Steve Jacksont és Ian Livingstone-t aligha kell bemutatnom a Nerdblog olvasóinak. 1989 és 1993 között az ő lapozgatós könyveiken nőttünk fel, és túlzás nélkül kijelenthetem, hogy Magyarországon legalább két generáció e derék brit írópáros könyveinek hatására szerette meg a fantasy műfajt és a kockadobálós asztali szerepjátékokat. A '90-es évek elején mifelénk legalábbis minden kisiskolás Kaland, Játék, Kockázat-könyveket pörgetett a pad alatt, aztán persze a nagyszünetben és otthon is. De tényleg mindenki: a suli uzsonnavámoló rémétől kezdve a kizárólag csak Agatha Christie-t olvasó tesómig! A mai napig előttem van, ahogy 1989-ben, a matekórára kölcsönkapott Gyíkkirály szigete annyira beszippantott, hogy még aznap elkértem mellé a Skorpiók mocsarát is az osztálytársamtól, később pedig már én magam vadásztam tudatosan az utcai könyvárusok standján és az antikváriumokban mindent, ami interaktív játékkönyv volt.
Mácsai Gergő barátommal (aki ma már a Lost Pilgrims Studio feje és a Vagrus videojáték vezető dizájnere) 1991-ben, 9 évesen, egy osztálykirándulás során szerelkezünk fel a Titánnal, a Kaland, Játék, Kockázat-könyvek kultikus világleírásával, életem első olyan könyvével, amelynek a hátuljában fotó is volt az alkotókról! Így a buszon hazafelé nemcsak Balthus és a Hóboszorkány legyőzéséről diskuráltunk, hanem arról is, milyen vagány dolog lenne Steve Jacksonnal és Ian Livingstone-nal törzshelyükön, a Fekete Rák fogadóban mindenféle izgalmas kalandokról beszélgetni, ahogy a Titán fülszövege is írja...
Röpke 28 év elteltével teljesült a két kiskölyök álma: találkoztunk Steve Jacksonnal és Ian Livingstone-nal! Igaz, nem a füstös Fekete Rákban, hanem a University of West London tágas aulájában, ahol augusztus 31-én került megrendezésre a Fighting Fantasy Fest 3. Az FFF lényegében egy bensőséges hangulatú Comic Con, a leghardcore-abb brit Fighting Fantasy-rajongók harmadik alkalommal megrendezett népünnepélye, Jonathan Green szervezésében. Green maga is számos kiváló Fighting Fantasy-kötetet írt a sorozatba a Démonlovagoktól kezdve a legendás Bloodbones–Howl of the Werewolf-párosig, amelyek ugyan nálunk már nem jelentek meg magyarul, külföldön viszont szinte mindig bekerülnek a legjobb lapozgatós könyvek Top10-es listájába.
De jelen volt az FFF3-on A Tűzhegy varázslója és A Káosz fellegvára híresen aprólékos illusztrátora, Russ Nicholson, a Titán csodaszép sárkányos borítóképét megfestő Christos Achilleos, A Végzet erdejének pszichedelikus figuráiért felelős Malcolm Barter és a Skorpiók Mocsarának rút szörnyeit megálmodó Duncan Smith is. Saját standot kapott A Gyíkkirály szigetének emlékezetes képeit megrajzoló Alan Langford (ó, az a mókásan dagi Hobgoblin! hejj, az a rettenetesen rút, csatabárdos Küklopsz!), és számos olyan további zseniális alkotó is, akik már a '80-as és a '90-es években is a brit fantasy élet legnagyobb ászai voltak. Még a szállásunkon is olyan élő legendával futottam össze az ebédlőben, mint a szomszéd asztalnál ráérősen reggelizgető Jamie Thomson, a Haláltalizmán írója! Ők egyébként a nap folyamán mindannyian izgalmas panelbeszélgetéseket tartottak az egyetem Tűzhegynek illetve Fekete Toronynak átkeresztelt előadóiban, amikor épp nem dedikáltak.
Természetesen az Fighting Fantasy Fest legnagyobb attrakciója a Steve Jackson–Ian Livingstone-sztárpáros volt. Egész napra befogták őket a szervezők: nemcsak egy izgalmas előadást tartottak a A Tűzhegy varázslója megszületéséről (díszvendégként jelen volt Geraldnie Cooke, a Penguin kiadó egykori szerkesztője is, aki lényegében útjára indította 1982-ben a Fighting Fantasy-sorozatot), de levezettek egy ritka kiadványokat felvonultató aukciót is, és két alkalommal is leültek 1-1 órára a Scolastic kiadó paravánja elé, dedikálni a lelkes rajongók sporttáskányi játékkönyvét.
Az esemény kiállítótere az egyetem labirintusszerűen kanyargó központi aulája volt, amit a jó Jonathan Green találóan Feketehomok kikötő piacterének nevezett el. Tényleg eléggé zsibvásár hangulata volt a helynek: 50 asztalkát számoltam össze, ahol csupa olyan dolgot árultak, ami valamilyen módon azért kapcsolódott mindenki kedvenc Fighting Fantasy-sorozatához. Ott volt többek között P.J. Montgomery, aki képregényre adaptálta Steve Jacskon The Trolltooth Wars című (nálunk sajnos mindmáig kiadatlan) regényét; a Steam Highwayman-játékkönyvek atyja, Martin Noutch; az amerikai horroríró, James Schannep és az 1400(!!!) fejezetpontos játékkönyveket kiadó Two-Fisted Fantasy is.
Saját standot állított az Arion Games, akik jelenleg a játékkönyvek szerepjáték-verzióját, az Advanced Fighting Fantasy címet viszik, valamint a Fighting Fantasy-könyvek franciországi kiadója, a Scriptarium. Vvolt bolhapiac is, ahol első sorban brit kiadású, régi és új Fighting Fantasy-kötetek között lehetett mazsolázgatni. Sajnos mire odaértem, természetesen már teljesen kifosztották, pedig egy jó kis áporodott pinceszagú, kopott borítós, megsárgult lapos Port Blacksand városleírást nagyon vettem volna...
A legnagyobb tumultus persze az Atlantis Miniatures standjánál volt, akik pont a rendezvényre időzítették a Fighting Fantasy Legends-sorozat kifesthető műanyag figuráit, nagyon szépen kidolgozott, miniatűr Gyíkkirállyal, Balthusszal, Azzurral, Yaztromóval, gendzsivel, vérvaddal és korongádokkal! Az efféle figurás-terepasztalos dolgok amúgy igencsak népszerűek a Fighting Fantasy-rajongók körében, más asztalokon is láttam mindenféle AD&D-szörnyeket (miniatűr Beholder csontvázharcosokkal egy tipikus dohos dungeonban, lásd a fotókat). Nem csoda, hogy hamarosan egy HeroQuest/Dragon Strike/Imperial Assault/Odalent-szerű, hivatalos Fighting Fantasy-társasjáték is kapható lesz!
A képek minőségéért ezúton is elnézést kérek, épp hogy csak végig tudtam szaladni a pultok között, amikor egy-két percre el tudtam szakadni a standunktól. Mácsai Gergő cimborám és én ugyanis nem sima hátizsákos turistaként mentünk el a Fighting Fantasy-rajongók londoni találkozójára, hanem komoly küldetésben voltunk: az Ian Livingstone áldásával és szakmai útmutatásával készülő, hivatalos Tolvajok városa előzményképregényünket reklámoztuk egy angol nyelvű brossurával.
A mini-lapozgatós könyvként elkészített füzetben helyet kapott néhány mintaoldal, bemutatkoztak benne az alkotók (Ian Livingstone mint ötletgazda és a Tolvajok városa szerzője, Balla Krisztián rajzoló, valamint Gergő és jómagam, az írók), megmutattuk a főszereplők concept artját és a sztorit is felvázoltuk dióhéjban: főhősünk, Hazudós Logan, a világlátott tolvaj és kalóz hosszú távollét után visszatér Feketehomok kikötőbe, hogy ott egy vad elf sámánlánnyal, egy törpe puskaművessel, egy tengerészből lett cirkuszi erőművésszel és a világ legkisebb dombi óriásával bosszút álljon egy régi sérelemért a város zsarnokán – aki nem Azzur nagyúr lesz, hanem valaki más. De természetesen Azzur is fel fog tűnni a képregény oldalain, sőt a játékkönyv más emlékezetes szereplői (például Savanyúhas és Kövérorr, Pipa asszonyság és a csatorna banyája) is fontos szerepet kapnak majd a történetben. Íme pár oldalnyi ízelítő:
Ian Livingstone-nak szívügye ez a képregény: hónapok óta executive producerként egyengeti ambiciózus projektünk útját. Lelkesen ötletel, új neveket talál ki, és néha éjjel kettőkor is képes emailt írni, mert eszébe jut, hogy egy Black Caesar-szerű, izomkolosszus fekete kalózt is bele kellene raknunk a történetbe. Nagyon örült, hogy sikerült még időben promófüzetet, vászontáskát és pólót is nyomtatnunk, és a Fighting Fantasy Festre végül egy profi standdal érkeztünk meg – olyannyira, hogy még ő is beállt pózolni a roll-up elé!
225 darab ingyenes promófüzetet vittünk ki Londonba – ennyi fért bele a táskámba úgy, hogy még pont nem kellett ráfizetni pluszban a repülőjegyre. Az utolsó darabig elfogyott odakinn, az angol rajongók nagyon lelkesen fogadták a képregényterv hírét (egy százfős kemény mag már ott helyben meg is vette volna, a dekorációnak kirakott pólóval és vászonszatyorral együtt, de sajnos nem tudtunk nekik most még odaadni semmit). Az egyik angol nyelvű beszélgetésünk viszont igen érdekesen alakult, mert amikor egy kedélyes úriember meglátta a szintén dekorációs céllal kivitt, keményborítós Az országút harcosa-képregényt, némi nevetgélés után magyarra átváltva a következő párbeszéd zajlott le:
– Volt a Totalcarnak is egy hasonló Mad Max-képregénye, azt ismered?
– Igen, én írtam.
– Nem mondod komolyan! Akkor most hazaszaladok a példányomért, és dedikáld, kérlek! El ne mozduljatok!
Most komolyan, mennyi a matematikai esélye annak, hogy egy londoni geek fesztiválon összetalálkozunk egy kint élő magyarral, aki ráadásul nemcsak, hogy olvasta a Budai Dénessel közösen jegyzett Cafe Postnuclear képregényemet, de kinn is van nála, sőt, hazaszalad érte, hogy írjak bele valami szépet? Gábor egyébként maga is megemlékezett erről a nagy találkozásról (meg persze Steve Jacksonról, Ian Livingstone-ról és a lapozgatós játékkönyvek iránti örökös rajongásról) saját blogján, az OrkAngelen.
Bár délelőtt 10-től este 6-ig folyamatosan a pultban álltunk Gergővel, azért szerencsére sikerült bezsákolnom egy-két Fighting Fantasy-ereklyét. Steve Jackson dedikálta a Rakéta-kiadós Shamutanti dombokat és a bazárban nem sokkal korábban bagóért megszerzett (könyvtárból kilopott – vagy simán csak leselejtezett?) Fighting Fantasyt is, amit Jackson afféle bevezetőnek szánt a '80-as években a szerepjátékok és a játékkönyvek csodálatos világába. Jonathan Greentől is kaptam egy aláírást a Bloodbonesba, amit végül a rajzoló, Tony Hough is dedikált.
A londoni dzsemborin lehetett először kapni Ian Livingstone legújabb játékkönyvét, a limitált példányszámban nyomott, keményborítós, sorszámozott, névre szólóan dedikált Assassins of Allansiát is, amiből a 94-es lett az enyém. (A könyv nagyon hangulatos, de piszok nehéz, elsőre csalással sem tudtam végigvinni, a rajzok pedig... hát hogy is fogalmazzak diplomatikusan, nem jelenteném ki, hogy Robert Ball a kedvenc Fighting Fantasy-illusztrátorom...)
Az előadótermekben zajló beszélgetésekre nem tudtam bemenni, de szerencsére készült videó! 52:20-nál Ian Livingstone a mi City of Thieves képregényünkről beszél a nagyközönségnek:
Képes beszámoló:
Ez pedig itt a Pear of Geeks YouTube-csatorna videója a Fighting Fantasy Fest 3-ról (6:21-től a Kaméleon Komix nemzetközi divíziója is feltűnik: Gergő mesél a riporternek a Tolvajok városáról, én meg vigyorgok mellette, mint a tejbetök).
Ian Livingstone-nak és Steve Jacksonnak ez a nap reggeltől estig az izgalmas előadásokon való szereplést, a non stop dedikálást és a rajongókkal való fotózkodást jelentette (sőt, már az előző nap is, amikor egy kocsmai kvízjáték házigazdái voltak!), ami azért egy 40 körüli sztárírót is próbára tenne, nemhogy két 70 felé közelítő angol gentlemant. Erősen estefelé járt már, amikor elkezdtük lebontani a pultunkat, és ekkor láttam meg a könyveiket komótosan dobotokba pakolászó Livingstone-t és Jacksont, akik bizonyára ugyanolyan hullafáradtak voltak, mint mi, mégis mosolyogva összeálltak egy közös fotó erejéig – aznap alighanem századszorra.
Megfordult a fejemben, hogy egy ugrással közéjük pattanok, és nyomok velük egy szelfit, de végül nem tettem. Nekem épp elég szívmelegengető volt az, hogy gyerekkorom kedvenc fantasy szerzői karnyújtásnyira tőlem ugyanolyan barátságosan mosolyogtak felém, mint annak idején a Titán utolsó oldalára tett fotójukon – csak most már kicsivel kevesebb hajuk volt, mint akkor. Olyan aranyosak voltak így együtt, ahogy kedélyesen eldiskuráltak, nyugdíjas korukban is tetterősen, új játékkönyvekre és nagy kalandokra készen, hogy úgy voltam vele, nem töröm meg a varázst. Legyen ez a nap az ő nagy napjuk, és ne a 15 perc Instagram-hírnévért bármire képes rajongóé. No, hát így nem lett közös szelfim a Kaland, Játék, Kockázat-könyvek íróival, de nincs okom panaszkodni: életre szóló élményekre, no meg jópár jövőbeli vásárlóra tettem szert.
TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ KALAND, JÁTÉK, KOCKÁZATOS, KÖNYVES ÉS VICO-FILMES KONTENT NÉLKÜL!
Óriási Ian Livingstone-rajongó vagy? Megvan az összes magyarul megjelent Kaland, Játék, Kockázat? Imádod a képregényeket? Mindened a retró és a benzingőz? Akkor Az országút harcosa képregény is neked készült! Bátran lapozz bele itt, és ha tetszett, vedd meg a GooBo webshopjában!
![Brutálisan bizarr, de veszettül vicces horrort csinált a Foo Fighters [18+]](https://m.blog.hu/ne/nerdblog/image/.external/.thumbs/7e618e95b9c75685c8d906cf6d8fdf64_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
