Sötét korszak köszöntött a galaxisra. A rútságát palástoló gonosz zsarnok egy vándorló szupererőd mélyén ülve tartja rettegésben birodalma alattvalóit, ráadásul foglyul ejtette az uralma ellen lázongók gyönyörű hercegnőjét is. Egy bátor szőke legény elindul, hogy kiszabadítsa őt a rabságból, és hamarosan csatlakozik hozzá egy nagydarab, szőrös kolosszus, egy folyton viccelődő, komikus duó (ahol a magasabbik folyton a kicsinek okoskodik) és egy alvilági figura is a kétes múltú barátaival, aki kezdetben ráadásul csak a pénzért harcol, idővel azonban a főhős legjobb barátja lesz.
Felbukkan egy idős, bölcs mester is, aki elmondja a fiúnak, hogy hatalmas dolgokra hivatott, de csak úgy győzheti le a gonoszt, ha megtanul bánni ősei legendás fegyverével. A kis csapat hosszú és kalandos utazásra indul, amely során a bölcs mester életét áldozza a jó ügyért vívott harcban, de a főhős végül sikeresen bejut a főgonosz fehérpáncélos katonáktól nyüzsgő főhadiszállására, kiszabadítja a hercegnőt és elpusztítja a zsarnokság szimbólumát, a szupererődöt, miközben végig a London Symphony Orchestra fülbemászó muzsikája szól.
Ez a tartalomismertető természetesen nem az 1977-es Csillagok háborújáról szól, hanem Peter Yates idén 30 éves, fantasy elemekben tobzódó kultscifijéről, ami a hazai VHS-forgalmazásban a Támadás a Krull bolygó ellen címet kapta.
A Star Wars és a Krull közötti hasonlóság viszont nemcsak a Harry Pottertől a Star Trek-rebootig mindenhonnan visszaköszönő dramaturgiában mutatkozik meg. Peter Yates az írókkal és a látványtervezőkkel karöltve komplett jeleneteket nyúlt le a Csillagok háborújából. (Ami egyébként szintén egy csupa korábbi filmből összeollózott, híres mozitörténeti mérföldkövek előtt tisztelgő kollázs volt: George Lucas bevallottan Kuroszava szamurájfilmjeiből, John Wayne és Yakima Canutt westernjeiből, a Flash Gordonból, a Navarrone ágyúiból és más II. világháborús klasszikusokból gyúrta egybe.)
A Krull bolygó hőse, Colvyn herceg és Luke Skywalker között egyértelmű a hasonlóság. Főleg akkor, amikor a gondolataikkal ragadnak magukhoz tárgyakat, például a régi idők szuperfegyverét, a fénykardot/a bumekésként működő, pörgő bizbaszt:
(kép: Spoiler - indafoto.hu)
De mindkét filmben van kardpárbaj villogó fegyverekkel egy rideg erődben:
(kép: Spoiler - indafoto.hu)
Itt is és ott is bemutatják az ikernapok fényében fürdő tájat:
(kép: Spoiler - indafoto.hu)
Mindkét filmben halálos veszélyt jelentenek az embereket összelapító falak:
(kép: Spoiler - indafoto.hu)
Amit viszont a Krullból másolt át Lucas a Star Wars franchise-ba: a film utolsó harmadában meghal a hős harcost alakító Liam Neeson!
Érdekes, hogy a Támadás a Krull bolygó ellen az ordító Star Wars-nyúlások ellenére még mai szemmel nézve is egy magával ragadóan nyomasztó atmoszférájú, régivágású fantasy gyöngyszem. Ahol a trükkök sem olyan ordítóan bénák, mint mondjuk az előzménytrilógiában, mert itt még nem CGI-t használtak, hanem a stábtagokat szívüket-lelküket beleadva felépítették habszivacsból a halálos mocsarat és a csontoktól meg belsőségektől burjánzó, gonosz erődöt.
Támadás a Krull bolygó ellen (1983) - ítélet:
