Egy vérbeli noir, ami még Humphrey Bogart filmjeinél is ütősebb

2017. október 14. 22:00 - -Szűcs Gyula-

Ha csak egyetlen drága képregényalbumot veszel idén, a Blacksad #2 legyen az!

2016-ban bitang jó karácsonya volt a hazai geekeknek, hiszen a Pesti Könyv végre magyarul is kiadta a kultikus noir képregénysorozat, a Blacksad első kötetét, idén pedig gyereknapi ajándékként megkaptuk a Hófehér nemzet alcímet viselő második részt is (és már a harmadikra sem kellett sokat várni).

Bár maga a képregény a keményborítós francia albumok iskolapéldája, az alkotói spanyolok. Juan Díaz Canales író és Juanjo Guarnido rajzoló állatfigurákkal elmesélt, hamisítatlan film noir sztorija a nagyobb siker érdekében jelent meg 2000-ben először (hosszú kilincselés után) a francia piacon – és innen hódította meg az egész világot, Katalóniától kezdve az Egyesült Államokon át Magyarországig.

A Blacksad képregények óriási sikere és a két Eisner-díja (ez a képregényipar Oscarja!) nem véletlen. Egyrészt minden kötetben egy-egy torokszorítóan izgalmas hardboiled krimit kapunk, Humphrey Bogart nagy klasszikusainak stílusában, láncdohányos, monologizáló magánhekussal, gyönyörű, de veszélyes nőkkel, és egy bűnös amerikai nagyvárossal, ahogy azt kell ebben a műfajban. Másrészt pedig egy lélegzetelállító rajzfilmvilágban gyönyörködhet az olvasó, ahol az akvarell technikával megfestett képeken hihetetlenül ötletesen keveredik össze az emberi környezet az állatvilággal.

A magánnyomozóként dolgozó fekete macska, John Blacksad városában ugyanis a maffiafőnök gorillái tényleg gorillák, a spiclik patkányok (a rat ugye besúgót, téglát is jelent), a rendőrfőnök egy német juhász, a tudósok baglyok, a párductestű táncoslányok tényleg párducok, az elnök pedig nem más, mint egy fehér fejű rétisas!

A második kötetben főhősünk, Blacksad, a ballonkabátos fekete macska egy csupa fehér bundájú, szalonrasszista állatsereg körüli bűntény után nyomoz, nem egyszer veszélybe sodorva ezzel mind a kilenc életét. A történet helyszíne és időpontja az '50-es évek Amerikája, így a címbéli Hófehér Nemzet égő keresztek mellett összejöveteleket tartó, fehér csuklyás figuráiban azonnal felismerhető a Ku-Klux-Klan, míg a főhősbe a fehér foltja miatt belekötő, csupa fekete lóból, kutyából és egyéb állatból álló, fegyveres csoportosulás egyértelműen a '60-as évek radikális emberjogi mozgalmainak (Malcolm X, a Fekete Párducok) antropomorf megfelelője. De a rasszizmus mellett más húzós témák is előkerülnek a kötetben, többek között a családon belüli erőszak, a pedofília és a bigott vallási fanatizmus is - végérvényesen bebizonyítva, hogy a képregény ma már egyáltalán nem valami bugyuta, színes füzrt, ami ami a könyvet ilvasni nem szerető gyerekek múló hóbortja.

Ha a Sin City atyja, Frank Miller a képregényipar Dashiell Hammettje, akkor a Canales-Guarnido páros minimum a kilencedik művészet Raymond Chandlere!

Minden krimi- és képregényrajongónak kötelező vétel!