Múlt pénteken péntek 13. volt, amit egy Péntek 13. mozifilmmel ünnepeltünk meg. A kedélyes múltidézés hatására a hétvégén újranéztem a Péntek 13-széria többi részét is, ami bőven szolgáltat majd muníciót ebbe a blogba az év végéig.
A mindössze egymillió dollárból összehozott Péntek 13. II. rész 1981-ben 21,7 millió dolláros bevételt termelt, így Steve Miner rendező-producer a következő évben már szállította is a folytatást a horrorhívők és a Paramount stúdió fejeseinek legnagyobb örömére.
A '82 telén és tavaszán leforgatott, minimálköltségvetésű harmadik rész, a Véres kirándulás az őszi premiert követően sokkal jobban teljesített az előző résznél (36,6 milliót szedett össze), bár színvonalban nem igazán különbözik tőle: ugyanolyan felejthető alkotás.
Az egyetlen emlékezetes jelenete viszont filmtörténeti jelentőségű: Jason ugyanis itt veszi fel először a gyilkosságaihoz a kultikus hokikapus maszkot - miután elvágta a torkát a horrorfilmekből kihagyhatatlan lúzernek, aki maszkban ijesztgette a barátait.
A sztori ugyanis szolgaian megismétli a korábbi részeket. Egy csapat kanos és beképzelt macsó ezúttal is a hírhedt Kristály-tó mellett akar eltölteni egy hétvégét néhány dzsoint meg persze a 80-as évek legdögösebb, dauerolt hajú, melltartót hírből sem ismerő szépségeivel. A csupa ismeretlen színész alakította, vidám társaságban természetesen akad fejkendős hippi, jewfro frizurás lúzer, bundesliga-sérós bunkó, kardigános gentleman, bikiniben rohangáló szépség és persze sötét múltú szűzlány is - nem művészet kitalálni, hogy természetesen csak az utóbbi marad életben a film végére.
Sajnos a Péntek 13. III. részének eleje tele van üresjáratokkal és iszonyúan nehezen pörög fel. A Kristály-tó melletti nyúltenyésztő és a trampli felesége viszonylag hamar meghal, de utána hosszú szünet következik a gyilkosságokban, és a film innentől már iszonyatosan nehezen pörög fel. A vadászházban víkkendező fiatalok ráadásul tizedannyira sem viccesek, mint az előző két rész kúrós-kábszizós tinijei: ahhoz képest, hogy minden második szavuk a dugás, és tele van a film jobbnál jobb csajokkal, csak egyetlen zuhanyjelenetben villannak meg a slasher műfaj kötelező kellékei: a fedetlen keblek.
A rendező ugyanis valamiért úgy gondolta, hogy csupasz cicik és véres gyilkosságok helyett ezúttal inkább 3D-effektekkel szórakoztatja a nézőket (lám-lám, a 3D parasztvakítás nem a 2000-es évek producereinek trükkje a bóvli történet elfedésére). A térhatású effektek azonban csapnivalóan bénák. A nézők felé repülő szigony például olyan, mintha Jason egy 50-es évekbeli űrinváziós sci-fiből elcsent lézerpisztollyal lőne a főhősnőre:
A térhatású szemkinyomós jelenet pedig komoly dobogósesélyes lenne a minden idők legszánalmasabb horrorfilmes trükkje versenyben:
A filmen nagyon meglátszik, hogy a trükkök és effektek nem az első rész műsebeit és hulláit készítő Tom Savini keze alól kerültek ki. Ironikus módon egy belterjes utalás is van a filmben Savini munkásságára: az egyik női szereplő a horrorkedvelők Bibliájában, a Fangoria magazinban olvasgat egy Tom Saviniról szóló cikket, mielőtt megöli az ágy alatt kuporgó gyilkos (ami egyúttal szintén tisztelgés Kevin Bacon első részben látott halála előtt, ahol Savini készítette a művért).
Savini egyébként egy népszerű városi legenda szerint a harmadik rész megtekintése után úgy döntött, beszáll a Péntek 13. IV-be, csak hogy végre megölhesse és örökre eltemethesse a jobb sorsra érdemes Jason Voorheest.
Péntek 13. III. rész (1982) - ítélet:
