Disclamier: ezt a cikket eredetileg több, mint 10 évvel ezelőtt kellett volna megírnom, a játék májusi premierjéhez időzítve, az Index Tech rovatába, amikor még a neves online lap Kult rovatában dolgoztam. Hogy végül miért nem készült el, arról már csak homályos emlékeim vannak. Talán megrettentem attól, hogy az a Stöki–Hancu-páros fogja elolvasni a cikkemet, akiknek a játékkritikáin felnőttem, és visszadobják, hogy nem elég jó? Talán nem maradt elég időm végignyomni, így nem lett volna megalapozott a cikk végi ítéletem? Elfelejtettem a határidőt, és hetekkel-hónapokkal a játék megjelenése után már nem lett volna értelme kirakni egy kritikát? Nem igazán rémlik már, mi volt a pontos ok, amiért ez az írás végül talonban maradt.

Arra viszont határozottan emlékszem, hogy 2009-ben, csóró egyetemistaként, a PC Master Race oszlopos tagjaként már az sem volt egyszerű küldetés, hogy találjak egyáltalán egy olyan havert, akinek a tévéjéhez hozzá lehet csatlakoztatni a Tech rovattól kölcsönkapott Xboxot! Az albérletünkben akkoriban csak egy katódcsöves Teletech tévém volt, amire nem lehetett konzolt kötni. De még a giga képátlós plazmatévéjével hencegő haveromnál sem tudtunk játszani, mert akkoriban nem termett ám HDMI kábel csak úgy minden bokorban, neki és az ismerőseinek sem volt. Végül egy sokadiknak felhívott gémer cimborámnál kezdtük el nyúzni az X-Men Origins Wolverine-t, valami lehetetlenül kis méretű képernyő előtt, a galériára vezető lépcső alatt szorongva. Napokig átjárogattam hozzá, egy nagy SPAR-os szatyorban hurcibálva át a fél fővároson a kölcsön-Xboxot, hogy két Rettegés Arkhamban-társasozás között jól felszecskázzunk mindenkit a Hugh Jackman-fejű Rozsomákkal, de cikk végül nem lett belőle... Minden esetre most megtaláltam az irományomat a régi doksijaim között, és mivel sosem lett leközölve a Világszőttesen, kirakom ide a Nerdblogra, nagyjából 10 és fél év késéssel, minimális változtatással.

Az első Pókember óta nagy divatja van a szuperhősfilmekből készült játékadaptációknak. A borzasztó X-Men kezdetek: Farkashoz egy vérben, belsőségekben és humorban tobzódó konzolverzió készült, ami ezerszer jobb a moziváltozatnál. Rozsomák a Marvel legnagyobb kurvája: bárkivel összefekszik a dollárhegyek reményében. A kiadó rájött, hogy a legbénább sztorikat is el lehet adni, ha az agresszív kanadai feszít a borítón, kipattintott karpengékkel, meg egy rakás hullával. Az önálló mozifilm csak idő kérdése volt, bár akinek tetszett az X-Men kezdetek: Farkas a csapnivaló akciójeleneteivel és a kihagyott lehetőségeivel, az vagy hazudik, vagy Rozsomák-pizsamában alvó hardcore rajongó. A játékverzióban viszont eléggé odatették magukat a készítők: az X-Men Origins: Wolverine Uncaged tömény akcióorgia lett, látványos harcokkal, macsó beszólásokkal, és rengeteg vérrel. Persze mi mást vártunk a Raventől, ahol korábban olyan hangulatos mészárlások születtek, mint a Heretic, a Hexen vagy a Quake 4.

Ne dühítsd fel az atlétatrikós szamurájt!

A rutinos játékfejlesztői csapat érezte, hogy az eredeti mozifilm sztorija finoman szólva is ingatag lábakon áll, ezért elég sok helyen hozzáírtak. Már az intróból kiderül, hogy Rozsomák egy posztapokaliptikus jövőben bujkál a mutánsvadász robotok elől, és romos gyárépületekben csontozza ki a rá támadó katonákat, miközben visszaemlékszik a múltjára.

Végigjátszhatjuk az első afrikai bevetését, bejárhatjuk a titkos labort, ahol a kanadai kormány elpusztíthatatlan berzerkert csinált Loganből, és szétverhetjük fél Las Vegast, meg a Gambit nevű, trükkös mutáns fejét. Természetesen a nagy pályavégi fight sem hiányozhat Deadpoollal, ami sajnos itt is ugyanolyan gagyi Mortal Kombat-utaánérzés, mint a filmben.

A végső leszámolásig viszont rengeteg izgalmas akcióban lesz részünk. A készítők szigorúan csak a legjobbaktól loptak, így néha olyan érzésünk lehet, mintha 2 in 1 játékot tolnánk. Az afrikai pálya egy kellemes Indiana Jones-utánérzés, dzsungellel és ősi romokkal, ahol a lándzsás bantu harcosok szobraira kiválóan fel lehet szögezni a ránk támadó katonákat. A motorcsónakos üldözés tiszta Far Cry, az elszabadult mutánsoktól hemzsegő, titkos kutatóbázis meg olyan, mintha a Doom 3-at játszanánk újra. A tartályokból kiugró, mutáns húsgólemek meg a Return to Castle Wolfenstein legszebb Übersoldat-hagyományait idézik.

Szerencsére a játék tobzódik eredeti ötletekben is: Rozsomák szabadesés közben bont ócskavassá egy Őrszem robotot, vagy épp egyik helikopterről a másikra ugrálva kell felaprítania minden létező propellert meg katonát. Rozsomák az épületbontásban is van olyan jó, mint Hulk, bár ez a képesség látványosan szembemegy a képregényben megismerttel, mert ott sosem volt szuperereje, csak karpengéi meg öngyógyítása. De ez a túlzásokba eső, hipermacsó Rozsomák-verzió is van olyan jó, mint a képregényből megismert, ráadásul minden akciójelenet végére tartogat egy gúnyos beszólást, Hugh Jackman eredeti hangján!

Ne dühítsd fel a helikopterembert!

A Wolverine a kontrollergyilkos akciójátékok iskolapéldája, maximálisan kihasználja az összes színes gombot. A teljes Street Fighter-sorozatot megszégyenítően sok kombót lehet bedobni a non-stop öldöklés alatt. Nekem a legegyszerűbb „félpályáról ráugrok és szétkaszabolom nagyütés-kisütéssel” volt a kedvencem, de a skála végén ott vannak az 5-6 gombot igénylő, már-már nevetséges szuperképességek is, mint a „helikopter-üzemmód”, ahol a derék Rozsomák tornádóként pörög a lángoló karmaival, mint valami idióta animeszereplő.

Sokszor találkozunk a Tomb Raider-jellegű feladványokkal is: csak akkor tudunk továbbjutni, ha bizonyos ládákat a megfelelő helyre tologattunk, vagy ha megszereztük a megfelelő ajtónyitó kulcsot. Utóbbi elem amúgy elég vicces: hősünknek böszme energiatartályokat kell cipelni egyik szobából a másikba, ha ki akar nyitni egy zárt ajtót.

A Wolverine az Unreal Tournament 3 motorját használja, azaz a grafika látványos ugyan, de a Crysistől igen messze van. Azért persze így is elég mutatósak és változatosak a helyszínek, üdítő a kontraszt az afrikai dzsungel, a havas pályák, meg a rozsdás alagutak között. Az átvezető videók minőségére sem lehet panasz, néhány jelenetnél tényleg azt hittem, a filmből nyúlták le. Csak egyetlen grafikus bug van az egész játékban: az atlétatrikó, ami Rozsomákkal együtt regenerálódik vissza, miután hősünkről látványosan lepörkölték a bőrt, és lenyúzzák a húst.

X-Men Origins: Wolverine - Uncaged

Tömény akcióorgia, látványos harcokkal, és macsó beszólásokkal. A nevetségesen eltúlzott kombókért, és a regenerálódó atlétatrikóért viszont jár a mínusz pont.

Ítélet:

TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ VIDEOJÁTÉKOS, KÉPREGÉNYES ÉS VICO-FILMES KONTENT NÉLKÜL!

Imádod az izgalmas kalandokat? Mindened a sci-fi és a képregény? Akkor Az országút harcosa rajzolt előzménysztorija is pont neked készült! Bátran lapozz bele itt, és ha tetszett, vásárold meg a GooBo webshopjában!