A Tiloson futó Régen minden jobb volt James Bond-adásai után újabb műsorba kaptam nemrég meghívást: ezúttal a Klubrádió Popfilterében Csepely Adrienn faggatott ki a kedvenc rajzfilmjeimről. Valamint arról, hogyan hatja át a jövőre már 110 éves animációs műfaj a popkultúrát – sőt, a mindennapjainkat.
Maga az adás itt hallgatható meg:
Alant pedig leírom, miért pont ezeket a rajzfilmeket választottuk ki, amikből végül én is összepattintottam ezt a jó kis toplistát. A lista és a beszélgetés apropóját egyébként az adta, hogy november 20. a gyerekek világnapja, amihez korábban a Unicef és a Cartoon Network egy közös kampányt is indított Aki ver, az nem haver! címmel.
1. Kacsamesék
1993. december 12. – a Magyar Köztársaság fekete napja. Nemcsak azért, mert elhunyt Antall József miniszterelnök, hanem mert a halálhír bejelentése körüli tökölés miatt félbe szakították a Disney családi mozidélutánját, így szegény gyerekek sosem tudták meg, mi lett Dagobert bácsi fagylaltjával és vagyonával. Pálfy G. István, a Híradó akkori főszerkesztője egyébként már a Walt Disney bemutatja előtt be akarta jelenteni Antall halálát, de meg kellett várnia, hogy Boross Péter belügyminiszter a kormányülésről megérkezzen a tévészékházba elmondani a búcsúbeszédet. Így a rendszerváltást gyerekként megélő, épp ezért gyökértelen „Kacsamesék-generáció” kollektív tudatába ugyanúgy örökre beleégett Antall halála és a Disney-mesét hirtelen felváltó, sokkoló gyászinduló, ahogy az amerikaiaknak a JFK elleni merénylet, vagy a WTC-ikertornyok leomlása. A Disney-délután megszakítása ráadásul mindent elmond az akkori Magyarországról. Elvileg már nagykanállal habzsoltuk a nyugati popkultúrát, gyakorlatilag viszont még minden a régi, gulyáskommunista beidegződések szerint működött, és senki nem mert semmit tenni, amíg valami Nagy Ember jókora spéttel, személyesen meg nem mondta, mi legyen.
2. Macskafogó
Generációk örök kedvence, Ternovszky Béla és Nepp József kultikus mesterműve, a '80-as évek hazai rajzfilmgyártásának csúcsa, a béketábor frappáns válasza a Bond-filmekre. A mai napig idézgetünk belőle a konyhába szorult házibulikon (lásd: „Jöjjön csak közelebb, Safranek!” vagy a „Mehetünk vissza a balettbe ugrálni!”). Cat City címmel külföldön is óriási siker volt – a 2007-es Macskafogó 2-t viszont próbáljuk meg inkább örökre kitörölni az emlékezetünkből.
3. Tom & Jerry
A halhatatlan klasszikus, aminek a legemlékezetesebb, jazzdallomkra kergetőzős részei ugyan az 1940-es években készültek, de a '90-es években nem telhetett el úgy az újév napja, hogy a Cartoon Networkon ne legyen Tom és Jerry-maraton! Nekem a mai napig óriási kedvencem az 1950-es Texas Tom című epizód, amiben Tom az If You're Ever Down in Texas, Look Me Up című, 1940 körüli, népies műdal bluesváltozatát adta elő egy elképesztően kúl rajzfilmcowboyként:
4. Gyalogkakukk és Prérifarkas
A kedves kis Prérifarkas már 1949 óta kergeti szakadatlanul a szemtelen Gyalogkakukkot, örök rajzfilmes toposszá emelve azt a poént, hogy ha elég gyorsan futunk, át tudunk kelni akár egy szakadékon is. Érdekesség, hogy az a bizonyos ACME cég, ahonnan a prérifarkas mindenféle cuccokat (páncélszekrény, üllő, rakétameghajtású görkori, stb.) rendelt a kergetőzéshez, valójában sosem létezett: ugyanolyan kitaláció, mint Quentin Tarantino Big Kahuna burgerezője. Ennek ellenére (vagy pont emiatt) a magyar cégek előszeretettel használják a rendszerváltás óta a legváltozatosabb formában az Acme Kft. nevet.
5. Donald kacsa a II. világháborúban
Miki egér matrózblúzos cimborája 1934-ben született meg, hogy aztán 8 évvel később a tengerész múltja miatt máris náciellenes propaganda rajzfilmekben szerepeljen. 1942-ben ugyanis Donald kacsa jó hazafiként beállt az amerikai hadseregbe, hogy a Wartime Donald című, 6 részes minisorozatban végigszerencsétlenkedje az ázsiai front legismertebb csatáit. Az igazi kultúrtörténeti csemege azonban az éneklős-táncolós Der Fuehrer's Face című 1943-as, Oscar-díjjal jutalmazott rész: Donald itt egy német lőszergyár szalagsora mellett kiáltja folyton, hogy Heil Hitler – aztán persze kiderül, hogy az egészet csak álmodta.
6. Elsüllyedt világok
Gyerekkorunk legnyomasztóbb, ugyanakkor egyik legemlékezetesebb meséje, amiben a szépséges Arkana (magyar hangja: Détár Enikő) elindul Árkádia beteg napjától a Föld felszíne felé beszélő űrhajója, a Shag Shag fedélzetén. Közben mindenféle izgalmas kalandokba keveredik újdonsült barátaival: Bobbal és Rebekával, és minden kisfiú kedvencével, Spartacusszal, aki Bárkár városának sztárgladiátorából lett a Föld belső rétegeit járó magányos kalandor (persze később kiderül, hogy Spartacus ősei is árkádiaiak voltak, csak a karpántos-csáklyavetős harcosok inkább a száműzetést választották). De persze még Spartacusnál is népszerűbbek voltak anno a kalózok: Agyalap, Zsebpiszok, Maxigáz és Popócici, akik a francia képregényekből kölcsönzött, jellegzetes komikus karakterek voltak, és minden dilizést bevetettek, hogy oldják egy kicsit a szegényes hátterű rajzfilm nyomasztó búskomorságát – a dalukat bizonyára még ma is mindenki kívülről fújja, aki a '80-as és a '90-es években volt gyerek!
7. Dexter laboratóriuma
„Omelette du fromage!” – ki ne ismerné ezt az autóskártyás Lola T-vel felérő, mindent vivő mondatot a Dexter rajzfilmsorozatból, amivel Genndy Tartakovsky a kedvenc őrült tudósos ZS-filmjeinek állított emléket? A még nem szinkronosan futó Cartoon Network egyértelműen a '90-es évek szórakoztatóiparának emblematikus zászlóshajója volt Magyarországon – aki nem innen tanult meg angolul, az vagy a videojátékokból, vagy sehogy!
8. Pindur Pandúrok
A Dexter laboratóriuma és Johnny Bravo mellett az 1998-ban elstartoló Pindur pandúrok sorozat volt a Cartoon Network harmadik legmenőbb szériája. Az egyes epizódok még ma is ezerszer újranézhető klasszikusok, leginkább azért, mert könnyed eleganciával ötvözik a szuperhősös képregényeket a városrombolós King Kong-, Godzilla- és japán óriásszörnyes filmekkel. Ráadásul mindezt úgy, hogy a cuki címszereplőket, Sziporkát, Csuporkát és Puszedlit a képregényeket és katasztrófafilmeket nem feltétlenül kedvelő lányok is azonnal megkedvelhetik.
9. Simpson család
Amerikában 1989-től, itthon 1998-tól vetítette a tévé a popkulturális kikacsintásokban tobzódó Simpson családot – aminek a főszereplőit, Homért, Bartot, Lisát és a többieket addigra már sokan ismerték a külföldi adókról. Vagy épp a bálás ruhavásárokon és turkálókban mindig kapható Simpson-pólókról. Homér szinkronja Székhelyi Józseffel egyébként szerintem sokkal viccesebb, mint a tróger családapa eredetije!
10. Egyszer volt... az élet
Nem hiszem, hogy volt olyan gyerek, aki ne zárta volna azonnal a szívébe Albert Barillé kultikus ismeretterjesztő animációs sorozatát, ami egy viccesen furcsa, élő-lélegző, utópisztikus sci-fi világként mutatta be az emberi szervezetet. Nekem személy szerint Peti parancsnok és a többi fehérvérsejt járőrhajója volt a kedvencem, de persze nagyokat nevettem az agyközpontot irányító, néha elszunyókáló, szeleburdi Mesteren, a ráérősen sétálgató, életbevágóan fontos oxigént cipelő hemoglobinokon, a gonosz vírusokon – és egyáltalán azon, hogy a francia animátorok ugyanazt az 5-6 arcot hasznosították újra az összes Egyszer volt... rajzfilmben, az emberi testtől kezdve a történelemleckékig!
