Meglepődve tapasztaltam, mekkora kommentcunamit szabadítottam el pár napja azzal a bejegyzésemmel, amiben a M.a.g.u.s.-t a szegény ember AD&D-jének neveztem. Pedig ezzel csak arra céloztam, hogy a Nagy Zöld „kicsi, savanyú, de legalább a miénk” volt, vagyis magyar fejlesztésű szerepjáték lévén nem kellett kismillió angol RPG-kiadványt szótárazva fordítgatni egy jó kis szerepjátékozáshoz. Egyetlen megfizethető árú szabálykönyvvel és a hozzá csomagolt tízoldalúval el lehetett kezdeni a kalandot, és egész nyáron nyomatni az RPG-maratont. Mint ahogy tettük mi is az általános iskolai osztálytársaimmal 12 éves fejjel, a korai Gorduin-regényekben olvasott James Bond-macsóságtól és a tápos ismétlő nyílpuskától megrészegülve:
„Előkapom a hátamra szíjazott shadoni páncéltörőt, és leadok egy figyelmeztető lövést... A FEJÉRE!”
A halál havában kultikus, 1994-es borítófestménye a Boros-Szikszai párostól
A M.a.g.u.s. szabálykönyv pont azért tudott 30 ezer példányban(!!!) elfogyni az 1993-as kiadása utáni évekre, mert véget vetett az akkori áldatlan vadkeleti állapotoknak. Vagyis hogy a hazai fantasy rajongók a gyatra fénymásolatú Rubin Kódexből voltak kénytelenek kisilabizálni az új őrület, a szerepjáték szabályait, vagy épp a Bíborholdban leírtakat próbálták összetákolni a Kaland-Játék-Kockázat-könyvekkel, a másolt PC-s játékokban látottakkal (EOB, Might & Magic-széria, Dark Sun) és a budapesti RPG boltok aranyárban mért, vidéki diákoknak megfizethetetlen árú AD&D-kiadványaival. Összehasonlításképp: a M.a.g.u.s. szabálykönyv a megjelenésekor mindössze 699 forint volt – míg ugyanekkor a legolcsóbb és egyben legvékonyabb AD&D szörnykönyvért, a Kara-Tur Appendixért 1200 forintnyi zsebpénzemet kellett kicsengetni, ráadásul ezzel akkor DMG és PHB nélkül nem is tudtam játszani...
Novák Csanád több újságcikkben és a M.a.g.u.s. bevezetőjében is leírta: a '80-as évek végén a Kuczka Péter felügyelte Galaktika, mint az állami monopólium, a Móra Kiadó egyetlen és örök sci-fi/fantasy felelőse, hallani sem akart az AD&D magyar kiadásáról. A fiatal és lelkes, alig huszonéves Novák pedig hiába kopogtatott később a rendszerváltás hajnalán a nagy kiadóknál, mindenhonnan elhajtották, mert hogy ugye az RPG Amerikában is a habókos egyetemisták hülye játéka, hol vagyunk ehhez akkor mi, a diktatúrából a demokráciába épp csak átkacsintgató, provinciális magyarok? Így hát maradt a saját kiadó összegründolása, a saját világ kidolgozása, és a szerepjáték intézményes népszerűsítése – például a Petőfi Csarnokba szervezett RPG klubbal, ahol Novák többek között a Beholdert megalapító Tihor Miklósnak mutatta be 1987-ben, mi is az az AD&D...
A '90-es évek elején a TSR nagy ívben tojt Magyarországra. Gary Gygaxék (illetve akkor már a cégtársai) nem tekintettek bennünket potenciális piacnak, ahogy ekkoriban a Lucasfilm vagy a Fox sem (így születhettek meg az örök kedvenceim, a magyar szerzők által írt Terminátor-, Alien-, Predátor-, AVP-, Doom- és Star Wars-regények, amelyekről már többször is megemlékeztem itt a Nerdblogon). Novákék az első ynevi kalandjaikat persze még AD&D szabályokkal játszották, nem véletlen, hogy a '93-as kiadású Nagy Zöld is „Kézikönyv kalandozóknak” és „Útmutató kalandmestereknek” alcímekkel jelent meg: egyértelműen az AD&D volt az előkép.
Az, hogy végül '94-ben a Valhalla mégis kiadott egy profi amerikai szerepjátékot, a West End Games-féle Star Warst, gyengítve ezzel a M.a.g.u.s.-t (hiszen ugye aki SW-t játszik, az ezalatt nemigen tud magusozni...), egyedül annak volt köszönhető, hogy egy németországi könyvvásáron csúnyán lebuktak a hazai gyártású Star Wars-könyveikkel. A Lucasfilm ügynöke pedig befenyítette őket: gigantikus per lesz, kivéve, ha kiadják legálisan magyarul a West End Games Star Wars RPG-jét, aztán a Különbékét, Kevin J. Anderson sorozatát, stb. (Zárójel: a második profi külföldi RPG, a MERP 1994-es megjelenése, majd '95-ben a Shadowrun magyar kiadása már a Valhalla-Beholder háborúskodás jegyében jelent meg: a Bíborholdasok egyrészt elég régóta rá voltak kattanva Tolkienre és a cyberpunkra, másrészt el akarták szipkázni az alapvetően kispénzű, de a más RPG-kre is nyitott vásárlókat a konkurenciától).
Visszatérve a M.a.g.u.s.-ra: a játék jövőre lesz 25 éves, de szerintem még mindig azt a végletesen megosztó kettősséget nyögi, amit sehogyan sem sikerült feloldani az elmúlt évtizedekben:
- Novák Csanád „egy hősies, magyar gyártású AD&D-világot” akart, ami kábé olyan, mintha Jack Vance és Micahel Moorcock műveit kereszteznénk Tolkiennel és a Forgotten Realms-szel.
- Gáspár András és Nyulászi Zsolt viszont egy puskaporos-mechanomágikus, reneszénsz fantasy világot akartak, mivel alapvetően mindketten megrögzött sci-fi rajongók voltak.
Így lett végül Ynev egy olyan hely, ahol a sajátos becsületkódex szerint élő nindzsa orgyilkosok és James Bond-szerű bárdok akcióznak csilláron lengedezve, hollószárkényt rebbenő köpennyel, és ahol a gonoszok nagyon gonoszok, de mindig elbuknak a végén, mert nagy veszteségek árán ugyan, de győznek a jók. Ez egyébként már a M.a.g.u.s. két kulcsművében, A halál havában-ban és A renegát-ban is gyönyörűen be volt mutatva – ám az egyszerű, generic AD&D fantasyt igénylő játékosoknak valamiért csak az utóbbi Dale Avery-regény jött be, a puskaportól valamiért jobban félnek, mint ördög kíndémon a tömjénfüsttől...
A halál havában 2008-as újrakiadásának borítója Zsilvölgyi Csaba (Max) festményével – amin nem véletlenül néz ki úgy Gorduin, mint a Timothy Dalton-korszak James Bondja!
A '96-os Summarium Kornya Zsolt cthulhuid aquirjaival meg az embertelen Krán-képével aztán már köszönő viszonyban sem volt a Nyúl-féle Kránnal – nem is csoda, hogy ő végül otthagyta a Valhallát és megcsinálta inkább a „M.a.g.u.s. 2.0-át”, a Codexet. A Summarium-féle út a nagy változtatásokkal végül kudarc lett: a játékosok nem tudtak mit kezdeni a csonka szabályrendszerrel (ötfokozatú képességek és társai), és nem is mindenkinek jött be a „nemszokványos fantasy” a játszható vad orkokkal meg a beteges elf kalahorákkal (pedig Nyugaton ekkor már kijött a hasonlóan klisédöntögető Earthdawn és a Planescape, és mindenki ódákat zengett róluk). A puskaportól és a mechanomágiától pedig azóta is hidegrázást kap minden Nagy Zöld-hívő – lásd a Síró fém tűzelementál-meghajtású tengeralattjáróját vagy a Nyolcadkort előkészítő, szuperizgalmas kronológiát.
Én mai fejjel már nagyon sajnálom, hogy az „ős-M.a.g.u.s.” puskaporos-mechanomágikus lőfegyverei és a Summarium-féle, hagyományos fantasy klisékkel szakító Ynev végül elvérzett a vásárlókért vívott harcban... Ugyanakkor nagyon kíváncsi leszek, át lesz-e ezekből bármi is mentve a rendszer legújabb rebootjába és az új szabálykönyvbe, ami a Delta Vision tervei szerint vagy idén, vagy jövőre, a 25. évfordulóra jelenik meg.
Hasonló témájú posztok:
- A Valhalla Páholy elévülhetetlen bűnei 1. rész: a Carpe Diem
- A Valhalla elévülhetetlen bűnei 2. rész: Friderikusz képeslapkönyve
- M.a.g.u.s. = a szegény ember AD&D-je?
- A magyarok kamu Ragadozó-könyvei jobbak, mint az igaziak!
- 10 kultikus Star Wars-hamisítvány, ami csak nekünk, rafkós magyaroknak van!
- Conan és Rambo zabigyereke
- 18 éves lett a magyar Doom
- Négy láb jó, nyolc láb...
TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ RETRÓJÁTÉKOS, STAR WARSOS ÉS VICO-FILMES KONTENT NÉLKÜL!
Bejött a '90-es évek fantasy őrülete? Imádtad Conant, a Dark Sunt és a Túlélők Földjét? Akkor a Világvégi mesék pont neked készült! Barkasszal a posztapokaliptikus magyar pusztulatban - rendeld meg a képregényt akciósan innen!