A '96-os Sikoly bizonyos szempontból mérföldkő volt a horror műfaj feljődéstörténetében. Wes Craven önironikus filmje egyfelől ugye körberöhögte a trilógiamániás Hollywoodot, másrészt végleg bebetonozta a kaszabolós zsánert a kommersz blockbusterek közé, újabb fejezetet nyitva ezzel az egy kaptafára készülő vicces-véres alkotások áradatában. Ahol a '80-as-'90-es években még mindig a Halloween-Péntek 13-Rémálom az Elm utcában szentháromság egyre vérszegényebb folytatásai vitték a prímet.
A trilógia szabályait tűélesen megfogalmazó (majd a három Sikoly-klasszikust egy negyedikkel is megfejelő) Wes Craven köpönyegéből aztán rengeteg trónkövetelő ugrott elő a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején. A '97-es Tudom mit tettél tavaly nyáron még egész tisztességesen felvonultatta a műfajtól elvárt kötelező elemeket (úgymint: álarcos gyilkos jellegzetes fegyverrel, sorban elhulló dögös csajok és jóképű srácok, stb.), a '98-as Városi legenda és a 2001-es Véres Valentin viszont már csak ötlettelenül pakolta egymás mellé az addigra unalomba fulladó tinihorror kliséket.
Igen, itt is van egy álarcos sorozatgyilkosunk, és igen, ő is egymás után megöli azokat a bombanőket, akik annak idején a gimis szallagavatón nem akartak vele táncolni. Ami miatt mégis emlékezetes a film, az Denise Richards (a korszak ünnepelt Bond-lánya!) halála, ami beleégett minden horrorfilmeket faló középiskolás retinájába: a bosszúszomjas Cupido-maszkos gyilkos ugyanis nemcsak simán rábaszta a jakuzzi tetejét a fürdőző főhősnőre, de még egy fúrót is utána hajított!
A film egyébként nem összekeverendő az azonos magyar címen futó, 1981-es Véres Valentinnel (eredetiben: My Bloody Valentine) és annak 2009-es remake-jével, a (micsoda váratlan fordulat!) Véres Valentin 3D-vel!
Valentine/Véres Valentin (2001) - Ítélet:
