Ma már nem lepődünk meg azon, hogy vannak, akik október 31-én jelmezes Halloween-bulit szerveznek és töklámpást farigcsálnak. Legfeljebb néhányunk morogni kezd, hogy miért kell majmolni a béna nyugati popkultúrát, hiszen ugye az amerikaiak sem ünneplik meg a busójárást...
20 évvel ezelőtt viszont még tényleg családi balhé lett a vége, amikor bejelentettem otthon: az általános iskolai amerikai angoltanárunk beöltözős Halloween-bulit szervez, ahová mindenek jelenése van az osztályból, csokival és faragnivaló sütőtökkel a kezében. Tököt sajnos már nem lehetett venni aznap a piacon, a jelmezem pedig elég fapados lett, mivel a duzzogó édesanyám ("Halottak napja előtt bulizni? Mi ez a baromság?") csak egy kísértetmaskarát volt hajlandó elkészíteni: fogott egy lyukas lepedőt, és vágott rá még egy szemnyílást, hogy kilássak.
Fateromnak viszont tetszhetett az osztályunkban kitört Haloween-őrület, mert a telekről kerített egy nagy, rozsdás láncot meg néhány régi lakatot, hogy legyen mit csörgetnem. A tanáromnál végül hányásig zabáltam magam túlcukrozott süteményből, úgyhogy a rossz emlékek miatt a következő 20 évben nem nagyon erőltettem a Halloween bulikat, bár nemrég pont beöltöztem vámpírnak (előtte pedig egy videó kedvéért Freddy Kruegernek).
A Halloween-buli nálam nagyjából a VHS-korszak alkonyától és a 700 megás filmekkel teleírt dvd-k cserélgetésétől kezdve jelentett egyet a Halloween témájú horrorfilmek tradicionális újranézésével. Természetesen én is John Carpenter 78-as klasszikusával kezdtem (vicces, hogy eredetileg Nagy Bébiszittermészárlásnak készült, aztán amikor Halloween lett belőle, Carpenternek úgy kellett teleszórnia falevelekkel a tavaszi gyepet, hogy hihetőnek tűnjenek a jelenetek), aztán jöttek sorban a jobb-rosszabb folytatások, a franchise-t lehugyozó, gyalázatos III. rész és persze a Rob Zombie-féle, csöcsös-véres remake-ek.
Pár éve viszont igazi gyöngyszemmel bővülhetett a Haloween-napi néznivaló: az X-Men 2 forgatókönyvírója, Michael Dougherty leforgatta minden idők egyik legjobb horrorvígjátékát, a Trick 'n Treatet. Ami ráadásul nem is egy film, hanem négy mini rémtörténet. Ez a feldarabolás (haha, érted, darabolás!) egyfelől a Mesék a kriptából képregényes és tévés változata előtt tiszteleg. Másrészt viszont nem is igazi négyes felosztás, hanem egy több Halloween-ünnepen átívelő, tragikus eseménysor Tarantino-stílusban felszabdalt, kicsavart narrációja, sok vérrel, mellel és váratlan fordulattal, úgyhogy nem is nagyon akarok spoilerezni.
Legyen elég annyi, hogy amíg a Halloween-fesztivál lázában égő, békés kisváros tinijei egy horrorisztikus városi legenda nyomába erednek és közben halálra ijesztgetik egymást, addig az iskolaigazgatóról és a rigolyás szomszédjáról is megtudunk pár sötét titkot. A CSI - helyszínelők és az L című leszbisorozat szőke sztárja, Lauren Lee Smith eközben egy kifordított Piroska és a farkas-történetben dobja le a textilt, sőt, a filmbéli kebelbarátnői is mutatós dekoltázst villantanak. Így tesz többek között a True Blood főhősnője, Anna Paquin is. Minden horrorrajongónak kötelező darab!
Trick 'r Treat (2007) - ítélet:
