Elemi erejű atomcsapás ért a múltból: eszembe jutott, hogy valamelyik régi, 1994-es Rúna magazinban egészoldalas hirdetést kapott a Carpe Diem nevű hazai popcsapat! Ami ugye nem volt más, mint Novák Csanád és a Valhalla Páholy (vagyis hogy egészen pontosak legyünk: a Valhalla Records) frappáns válasza a korszak eurodance őrületére, ami természetesen némi késéssel Magyarországra is begyűrűzött Nyugatról! Sajnos magát a Rúna magazint nem találtam meg a hirdetéssel, de szerencsére a Carpe Diem első, Élj a mának című kazettájának minden brossúrája megmaradt az utókornak. Íme:
A Valhalla mindig is profi volt abban, hogyan adaptálja hazai környezetbe (vagy épp nyúlja le egy az egyben) a külföldön sikeres franchise-okat. A legendás m.a.g.u.s. szerepjáték volt a mi kicsi és savanyú AD&D szabálykönyvünk, a Kiálts farkast! és a Két életem egy halálom pedig a szegény ember Neurománca. A céget vezető Novák Csanád pofátlan magabiztossága, na meg persze a szocializmus évtizedeiben hírből sem ismert szerzői jogi törvények miatt a '90-es évek elején a Valhalla ontotta a licencengedély nélküli licencregényeket a Csillagok háborúja, a Doom és az Alien Vs. Predátor franchise-okhoz. Más kérdés, hogy az olyan valóban tehetséges Valhallás írók miatt, mint Gáspár András, Nyulászi Zsolt vagy Szántai Zsolt ezek a könyvek általában sokkal jobbak lettek, mint amiket jól ismert brandek hivatalos regényírói produkáltak. A Boros-Szikszai rajzolópáros borítói pedig simán hozták már ekkor is a német, brit vagy amerikai kiadványok színvonalát.
A '94-re egyértelműen piacvezetővé vált Valhalla dörzsölt főnöke, a városi legendákban egyenesen egy mini-Fenyő Jánosként emlegetett Novák Csanád joggal gondolhatta ekkor azt, hogy az addig csak könyvkiadással és bérmunkában végzett dizájnmelókkal foglalkozó cégnek több lábra kell állnia - még ha nem is négyre, mint a logójában ágaskodó, nyolclábú, mitikus csodaló. A Valhalla Records két alapembere az executive producer Novák Csanád és Marjai Csaba producer-dizájner lettek. Ők:
Összerakták, amijük van, vagyis Novák akkoriban egyértelműen lehengerlő marketing- és lobbierejét és Marjai zeneipari tapasztalatát (gyaníthatóan ugyanis ő ugyanaz a Marjai Csaba, aki nemrég például felépítette a semmiből Havasi Balázs zongoravirtuózt). A végeredmény egyfelől Vincze Lilla Két holdja és a kapcsolódó hibrid fantasy-akcióregény lett (erről majd egy másik posztban még lesz szó), másfelől a Carpe Diem lett, Funah Fannyval, Benda Gergellyel és Erős Attilával.
Azt persze akkoriban még nem tudtuk, hogy nem is Fanny énekelt az albumon, hanem Stefanidu Janula, Tunyogi Orsi és Ulmann Zsuzsa - pedig ez az infó félig-meddig már a kazettaborítón is szerepelt. Persze ebben ma már nincs semmi meglepő, hiszen azóta kiderült, hogy Keresztes Ildikótól Kozma Orsiig az összes énekesnőnk az UFO, a 4FClub és más magyar popcsapatok albumain dolgozott névtelenül, akkoriban iszonyú jónak számító pénzekért.
Az viszont nyilvánvaló, hogy a lentihez hasonló, enyhén szexista reklámszövegeket Novák Csanád írta, hiszen évekig ugyanebben a haverkodós-összekacsintós-lazagyerek stílusban vezette a Rúna magazin levelezési rovatát és írta az Előbeszédeket, a beígért kiadványok késése miatti, soha véget nem érő magyarázkodásokkal.
Érdekesség, hogy a Valhalla-cégek árukapcsolása annyira szemtelen egész pályás letámadás volt, hogy a Rúna magazin egyoldalas PR-cikkei mellett még a '94-es Guru-Rúna táborban is a Carpe Diem volt a sztárfellépő!
A Carpe Diem később persze a Valhalla Records támogatása nélkül is népszerű tudott maradni: legnagyobb slágerük, az 1997-es Álomhajó például már a Warner-Magneoton kiadásában jelent meg az azonos című albumon.
A Valhalla persze sok más zsiványságot is elkövetett a '90-es években, miközben próbált egy modern nyugati cég képében tetszelegni - a kedvencem ezek közül ez a lenti hirdetés!