„25 év szünet után ismét megjelent a Hahota. Faviccekkel teli zsebkönyv helyett újrahasznosított Ludas Matyi-poénokat kaptunk, sok Marabu-rajzzal, de Pif-képregény nélkül.”
Ezt pont két hónapja írtam a Port.hura a főnixmadárként feltámadt Hahotáról, amivel kis híján felrobbantottam a fél internetet, mivel a hírt sokan átvették a hazai sajtóban (bár remélem, azért magából a kiadványból is vettek). Ez a karcos megfogalmazás tökéletesen illik a a jubileumi, 50. számra is: Marabu rajzai nagyon viccesek, a Ludas Matyi-poénok újrahasznosítva is örök klasszikusok, Pif-képregény viszont továbbra sincs az új Hahotában.
Van viszont más képregény, nem is kevés! A tavaszi 49. szám után ugyanis több kortárs, fiatal képregényes jelezte Gyöngy Kálmán szerkesztőnek, hogy szívesen ellátják friss képanyaggal gyerekkorunk kedvenc zsebkönyvét, amit a '80-as években mindenki szeretett órák után (vagy alatt) olvasgatni. Így került bele többek között a mostani jubileumi kötetbe Szabó László, alias Téjlor Bötyár Bandija, több másik kiváló karikatúrával és comic strippel együtt.
De újraközölték Fritz Zoltán Alfabéta-díjas Korhelyhajhászatát is (eredetileg a Pinkhell antológiában jelent meg), csak sajnos a nyomda ördögének tréfája (esetleg szándékos koncepcionális döntés miatt) kétoldalanként sokkal színvonaltalanabb poénok szakítják meg ezt a francia humor legszebb hagyományai jegyében elkészített képregényt.
Marabu-képregények is szép számmal akadnak az új kötetben – a bohókás Dodók kalandosan unalmas mindennapjai tartalmilag szokás szerint zseniálisak. Azt viszont továbbra is fenntartom, hogy ilyen zsebkönyvméretre összetöpörítve olvashatatlanul kicsik a szövegbuborékok! És természetesen most sem hiányozhatnak a 2014-ben elhunyt Balázs-Piri Balázs jellegzetes karikatúrái, ahol minden férfi alkoholista disznó és szexmániás tróger, minden anyós kövér és goromba, és persze minden fiatal nő ágaskodó mellbimbójú, darázsderekú bombázó.
A Ludas Matyi-korszak nagy öregjei közül Földes Vilmos és maga a szerkesztő, Gyöngy Kálmán is képviselteti magát néhány régebbi karikatúrával. Az utánozhatatlanul egyedi stílusú, Michael Endét és Tolkient is illusztráló Kelemen István munkásságát pedig egy külön kis cikkecske mutatja be.
A fenti pozitívumok ellenére azonban számomra sajnos most is inkább csalódás volt, mintsem öröm az új Hahota. Egyrészt továbbra sem látom tisztán, kiknek szól. A Kádár-nosztalgiára fogékony régenmindenjobbvoltozóknak? Vagy azoknak a retrórajongóknak, akik nagyon is tisztában vannak vele, hogy a '80-as és a '90-es években nem volt jobb, mint most, de mivel akkor voltak gyerekek, mára megszépültek az emlékeik? Vagy a mai fiataloknak, akik mér nem is tudják, mi volt az a Hahota, vicceket és képregényeket viszont bizonyára ők is olvasnának? Nagy kérdés ez, mint ahogyan az is, miért ennyire hullámzó a kötetben megjelent poénok színvonala. A képregények és a klasszikus karikatúrák kiválóak, a Morbid-Szaft-Kutyahús-vonalról érkező Fórizs "Fóka" Attila munkássága viszont nekem néha már túlságosan harsány és prosztó a nagy elődökhöz képest. Szintén nem tudok mit kezdeni azokkal a typo hibáktól hemzsegő, hitvány viccekkel, amiken már akkor sem tudtam röhögni, amikor egy 1987-es Hahotában olvastam ezeket, két úttörőtáboros történet között. Újramikrózták például minden szakállas viccek öregapját:
„Két pogácsa beszélget:
– Képzeld, jelentkeztem az egyetemre!
– Na és fölvettek?
– Hogy tudsz ilyen hülyeségeket kérdezni? Egy pogácsát?”
Mindenképpen imponáló viszont a szerkesztő, Gyöngy Kálmán lelkesedése, és az a hurráoptimista lendület, amivel feltámasztotta ezt a valóban kultikus brandet, hiszen a régi Hahotákról mindenki szép emlékeket őriz. Gyöngy teljesen legálisan, "csomagban" vásárolta meg tíz újságcím kiadási jogát, köztük a Hahotáét. A 49. szám a június 29-i Képregény Kedvelők Klubjában elhangzott infók alapján nem kevesebb, mint 7500 példányban jelent meg, és a legfrissebb információk szerint ennek már több, mint a fele elfogyott. Ez már most is irigylésre méltóan jó fogyás a hazai könyves-képregényes berkekben (összehasonlításképp: az általam írt Cafe Postnuclear 1500 példányban fogyott el két év alatt, úgy, hogy ez volt a 2015-ös év legmenőbb akcióképregénye, és sok pozitív recenzió született róla).
A Hahota kéthavonta lesz kapható az újságosoknál, 495 forintos áron. Egy 51. szám még biztosan lesz, aztán a fogyások alapján eldől, folytatódik-e a sorozat. Emellett ősszel 16 oldalas képregényes havilap is indul, Hahota Pörgető címmel. Kíváncsian várjuk!
Retrórajongók számára ennyit ér:
Valójában csak ennyit ér:
