"Matthew, a magányos kalandor kitartóan kóborol a nukleáris katasztrófa sújtotta, terméketlen földeken a LOUGINUS LÁNDZSA nyomát kutatva, mely a történelem legpusztítóbb, legistentelenebb tárgya. Kegyetlen diktátorok kezében évszázadokon keresztül a kínzás és rombolás eszköze volt. VADÁSZOK! Ahhoz, hogy befejeződjön ördögi uralma, vissza kell helyezni a tokjába. VADÁSZOK! Matthew küldtese, hogy nyomára bukkanjon a lándzsának. VADÁSZOK! HÁT PERSZE, HOGY A VADÁSZOK IS A VICO FILMJE!"

Bozai József, a VICO-filmek örökös hangja akár így is felkonferálhatta volna ezt az egyszerre csapnivaló és frenetikus Mad Max-klónt, ami a posztapokaliptikus sci-fik legszebb hagyományait mixelte össze 1986-ban a kungfu filmekkel, a Terminátorral, a Star Warsszal és Indiana Jonesszal. És persze Fenyő semmit nem fizetett e gyöngyszem hazai forgalmazásáért a filmet gyártó Vestron Videónak.

Aki esetleg nem ismerné: ez az eredetileg Future Hunters címen futó, hamisítatlan B-film pont olyan, mintha a Videoton tévére kötött képmagnót bámuló, gyerekkori énünk vágta volna össze a kedvenc hangalámondásos akciófilmjeiből. De tényleg!

A nyitójelenetben például egy tökös Mad Max-klón hőst látunk, aki a posztapokaliptikus filmekben kötelező egyenszerkóban, éjfekete műbőr nadrág+mellény kombóban feszítve járja a rozsdasivatagot. Természetesen egy agyontuningolt, mattfekete ronccsal, különben nem lehetne leforgatni a minden atomháború utáni sci-fibe kötelező autós üldözést, az egymással kergetőző, tüskés-rácsos-aknavetős gépszörnyetegekkel.

Műbőrmellényes hősünk ezután elhozza egy templomból a Krisztus oldalát átdöfő fegyver, a Végezt Lándzsája villogó hegyét, amivel pont úgy hadonászik, mint szőke parasztgyerek a sivatagban talált fénykarddal.

Ez később fontos lesz, mert a világot pusztulásba taszító, tankon száguldozó Zsarnokot, a felkelők csak úgy tudják legyőzni, ha valaki visszautazik az időben(!) és ott összelegózza a Végzet Lándzsahegyét a Végzet Lándzsanyelével.

Bőrmellényesék a szent feladatra ezt a jómellű antropológuslányt szemelik ki:

A lánynak van egy balfasz barátja is, a jó öreg T1000-es, Robert Patrick. Aki semmiben sem segíti imádott nőjét a világ minden titkos zugát érintő nyomozás alatt, ellenben folyton morog és szarrá vereti magát.

Az egzotikus Délkelet-Ázsiába például kizárólag csak azért utazik el, hogy a Kill Bill és a Jackie Chan-filmek emblematikus, szakállas karatemestere jól lerúgja. De később összeverik a nácik is.

Igen, a nácik. Miért, mit vártál? Hogy a szórakoztatóiparban a Végzet Lándzsájával már évtizedek óta összenőtt karlengetőket (lásd: Wolfenstein: Spear of Destiny játék, Indiana Jones-képregények, satöbbi) kihagyják a buliból a mindenhonnan nyúló forgatókönyvírók?

Hőseink elkeverednek a dzsungelbe, ahol naná, hogy úgy ússzák meg a függőhidas menekülést, hogy az leszakad a fehér bőrű kalandor alatt, a gonoszok pedig hoppon maradnak! És mivel a Lándzsanyelet egy harcos amazon törzs őrzi (micsoda váratlan fordulat!) egy Szent Barlangban, a Vadászok vége hirtelen olasz kannibálfilmbe csap át.

Robert Patricket természetesen megint elverik.

De szerencsére a jómellű antropológuslány legyőzi az amazonok bajnokát a krokodilverem fölött vívott harcban, így a Szent Barlang Titkos Szentélyébe bejutva összepattinthatja végre a Végzet Lándzsahegyét a Végzet Lándzsanyelével. Itt még van egy nagy végeharc Robert Patrick és a századszorra is feltámadó főnáci között, de végül győznek a jók.

Igaz, egy földrengés közben béna papírmasé sziklákkal romba dönti az amazonok faluját, de a lényeg úgyis az, hogy elbuktak a '80-as években vigéckedő nácik, így nem születik meg a bőrnadrágos-köpönyeges zsarnok rémuralma a jövőben! Halleluja!

Vadászok/Future Hunters (1986) - Ítélet: