-baki: miért tárolja a hülye főgonosz a saját labirintusában azokat a tárgyakat, amikkel le lehet győzni (lásd még Zagor és a küklopszszem esetét vagy az Elátkozott házban eldugott Kris kést)?

A lineáris labirintusra és a jégvilág utáni extra kalandokra persze van magyarázat: a Hóboszorkány barlangjai eredetileg egy 190 fejezetpontos minijáték volt, ami a Fighting Fantasy-szériát népszerűsítő Warlock magazin 2. számában jelent meg, 1983-ban. A kaland itt csak odáig tartott, hogy a Hóboszorkány megölése után még levertük az Aranyőrt, és már lehetett is pakolni a többszáz aranyat a hátizsákba. Azaz Redswift, Stubb, a Halálvarázslat, Kőhidafalva és a kötet legbénább poénja, a gyilkos kő-papír-ollózás a Hóboszorkánnyal csak helykitöltés a 400 fejezetponthoz - annak viszont nem is olyan szörnyű.

Értékelés:

4hcsillag560.jpg

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nerdblog.blog.hu/api/trackback/id/tr954504517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kkn 2012.06.01. 17:42:53

Hehehe, most levettem a monitor feletti polcról négy ilyet. A cikkben írt nincsen meg, de anno megvettem, és megvan így:

Az országút harcosa
Halállabirintus
A gyíkkirály szigete
A tűzhegy varázslója

Anno egy Galaktikában olvastam először egy ilyen lapozgatós sztorit, az persze az űrben játszódott.

Igaz, én ezeket sohasem olvastam dobókockával, csak úgy választottam, meg vissza, úgy is jó volt. Még térképeket is rajzolgattam, honnan hová jutok.

reservoir 2012.06.01. 17:48:56

Az összes Magyarországon megjelent Kalan Játék Kockázat megvolt + Titán + pár utánzat.

Eladtam az Antikváriumnak egybe az egészet.

Most kicsit bánom.

Talán még ott van.

algi 2012.06.01. 18:06:01

A gyíkkirály szigete volt az első. Azóta is azon gondolkozom, hogy a homoki rája hol él: a levegőben, a felszínen vagy a felszín alatt.

kozi001 2012.06.01. 18:22:21

Nekem megvolt, de biztos nem ilyen néven interpretáltam a hókirálynőt!

Kisgyerekként mindig megijedtem amikor lapozgatás közben véletlenül rámmosolygott...
:)

Silent Bob 2012.06.01. 18:38:08

Az országút harcosa.
Mekkora flash volt mikor hat ujjam volt a könyv különböző lapjai közé dugva. :D

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2012.06.01. 19:30:51

Én egy ilyennek kezdtem neki, de elment a kedvem, mivel már az első választás után feltrancsíroztak az arénában, mert szigony és háló kellett volna a kard helyett. :)

DeMarco 2012.06.01. 20:08:29

Nekem még mindig megvan az összes rész, köztük ez is. Bár nem ez a kedvencem, viszont ez sem volt rossz.

Bicepsz Elek 2012.07.05. 14:32:36

Az egy pelankas gorilla?
Amugy meg a Conanek nem fagynak meg a hidegben?

Edward Nygma 2013.02.20. 14:23:36

Silent Bob: ismerős :) Dobókockára kinek van ideje, de több ujjam volt a lapok közé dugva, mint amennyi összesen van :D

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2013.10.28. 22:18:04

ez a második könyvem volt a Rémület útvesztője után - amiről hol van az írás????? - azt hiszem először kölcsönbe kaptam, és után meg is vettem, totálisan rongyosra játszottam

viszont mi ez a hülyeség hogy ez Livingstoni hiba??? mert talán a Jackson könyvekben nem lehet elmenni fontos tárgyak ellett, nála lehet csak igazán
Helló