Kétféle 30-as férfi létezik. Az egyiknek a szemében Franco Nero számít a legkeményebb nindzsának, a másik viszont azt vallja, Michael Dudikoff hamarabb állít Árpád vezérünk fejébe dobócsillagot, mint hogy a vén csillagszemű előrántaná a katanáját.
Én is az utóbbiak közé tartozom, mivel pár évvel hamarabb láttam másolt videokazettán az Amerikai nindzsát, mint A nindzsa színrelépet. Mindkét film klasszikus a maga nemében, de mivel Dudikoff egy seregnyi folytatásban is belebújt a fekete pizsamába, az övé lett ismertebb.
Szerencsére a VICO-filmek kiadója, Fenyő János is óriási nindzsabolond volt, így sorra adta ki a Golan-Globustól és a Cannontól lenyúlt akciófilmeket: a Szamurájkard, A gonosz nindzsa herceg, A nindzsa színre lép és A nindzsa bosszúja mellett természetesen az Amerikai nindzsa-sorozat is megjelent itthon a kultikus sárga kazettákon.
A fekete nindzsákat verő Dudikoff történetét mindenki ismeri, aki a 80-as években volt gyerek, és a gazdag haver képmagnója előtt ülve, egy bárszekrényre való másolt VHS-film bűvkörében nőtt fel: a Kincs ami nincs Kamaszukája (John Fujioka) kőarcú nindzsát nevel egy árva kisfiúból, aki felnőttként a néger Rambóval (Steve James) karöltve leveri a nindzsaképzőben gubbasztó rosszfiúkat és a velük szövetséges, áruló amerikai katonákat.
De lássuk inkább, mi volt a VICO-kazetta hátsó borítóján a nézőcsalogató fülszöveg:
Az amerikai hadsereg egy távol-keleti állomáshelyére új fiú érkezik. Senki nem tud róla semmit: nem barátkozik, a csipkelődések elől kitér. észrevétlen szeretne maradni, mégis folyton valamilyen bajba keveredik. Ellenségei száma egyre gyarapszik. Kapcsolatba kerül parancsnoka igen csinos lányával. Titkos magánhadseregre bukkan, ami egy nemzetközi fegyvercsempész védelmét szolgálja. A magánhadsereg harcosai japán harci művészek, ninják. De Joe, az újonc is ninja. Az egyetlen amerikai ninja.
Az Amerikai nindzsa érdekessége a folytatásaihoz képest az, hogy a mai napig is tökéletesen működik romantikus ifjúsági kalandfilmként. Mintha csak a Karate Kid öregedett volna pár évet: a szimpatikus szegénylegény két verekedés és viccelődés között egy jól felépített szerelmi szálban összejön a hercegnővel, akinek persze az apja végig ellenzi a randevúikat.
Az, hogy a nindzsák tigrisbukfencei mellett a romantika is emlékezetes volt a filmben, első sorban az akkor 21 éves Judie Aronson egzotikus szépségének volt köszönhető:
Persze ő ekkor már kultikus sztár volt, hiszen első filmszerepében, a Péntek 13. IV. részének jócsajaként mindenki nagy örömére ledobta a textilt a szériából kihagyhatatlan éjszakai fürdőzős jelenetben:
Aminek természetesen véres gyilkosság lett a vége:
Michael Dudikoff persze a későbbi Amerikai nindzsa-filmekben is becsajozott, de ott már nem voltak különösebben emlékezetes barátnői, és a klónozott szupernindzsás sztorik is egyre inkább B-filmes jelleget kezdtek ölteni. De erről majd legközelebb!
Amerikai nindzsa (1985) - ítélet: 
