Miért nem lett belőlem G.I. Joe-gyűjtő?
A '80-as évek trafikos Jedi-bábui a '90-es években már csak akkor kerültek elő, amikor látványosan széteső, leszakadt karú ellenfelek kellettek a vagány G.I. Joe kommandósoknak, és ádáz ellenfeleiknek, a Kobráknak. A G.I. Joe franchise nagyon hamar népszerű lett itthon a gyerekek körében, mivel a rendszerváltás előszelének éveiben, 1987-88 környékén több lakótelepen is be lehetett már fogni a brit Super Channelt és Sky Channelt, ahol a reggeli rajzfilmblokkokban (Fun Factory, DJ Kat, stb.) minden hétvégén lődözték egymást a Joe-k és a Kobrák, majd átadták az adásidőt a Transformereknek, He-Mannek és Inspector Gadgetnek.
A Bécsből, Jugóból, sőt, Japánból(!!!) zsebimportban, maszek úton behozott G.I. Joe figurák a rendszerváltás után a kölykök legnagyobb örömére már teljesen legáliasan is beszerezhetőek lettek a játékboltokban. A Magyar Televízió 2-es csatornáján pedig csakhamar a rajzfilmsorozatot is vetíteni kezdte egy botrányosan rossz szinkronnal (amiben minden női szereplőnek ugyanaz volt a magyar hangja, az egyik gonosztevőnek pedig az lett a neve, hogy Lángos!) Ekkor hasított belém a felismerés, hogy a G.I. Joe rajzfilmsorozat nem is fekete-fehér, hanem színes: a Sky Channel-es időkben ugyanis még csak egy fekete-fehér Videotonunk volt, amit 1990 környékén cseréltünk le egy szupermodern Orion Ciklámenre. Természetesen a G.I. Joe rajzfilm megdobta az akciófigurák iránti keresletet is – aligha volt ekkoriban olyan kisfiú, aki ne a jó öreg Snake Eyest vagy Kobraparancsnokot kérte volna szülinapjára.
Csakhogy ezek a figurák elég ritkák voltak, nekem például be kellett érnem egy pápaszemes, szerencsétlen kis nyüzüge Joe-val, akinek jóformán semmije sem volt az orvosi táskáján kívül. Ezért aztán amikor a nagybátyám karácsony előtt pár nappal megkérdezte, milyen G.I. Joe-t hozzon a Jézuska, habozás nélkül ráböktem a játékkatalógusban a legnagyobb fegyverarzenállal ellátott kommandósra, egy Downtown nevezetű figurára, akinek volt egy támlábakon álló, kájhacső szerű aknavetője, meg egy akkora hátizsákja mint ő maga, amire egyenként fel lehetett aggatni vagy 10 gránátot!
Később a gonosz Kobra harcost, a félpucér Road Piget szerettem volna megszerezni, mert nagyon hasonlított a Mad Max 2 motorizált martalócaira - utóbb kiderült, nem véletlenül - de sosem kaptam meg...
A G.I. Joe-k persze nemcsak azért voltak menőbbek a trafikos Star Wars-figuráknál, mert minden hétvégén lehetetf izgulni a tévés kalandjaikon, hanem mert sokkal több ponton lehetett mozgatni a testrészeiket: be lehetett állítani őker pirulettező balerinától kezdve spárgázó Van Damme-on át a WMCA-betűkig mindenféle hülye pózba, és úgy kitenni a polcra.
Hogyan lettem ehelyett Dino Riders-rajongó?
1993 őszén volt valami idehaza a levegőben – valami, ami minden tinédzserkorú paleontológust lázba hozott! Mozikba került a Jurassic Park, mindenki A dinoszauruszok tündöklése című Marvel-képregényt olvasta a pad alatt, a város széli lengyel piacot elárasztották a fröccsöntött gumidínók és a lakótelepi játékteremben is csatasorba állítottak egy Cadillacs & Dinosaurs arcade gépet! Ebben a dínóőrületben találkoztam először itthon a Dino Riders figurákkal, amik ugyan méretüket tekintve egyáltalán nem voltak kompatibilisek a G.I. Joe-kkal, de ez nem is zavart senkit, hiszen – nomen est omen – pompás őshüllő paripákon indultak csatába! A játékot a Tyco dobta piacra még 1988-ban, ám mivel sok korabeli akciófigura brandhez hasonlóan ennek is futott egy rajzfilmváltozata a műholdas adókon, valamelyik élelmes magyar kereskedő úgy döntött, Dino Riders-készletek is kellenek a hazai boltok polcaira!
A keretsztorit is a tévéből ismerhettük meg: a távoli Valoria bolygó emberszerű lakói menekülni kényszerülnek, amikor megtámadják őket az agresszív űrfajzatok, a rulonok. Egy technikai malőr miatt a derék valoriaiak a mezozoikum idején zuhannak le csillaghajójukkal a Földön, de a telepatikus kütyüikkel brontoszauruszokon és más békés növényevőkön lovagolva rögtön neki is állnak berendezkedni ezen a zord vidéken.
Csakhogy kisvártatva felbukkannak az időutazó rulonok is, hogy a rakétákkal és lézerágyúval felfegyverzett T-rexeikkel bosszút álljanak ősi ellenfeleiken! Természetesen nálunk mindenki a gonoszokkal akart lenni, mert a dínólovas szörnypofák sokkal menőbben néztek ki (ez egyébként a He-Man figurák esetében is így volt, de róluk majd legközelebb írok)!
A Dino Riders-figurákról és a G.I. Joe-król a Játékok a Polcról blogon olvashattok még több érdekességet!
TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ KÉPREGÉNYES, RETRÓ AKCIÓFIGURÁS ÉS VICO FILMES KONTENT NÉLKÜL!
Régen minden jobb volt? Mindened a retró? Imádod az akciófigurákat és a játékautókat? Akkor Az országút harcosa előzményképregény is pont neked szól! Bátran lapozz bele, és ha tetszett, rendeld meg akciósan a Fumaxtól, mielőtt kifogynak a készleteik vagy eljön a világvége!
