A játék, amivel sosem lesz unalmas az unokatesókkal karácsonyozás

2015. december 25. 14:00 - -Szűcs Gyula-

Társasjátékteszt: Betrayal at House on the Hill

Az unokaöcsém idén karácsonyra Star Wars Monopolyt kapott. Ez ugyan az ő korosztályának pompás szórakozás, mert a századik kártyahúzás és bázisvásárlás után is ugyanolyan lelkes, mint amikor Darth Vader, Luke, Kylo Ren és Finn festett figuráját bontogatta a műanyag védődobozból. Én viszont nagyjából úgy a hatodik játékalkalomnál már fejfájást kaptam attól, hogy megint 100 kreditért kell az elején bázisokkal vacakolni a Hoth-on, aztán megint addig ügyeskedni az Erő-kártyákkal, a hiperűrugrással meg a fejvadászokkal, hogy a Coruscanton mindkét "telek" az enyém legyen, amivel 480 kreditet csalhatok ki az ide érkező ellenféltől...

swmonopoly.jpg

Szóval el is döntöttem magamban, hogy ha jövő karácsonykor is leülök vele játszani, akkor lehet, hogy előszedünk valami kevésbé önismétlő, gondolkodósabb játékot, ahol nincs ekkora szerepe a szerencsének, és ahol mindig mást tartogat a felfedezés izgalma, sóval nincs két egyforma játék! A választásom egy régi, nagy klasszikus második kiadására esett: íme a

Betrayal at House of the Hill!

Hiszen miről is szól a játék? Tinédzser fiatalok egy csoportja az idegesítő kistestvéreikkel (valamint igény szerint egy pappal/habókos tudóssal) bemennek egy ősöreg, elhagyatott házba, hogy ott mindenféle érdekestárgyat megpiszkáljanak, magukra haragítva ezzel a falak közt tanyázó boszorkányt/vámpírt/Frankenstein-szörnyet/démont/sárkányt! Melyik kissrácot ne hoznák lázba az efféle kalandok?

16-9-betrayal.jpg 

10 évesen, 1992-ben én is imádtam a hasonló hangulatú lapozgatós könyvet, Az elátkozott házat (itt hosszabban is írtam róla), egy évre rá pedig tövig rágtam a körmöm a vérfarkasos A fenevad nyomában nyújtotta izgalmaktól, a rendszeresen kísértetházakba tévedő Scooby Doo-rajzfilmsorozatot pedig még ma is képes vagyok megnézni, ha elcsípem valahol (persze szigorúan csak eredeti hanggal, alákevert röhögésekkel!)!

Az elátkozott ház, avagy a haunted mansion régóta népszerű horrorklisé az angol és az amerikai szórakoztatóiparban. Könyvek és filmek százai szólnak arról, milyen kísérteties dolgok történnek egy-egy öreg házban, lásd például az Evil Deadet, a Poltergeistet, legutóbb a Bíborhegyet, de persze ott van Az átok is Liam Neesonnal. Szintén nagy divatja volt egy időben azoknak a kalandfilmeknek, amelyekben egy csapat nehezen kezelhető, elvált szülőknél nevelkedő gyerek menti meg a kisvárost az ufóktól, szellemektől, zombiktól és túlvilági démonoktól - lásd: Hókusz pókusz, Szörnycsapat, Kapu, Rém rom, ParaNorman, Super 8 és társai.

betrayal_gallery_1_0.jpg

Na ezt a két műfajt házasította össze nagyszerűen a nagy múltú (ám most már a többi konkurenshez hasonlóan a Hasbróhoz tartozó) Avalon Hill kultikus társasjátéka, a második kiadásánál járó Árulás a hegyen épült házban, ami

3-6 játékosnak nyújt pompás szórakozást másfél órára!

A játékosok természetesen a fentebb felsorolt horrorok és ifjúsági kalandfilmek tipikus szereplőit alakítják. Az iskola tompaagyaú focikirályaként, vásárlásfüggő szépségkirálynőként, sötét múltú különcként, idegesítő kistesvérként vagy bogaras professzorként merészkedhetünk be a titkos ajtókkal teli ősi kúriába. Ahol aztán az amerikai típusú, kártyás-műanyagfigurás játékok (lásd: a tavaly bemutatott Mice  Mystics) jól ismert szabályai szerint minél több hasznos tárgyat, úgymint fegyvert, elsősegélycsomagot, szerencsehozó talizmánt és egyebeket kell összeszednünk.

betrayal_gallery_2_0.jpg

Ám itt jön a csavar! Minél több véletlenszerűen felcsapott szobába nézünk be, minél több ősi szobrot, elátkozott gyűrűt és szentségtelen könyvet piszkálunk meg, annál nagyobb lesz az esélye, hogy felzavarunk valami szörnyeteget. Aki aztán szépen átcsábítja a saját oldalára az egyik játékost (innen van a játék címe is), és onnantól kezdve az árulóval kell megharcolni a túlélésünkért!

Ez a rendszer nagyon vicces szituációkat tud szülni. Főleg ha azért halunk meg, mert a legtáposabb tárgyainkat jófejségből odaadtuk a játékostársunknak, aki egy körrel később megőrült, és megidézte a Necronomiconnal a Nagy Cthulhut. Szintén pozitívum, hogy sosincs két ugyanolyan játékalkalom. Az elátkozott házban ugyanis csak az előszoba helye fix, a többi helységet mindig random pakoljuk fel a táblára, és a szobákban a tárgyak, események és baljós ómenek kártyáit is véletlenszerűen húzzuk. Így az egyik játékalkalommal lehet, hogy a könyvtárszobában megmozdított koponya miatt jelenik meg óriáspók vagy egy vámpír, máskor meg a szolgák szállásán zsebre vágott nyakláncot követeli vissza egy ronda boszorkány. Akikről természetesen sosem lehet előre tudni, melyik játékost fogják a többiekre uszítani.

betrayal_gallery_3_0.jpg

Az igen hangulatos Betrayal at House of the Hillnek mindössze két apró szépséghibája van:

  • a műanyagfigurák nagyon puhák, így sajnos könnyen elhajlanak a lábaik,
  • illetve én már tényleg annyi társasjátékot kipróbáltam, hogy azokhoz képest az itteni választható karakterek karikatúraszerű rajzai elég bénácskák...

A játékszabályok és a kártyák angol nyelvezete ne szegje viszont senkinek se a kedvét! Egyrészt 11 éves korom környékén mi már vígan játszottunk az egyik osztálytársamnál az amerikai rokonoktól kapott Dragon Strike-kal, amit 10 évtől ajánlanak, és egy szótárral simán el lehet boldogulni a nyelvezetével.Másrészt pedig a hazai társasjátékos közösség már készített magyar szabálymagyarázatot a Betrayal at House of the Hillhez, íme:

Betrayal at House of the Hill

Kicsit sem félelmetes horrorjáték, rajzfilm- és szellemkedvelő tiniknek valamint komolyabb társasjátékokon edződött, veterán szörnyvadász nagyoknak!

Játékosok száma: 3-6 fő
Ajánlott életkor: 12+ (de már 10 éves kortól is vígan játszható)
Játékidő: kb. másfél óra
Nehézség: 3/5
Dizájn: 4/5
Újrajátszhatóság: bármelyik hétvégén 
Magyar szabálykönyv: nincs a dobozban, de a netről letölthető

Ár: 12 990 forint / Hol kapható itthon?

Ítélet:

5hcsillag560.jpg

 

 

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nerdblog.blog.hu/api/trackback/id/tr478199006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

skaven 2015.12.25. 20:49:16

nem annyira nagy szam a jatek amugy, vagy csak mi vartunk tole tul sokat, nem tudom, de szerintem kb masodszorra nem is fogjuk elovenni...

-Szűcs Gyula- · http://nerdblog.blog.hu/ 2015.12.25. 21:03:51

Tény , hogy az Arkham Horror vagy a Firefly jobb, de azért szerintem ez is megállja a helyét hosszútávon. Persze kell hozzá hangulat, meg hogy szeresd a cikkben felsorolt filmeket és könyveket...

Orvenyhivo 2015.12.25. 22:44:45

Star Wars Monopoly az smafu, de bezzeg pár nappal korábban a Trónok Harca Monopoly még sokszor újrajátszható meg ajánlott? Ejnye! :) (Félreértés ne essék, én bottal se nyúlnék semmilyen Monopolyhoz.)

Betrayallal sose játszottam, de nem gondoltam volna, hogy másfél óra elég hozzá (sőt, a BBG 60 percet ír), azt hittem, van vagy három óra, mint minden tisztességes "ameritrash".

Az én 12 éves unkaöcsém Descentet kap karácsonyra (tőlem, holnap), meglátjuk, hogy sikerül. (Ő kérte, úgyhogy vessen magára, ha mégse tetszik neki.)

-Szűcs Gyula- · http://nerdblog.blog.hu/ 2015.12.25. 22:56:00

@Orvenyhivo: Az a baj, hogy az SW Monopoly ezzel a furcsa bázistelepítős-bolygófoglalós módszerével egy idő után nagyon kiismerhető, mondhatni unalmas lesz, és pont a legjobb rész hiányzik belőle: a seftelés, az ármánykodás, meg az olyan szemétkedések, hogy "zálogba csapom a pálya túlfelén az összes területemet, és teleszórom épületekkel azokat a mezőket, amikbe jó eséllyel mindjárt belelépsz" :(
süti beállítások módosítása
Helló