Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

X-akták a századforduló Budapestjén

2017. október 21. 10:52 - vackor úr

A Fantorzio izgalmas ponyvamagazin, de a külcsínen van mit javítani

A ponyvalap - izgalmasan hangzik, bár ez még akármit jelenthet, hiszen elég széles a merítés.. Bogárszörnyek, hátirakétás űrhajósok, megmentésre váró nők, fejátültető gonosz tudósok, halálsugár s egyebek - talán ezek juthatnak először a szó hallatán az eszünkbe. Másoknak Lovecraft, Howard novellái, hiszen eredetileg azok is ponyvamagazinokban jelentek meg. A ponyva tehát alapvetően nem minőségjelző, viszont a Fantorzio esetében - valaki magyarázza meg ezt a címet, mert lövésem sincs, mit jelent - akár egy jó kis kibúvó is lehet, hiszen nem ígér semmit, csak puszta szórakozást, aztán ha többet kapunk, még jobban jártunk.

fantorzio_cover.jpg

Tálosi András, azaz Spuri jól ismert figura a képregényesek körében. Többedmagával ő alapította az 5Panels alkotói közösséget, ami Spuri visszavonulása után ma is aktív, illetve neki köszönhetjük az újságos terjesztésben sajnos rövid életet megélt EpicLine képregénymagazint. Bár azzal voltak alapvető problémák, mert több korosztályt is igyekezett megszólítani, így a mesés jellegű történetek mellett sötét és véres fantasy is helyet kapott benne, olykor sajnos kiforratlan sztorikat is olvashattunk, és vetésforgóban olvashattuk a sztorikat, ami azt jelentette, hogy olykor egy-egy (rövidke) folytatásra akár hónapokat is várnunk kellett. Az, hogy Tálosi szereti a klasszikus ponyvát, már a magazinban is megjelent, hiszen Fekete Holló, a századfordulón tevékenykedő maszkos igazságosztó az amerikai Shadow, Spider és társaik mintáját követi.

A Fantorzio első száma is a Holló világát szélesíti: a lap terjedelmének szinte egészét elfoglaló krimi főszereplője Sándor Kristóf, egykori rendőr, aki afféle századfordulós Fox Mulderként a természetfeletti ügyekre specializálódott. A halál a Korzón - a gyilkos egy óriási gyík - micsoda vagány cím! - egy titokzatos gyilkossággal kezdődik, aminek elkövetője valóban egy óriási gyík. De mit keres egy ilyen lény Budapesten? Sándor úr a titkára és egy rabbi segítségével veti bele magát a nyomozásba. Nem lenne illő többet elárulni a történetről, de annyi bizonyos, hogy Tálosi jól ír - bár a nevét elfelejtette feltüntetni, de ő szerző. Bár egy szerkesztő jót tenne neki, hogy néhány erőltetett szövegrészt kigyomláljon, illetve egy korrektor, mert akad néhány helyesírási hiba. Nem mozgat sok szereplőt és maga az ügyet is viszonylag hamar felgöngyölítik, de ne felejtsük el, hogy a Halál a Korzón kisregény, így nem is lehetne lehetőség nagyobb ívű sztorira - és ez így is van jól, első számban teljes, lezárt sztori afféle erődemonstráció kell legyen, hogy ilyesmire számíthatunk a következőkben. És ezzel kijavította az EpicLine szerkesztői hibáit is.Tálosi meggyőzött. (Van ugyan még egy másik, rövidke novella is, A révész éjfélkor, de az is a fő sztorihoz kapcsolódik, afféle kiegészítésként, egyúttal pedig meglebegteti, hogy önálló történet ellenére valami nagyobb ívű dolog húzódik a háttérben, tehát cliffhangerként is funkcionál.)

A századfordulós hangulat remekül működik, van azonban óriási hibája: Sándor úr karaktere szomorúan szürke. A nyomozó lenne a motorja a kisregénynek, de semmilyen emlékezetes tulajdonsága nincs, bárkivel behelyettesíthetnénk. A későbbiekben remélhetőleg jellemet, karaktert kap, háttértörténetet, elcseszettséget - mert az emlékezetes figurák általában mind elcseszettek - mert megérdemelné. 

fantorzio.jpg

 

A tartalom jó, nagy lehetőségek vannak benne, a külcsín azonban épp ez ellen dolgozik. Egyszerűen ronda és jellegtelen. Első számként az lenne a dolga, hogy felhívja a figyelmet magára, de maga a borító a sárgáival, zöldes-szürkés, ködös grafikájával cseppet sem izgalmas. A sötét, elmaszatolt címlapkép hányaveti, a tipográfia szerény és konzervatív - összehasonlítva a hasonló típusú Black Aether borítóival, azok színesek, elevenek, izgalmasak, szinte már mozognak. Melyiket venném meg a kettő közül? Egyértelmű, hogy nem a Fantorziót. A borítója egyszerűen méltatlan a tartalomhoz.

A lap tördelése is bizony hagy némi kívánnivalót maga után. A szöveg két hasábos , amit kényelmes olvasni, de a párbeszédeket olyannyira behúzták, hogy a sorok olyan csonkának látszanak, mintha odahajigálták volna a szöveget. A bal oldali lapok alján lévő grafika pedig jó poén ugyan - ha végigpörgeted az újságot, a szoborfej megmozdul - de erősen a megúszás érzetét kelti.

Tálosi tehetsége, íráskészsége bizonyított, a külsőségeken pedig könnyen lehet változtatni - muszáj lesz neki, mert ezzel alaposan kicseszik magával, pedig nagy lehetőségek vannak ebben a remek ponyvalapban. És ha később mások szövegeit is olvashatjuk, a mérce legyen a Halál a Korzón, és akkor nem fogunk csalódni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nerdblog.blog.hu/api/trackback/id/tr6113046784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Helló