Még a nyáron találtam egy vicces és izgalmas könyvet: Jon Morris The Legion of Regrettable Supervillains: Oddball Criminals from Comic Book History című kötetében összekukázta a legbénább, legnevetségesebb gonosztevőket, a képregény aranykorától kezdve egészen a 80-as évekig. Persze, egy csomó iszonyat béna figura van, a magyarul megjelent képregényekben is találkozhattunk néhánnyal (Rakéta Robi, heló), de a gyűjteményben szereplők tényleg figyelemre méltóan rosszak. És épp emiatt érdekesek. Mutatok is néhányat.

The Balloon Maker

Frankenstein szörnyetege rengeteg történetben szerepelt, 1946-ban pedig egy saját, humoros sorozat címszereplője lett. Dick Briefer elég sajátos humorérzékkel rendelkezett, mert a tizennegyedik számban felbukkanó Hank Gallon, azaz a Ballon Maker egy olyan gonosztevő, aki hihetetlenül groteszk módon gyilkolászik. Konkrétan léggömböt csinál áldozatainak bőréből.

Gallon egy afrikai törzs tagjaitól tanulja el a különleges módszert, hogy a lenyúzott bőrből hogyan készítsen léggömböt. Meggyilkolja a törzsfőnököt, majd lelép a titokkal, és évekkel később Amerikában bukkan fel mint a világ legjobb ballonkészítője. Sorra rabolja el egy utazó cirkusz tagjait, hogy a Kövér Hölgyet, a Sziámi Ikreket és a Tetovált Embert megnyúzva léggömböket készítsen a belőlük. Frankensteinből és Bongoból, az "Afrikai Vademberből" is lufit csinálna, de ez már nem jön össze neki. Kiderül, hogy Bongo a meggyilkolt törzsfőnök fia, és a sztori végén, otthon Afrikában, Bongo beteljesítve bosszúját, megnyúzza, majd léggömböt csinál Gallonból. 

A sorozat egyébként is elég beteg: élő múmiák, élő szobrok a Viasztestek módjára, ember és állat keverékek (nőfejű tehén, kakasfejű férfi és egyebek), fának álcázott nácikat vágnak ketté körfűrésszel, deformált testű szörnyszülöttek, agyátültetés, és hasonló vicces dolgok.

The Jingler

Azaz a gonosz költő, magyarul hívhatnánk akár Rímfaragónak is. Azt hiszem, a lehetőséget nem kapó irodalmárok könnyen azonosulhatnak vele. A Kazinczy-cosplayer Edward Fearing kutyaütő poéta, és a kiadók rendre elzavarják. Szegény Edward éhezik és a számláit sem tudja fizetni, de hiába kuncsorog a sarki kisboltosnál további hitelért, már így is több hónapnyi adóssága van. Dulakodni kezdenek, és a költő véletlenül megöli a boltost - ám a versekkel teli mappából kipottyan egy kézirat, és a halott kezében marad. Fearing a mólóról a tengerbe dobja a testet, de a rendőrök hamar megtalálják, és a verset is - amit aztán lehoznak az újságok. Fearing vérszemet kap: megjelent egy verse, híres lett, ezért sorra elkezdi gyilkolni a kiadókat, mindegyiküknél egy-egy versét hagyva. A sokadik gyilkosság után egy neves irodalomkritikus rádióműsorban beszélne a gyilkos költő "művészetéről", de a képregény két álarcos igazságosztója, a The Wizard és Roy, a Super-Boy a nyomába erednek. A történet végén a Rímfaragó életét veszti: lezuhan egy szakadékba, és épp rápottyan egy darabka papír a versével. A képregény a Top-Notch Comics 26. füzetében jelent meg, amit a Comic Books Plus oldalon el lehet olvasni.

Mr. Skeleton

Az óriási, nyeszlett figura tábornokokat rabol el, hogy megmártóztassa őket a "csontvázfürdőben" - egy jó nagy üstnyi löttyben, ami csontig lemar mindent szerencsétlen áldozatokról. Minute-Man, az egyszemélyes hadsereg megmenti az egyetlen nevesített tisztet (az összes többiből csontváz lesz), majd Mr. Skeleton nyomába ered, mert az közben kereket oldott. Csontváz úr szándékai elég zavarosak: először is mindenkiből szeretne csontvázat csinálni, másrészt egy sereget akar összeszedni, hogy megtámadhassa az Egyesült Államokat. Végül egy kiadós bunyó végén Minute-Man megpörgeti és hozzávágja a falhoz - Mr. Skeleton pedig darabokra esik.

A történet az America's Greatest Comics első számában jelent meg, amit a Digital Comics Museumon el tudtok olvasni.