Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

3 ütős ok, amiért tuti nem fogsz dolgozni a jövő héten!

2018. február 18. 19:17 - -Szűcs Gyula-

Már a böngésződben is elindul az X-Wing, a Star Control és a Sky Roads!

A héten utazás és mosogatás közben annyit hallgattam az IDDQD blog retrójátékos podcastjét, a Checkpointot, hogy hétvégére már teljes nosztalgiamámorban úsztam. Úgyhogy elő is túrtam pár olyan játékot, amit rengeteget nyúztam 25 évvel ezelőtt PC-n. Íme a három legemlékezetesebb, pixeles sci-fi játék a daliás '90-es évekből – amiket most már akár a böngésződben is elindíthatsz!

darthvader.JPG

Star Control (1990)

A legelső játékélményeim egyike volt ez az akciójátékos és stratégiai elemeket egyaránt felvonultató kis gyöngyszem az Accolade-tól, ami utóbb egy elég népszerű, önálló franchise-á nőtte ki magát. No persze én 10 évesen még vajmi keveset értettem az űrstratégia részéhez – annál jobban bejött viszont a „dogfight” eleme a játéknak. Vagyis amikor egy-egy elleni küzdelemben kellett a Szabad Csillagrendszerek Szövetségének tagjaként harcolni az Ur-Quanok koalíciója ellen!

Emlékszem, nagyon bejött gyerekként a többféle választható űrhajó, amelyek között volt Flash Gordon-rakéta, sószóró alakú űrkomp és klasszikus repülő csészealj is. Ráadásul mindegyiket valami fura szerzet vezette, én meg nagyokat nevettem, ahogy az űrpók, a csupacsáp szörny meg a lótuszülésben meditáló, kis zöld emberke vicces mozdulatokkal rángatja a botkormányt, csapkodja az irányítópanelt és nyomogatja a tűzgombot. A sokféle jármű és űrlény ráadásul annyira birizgálta a fantáziámat, hogy amikor megalakítottuk a suliban az UFO-figyelők Társaságát, szemrebbenés nélkül bekamuztam, hogy a játékban felbukkanó űrnépséget éjjelente szabad szemmel is láttam a lakótelepünk fölött grasszálni!

Klikk ide, és már lődözheted is az ellent az önmagába visszatérő kozmoszban!

Sky Roads (1993)

A '90-es években elején egy PATTOGÓS címkével felmatricázott 1.44-es floppy lemezen járt körbe az osztályban ez a játék, és igen menőnek számított az, aki a legmesszebb jutott benne. A Bluemoon platformjátéka ugyanis veszettül nehéz volt: egy végtelenbe nyúló, hatalmas és színes, kozmikus sakktáblán kellett ide-oda ugrálni az űrhajónkkal úgy, hogy az egyes pályaelemek közt volt lassító és gyorsító, de olyan is, amin elégtünk, vagy ahonnan egyszerűen nem tudtunk továbbugrani. Mindezt ráadásul szintkülönbségekkel, alagutakkal, platformok közti szakadékokkal és árkokkal is megbolondították a készítők, úgyhogy igencsak megizzadtam vele tizenévesen.

24sv2y.gif

Aki olyan májer volt a '90-es években, hogy már volt Sound Blaster hangkártyája (hajjaj, hányszor kellett beállítgatni ekkoriban azt a bizonyos IRQ 5DMA 1 parancssort, hogy jól szóljon egy-egy játék!), elég jó kis szintipop dallamokra ugrálhatott az űrben száguldozva. Azt viszont csak most, felnőtt fejjel olvastam, hogy a Sky Roads voltaképpen az 1989-es Kosmonaut felturbózott grafikájú remake-je (illetve eléggé hasonlít a Trailblazerre is).

Klikk ide, és már ugrálhatsz is a színes platformokon az Űr-Trabanttal!

X-Wing (1993)

A játék, ami miatt alighanem egy egész nemzedéknyi Star Wars-rajongó törte szét sorban a joystickokat, mire sikerült végre felrobbantania a Halálcsillagot! Mondjuk én speciel sosem jutottam el odáig, és sokáig joystickom sem volt – az utolsó néhány, kőkemény küldetéseket kivéve egérrel toltam végig az egész játékot! Az X-Wingben repkedő TIE Fightereknek ugyanis olyan gyenge volt a pajzsa hajóburka, hogy elég volt nekik két jól irányzott lézernyaláb is, a rohamosztagosokat szállító teherhajókat pedig protontorpedókkal is kényelmesen el lehetett intézni, mielőtt elfoglalták volna a Felkelők számára kulcsfontosságú űrkonténereket. Nagyjából erre a két fajta küldetésre húzta fel az egész játékot a LucasArts: vagy szét kellett lőni minden birodalmi javítóműhelyt és vadászgépet, vagy meg kellett akadályozni, hogy a TIE Bomberek és társaik tegyék ugyanezt a zöld űrkonténereinkkel és a meghibásodott hiperhajtóművel veszteglő Nebulon-B fregattal. A '90-es évek elején-közepén azonban ez is maga volt a csoda, főleg azoknak, akik PC-n játszottak először Csillagok háborúját, mert nem volt meg nekik a Nintendós Super Star Wars, és nem dobálták bele az összes aprójukat a balatoni játéktermek Star Wars Arcade gépeibe. 

1993-ban ugyan már volt otthon számítógépünk, de még nem volt se zsebpénzem, se saját floppy lemezem, így elég nehézkesen tudtam új játékokat beszerezni. Így hát vagy elmentem azokhoz az osztálytársaimhoz, akiknek más játékok is megvoltak, nemcsak az Another World, a Kurtan és a Titus the Fox, vagy bementem apu munkahelyére, a helyi szakközépiskolába, hátha valamelyik játékrajongó műszakis tanár beszerzett valami újdonságot a munkahelyi gépére. Emlékszem, az egyik tanári szobában lévő PC-re valaki feltelepítette az X-Winget, én pedig egy teljes délutánra leragadtam előtte: leesett állal néztem, hogy itt már bármilyen irányban lehet mozogni, nemcsak jobbra-balra, mint a Prince of Persiában. Eszméletlen jó volt, ahogy a kis pixelekből a szemem láttára rajzolódtak ki a filmekből ismert csillagrombolók, a mon calamari cirkálók, a birodalmi tisztek, Leia hercegnő vagy épp maga Darth Vader! A küldetésekből persze eleinte egy mukkot sem értettem, csak lőttem ész nélkül minden űrhajót, amit láttam. Viszont nagyon tetszett, hogy Ackbar admirális és Dodonna tábornok személyesen magyarázza el, mit kellene csinálni (ezeket az eligazításokat persze később kiszótáraztam, így a játék az angol szókincsemet is szépen bővítette). Az pedig örökre beleégett a memóriámba, ahogy John Williams dallamaira kergetőzök több osztagnyi TIE Fighterrel, Shift-A-val jelölgetem a célpontokat a többi Felkelő pilótának, előre-hátra állítgatom a pajzsokat és közben R2-D2 figyelmeztet csipogva, hogy már megint kilőttek rám két rakétát, kitérő manőverbe kell kezdeni!

Klikk ide, és már lövöldözhetsz is a TIE Fighterekre!

TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ VIDEOJÁTÉKOS, KÉPREGÉNYES ÉS VICO-FILMES KONTENT NÉLKÜL!

A korábbi retró posztjaimban felelevenített, régi kultjátékok:

Imádod a sci-fit és a fura kinézetű űrhajókat? Mindened a retró? Akkor a Mesék az ágy alól című képregény is pont neked szól! Bátran lapozz bele, és ha tetszett, rendeld meg akciósan itt!

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nerdblog.blog.hu/api/trackback/id/tr5813678888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szmoker (Homo Trollicus) 2018.02.19. 13:33:37

Én az X-Winget nagyjából kihagytam, de az utódjaival - TIE Fighter + a két kiegészítő küldetéssorozat és az X-Wing Alliance - irgalmatlan sokat játszottam. Régi szép idők, Gravis UltraSound aztán később SoundBlaster AWE32-PnP MIDI zenével... :)

terasz9 · http://www.teremibalazs.hu 2018.02.19. 16:44:56

X-Wing, ah, imádtam!!!
Főleg, mikor már cheat nélkül is ment, és nem örökéletingyenlőszer protontorpedókkal vadásztam le az utolsó tie fightert is :)

-Szűcs Gyula- · http://nerdblog.blog.hu/ 2018.02.20. 11:28:42

@terasz9: A TIE Fighterben ügyesen megoldották: ha cheateltél, nem fogadta el a teljesített küldetéseket, csinálhattad az egészet újra! :D
Helló