1982 nevezetes év volt a hollywoodi filmgyártás történetében: ekkor került mozikba a Rambo, az E.T., a Tron, a Szárnyas fejvadász, a 48 óra, a Star Trek 2, a Rocky 3, A dolog, A vadak ura és Schwarzenegger első igazi nagy filmje, a Conan, a barbár.

Az osztrák testépítőből lett sztárszínész persze nem kapta meg könnyen a kimmériai barbár szerepét, mivel évekkel a forgatás előtt összebalhézott a producerrel, Dino De Laurentiisszel. Kettejük ellenségeskedése még 1977-ben kezdődött, nem sokkal azután, hogy Arnold Golden Globe-ot kapott a Maradj éhen! mellékszerepéért.

Az akkori ügynöke, Larry Kubik (aki egyúttal Stallone ügynöke is volt) kiharcolt neki egy meghallgatást Dino De Laurentiisnél a Flash Gordon főszerepére. A szabadszájú Schwarzi azonban, ahelyett hogy körbeudvarolta volna a producerpápát, elkezdett megjegyzéseket tenni Dino alacsony termetére és borzalmas olasz akcentusára. Másfél perc múlva már az utcán volt.

A szintén 77-ben debütáló, Acélizom című gyúrós dokumentumfilm viszont felkeltette egy másik sword & sorcery-rajongó producer, Ed Pressman figyelmét, aki azonnal le akart forgatni öt Conan-filmet Schwarzeneggerrel. Gyorsan szerződést is kötöttek (Arnold 5 filmért 10 milliót kapott volna), a Paramount pedig 2,5 millió dollárt ígért Pressmannek, ha kerít a Conan, a harcos munkacímen futó filmhez egy neves forgatókönyvírót. Mivel Hollywoodban gyorsan terjedtek a Schwarzival kapcsolatos hírek, Oliver Stone önként jelentkezett, és a sok Conan-novellából meg képregényből összerakott egy négyórás, posztapokaliptikus víziót, ami minimum 15 milliós költségvetést jelentett volna a stúdiónak. Schwarzenegger így emlékezett vissza az epikus sztorira az önéletrajzi kötetében:

"A távoli múltból a messzi jövőbe, a civilizáció bukása utáni időszakra tette át a történetet. Egy négy óra hosszú hőskölteményt képzelt el, amelyben a sötétség erői rátörnek a Földre, és Conan a seregével megküzd tízezernyi mutánssal, hogy visszaszerezze a szépséges hercegnő birodalmát. Oliver hihetetlen dolgokat talált ki: a szenvedés fája például egy hatalmas emberevő növény volt, amely foglyul ejti Conan társait, és bezárja őket egy alvilági tömlöcbe, a fa poklába. A forgatókönyvben volt egy sokfejű kutya, egy hárpia, denevérszerű szörnyecskék, és sok más is."

Ez azonban a Paramount főnökei szerint legalább 70 millió dollárba került volna, így kidobták Oliver Stone forgatókönyvét. Szerencsére 1979-ben a szintén nagy Conan-rajongó John Milius leporolta a sztorit, kidobált belőle pár drága és felesleges dolgot, amivel a költségvetést lecsökkentette 17 millióra, és bekopogtatott a kész tervekkel De Laurentiishez, mert a szerződése értelmében mindenképpen a producerpápa cégével kellett leforgatnia a következő filmjét. Dino megvette Ed Pressmantól a filmötletet, Schwarzeneggerről azonban az öt évvel korábbi sértegetés miatt hallani sem akart. Egészen addig, amíg Milius meg nem győzte, és Arnold le nem mondott arról a jogáról, hogy a bevétel 5%-a őt illeti.

(Schwarzenegger és John Milius a Conan, a barbár spanyolországi forgatásán)

Milius végül 1980-ban a nagy és drága hollywoodi stúdiók helyett Spanyolországban forgatta le a Conant, hogy a 20 millió dolláros költségvetésből a lehető legjobb külső helyszíneken és a legprofibb szakembergárdával dolgozhasson. A hosszú és kimerítő, közel fél évnyi forgatásról külön posztot lehetne írni (fogok is!), de itt most csak egyetlen történetet emelnék ki Arnold könyvéből: azt, amikor majdnem megölte Thulsa Doom robotkígyója!

"A hatalmas gépkígyóval való küzdelem felvétele után egy hétre kidőltem a sorból. Ez a jelenet a kész filmnek körülbelül a felénél látható. Conan és társai belopóznak a Kígyótoronyba, és ellopják a varázsló néhány értékes gyémántját. Fel kellett másznunk a torony falán - amely egy 12 méter magas építmény volt, és az elhagyott hangárban állították fel - majd a túloldalon le kellett ereszkednünk egy börtönverembe, amely tele volt a varázsló áldozatainak maradványaival. A tíz méter hosszú, nyolcvan centiméter széles műkígyót olyanra formázták, mint egy Boa constrictort. Távirányítással működtették a belsejébe szerelt kábeleket és hidraulikus pumpákat, amelyek 9 tonnányi erőkifejtésre voltak képesek. Az irányítása elég köeülményes volt, és az operátora sem volt valami gyakorlott, így aztán túl komolyra sikerült, mikor körém tekeredett, és elkezdett a falhoz csapkodni. Muszáj volt segítségért kiabálnom."

A jelenet bele is került a filmbe: Arnold 1:19-nél igencsak fájdalmas arcot vág!