Nem mindennapi verseny került megrendezésre március első napjaiban! Összeálltunk öten a régi HEMO Klubból, és vettünk egy display-nyi Túlélők Földjét, azaz retró kiadású Hatalom Kártyái-csomagot a Chameleon Comix webshopjából, hogy a frissen bontott versenyek szabályai szerint (4 csomagból kell mindenkinek minimum 40 lapos paklit összerakni, színkorlát nélkül) lebonyolított házi rangadó végén a legjobbnak bizonyuló játékos végül hazavigye a display-nyi kártyacsomag mellé járó Árnyéksárkányt!

A HEMO talán egy kis magyarázatra szorul: ez egy kultikus hely Szolnokon, a festői Tisza-parttól nem messze, a becsületes neve pedig Helyőrségi Művelődési Otthon. A '90-es években óriási szerepjátékos és kártyás klubélet zajlott itt, ami első sorban annak volt köszönhető, hogy a legendás művház már a M.A.G.U.S. szerepjáték 1993-as kiadásának hátsó oldalaira is bekerült Harcosok Klubja néven. A Hatalom Kártyái 1995-ös megjelenése persze itt is alapjaiban írta át az addigi szabályokat: a tagság rövid időn belül közel a kétszeresére duzzadt, mivel a hozzám hasonló 13 éves ifjú titánok is elkezdtek lejárogatni szombatonként zsugázni a 20+ éves „nagyfiúk” közé, akik igen komoly arccal dobálgatták a hat-, nyolc-, tíz- és húszoldalú kockákat az AD&D-, M.A.G.U.S.-, Shadowrun- és Cyberpunk-kampányaik alatt – de egy idő után már kiszorultak a ruhatárba, mert az asztalokat sorra elfoglalták az egy-egy elleni meccseket, vagy körjátékot játszó HKK-zók (és egy időben a Mítoszosok is, bár ők a játék hossza miatt egy nap nemigen játszottak többet egy meccsnél).

A HEMO-hangulat iszonyú jó volt akkoriban! Máig előttem van, hogy az első repülő lényes dekkek milyen fürgén verték el a Leah oltárokkal felizmosított, de kicsit lassú élőholt hordákat, vagy hogy mennyire nyomasztó volt az a pakli, ami Sóhajtó doronnyal, Mélységi grittanggal és Fairlight pusztító masinájával tépázta meg a Garokk+Gorombilla+Erő ökle típusú hordámat... A legendás Ütközet+Széthúzás a bandában kombó mellett itt láttam először olyat, hogy valaki Csodabogarat játszott ki 18 ÉP-ből, Természet megcsúfolásával 18/2-es lényt csinált belőle, aztán egy Fordulattal aktivizálta és egy Villámsújtással el is dőlt a meccs! Amikor pedig híre ment, hogy a hol 456-ot, hol 564-et sebző Tudatturbós-Taumaturgia szakértelmes Tűzgolyó-pakli verhetetlen a HEMO-ban, még a „konkurens” Aba Novák Művház nálunk kétszer idősebb RPG klubvezetője is átjött a jellegzetes barna bőrkabátjában, hogy egy Lipták Laci által dedikált Gyilkos méreggel (ami a játékosra is tud pakolni méregjelzőket) megmutassa, hol lakik a magyarok istene (igaz, emlékeim szerint nem sikerült neki...)!

Ennek a taumaturgiás tűzpaklinak a kiagyalói egyébként nagy örömömre mindketten részt vettek a retró házi rangadónkon, ahol ráadásul egy igazi „sztárjátékos” is tiszteletét tette: az a Négyesi Áron, aki a '90-es években szintén igen aktív játékos volt a HEMO-ban, sikeres bírói vizsgát is tett a Beholdernél, ráadásul ő tervezte Az élet fája nevű Sheran lapot. Hármójukra egyaránt igaz volt, hogy az ezredforduló után szinte már egyáltalán nem foglalkoztak a Hatalom Kártyáival – így kicsit előnyben voltunk mi ketten Mikó Peti cimborámmal, akivel az utóbbi években azért eljárogattunk kártyázgatni a KöKibe és különféle HKK versenyekre (hogy itt a Leah hordás és hajós paklikkal miként muzsikáltam, itt lehet elolvasni).

De a hosszúra nyúlt bevezető után lássuk, milyen volt maga a retró játék! Azt már rögtön az elején le kell szögezni, hogy iszonyat hangulatos lett a Túlélők Földje kiegészítő: ugyanolyan örömmel bontogattam most is Garokkot, Piromenyétet, Ellenvarázslatot, mint 1995 karácsonyán, amikor megkaptam az első piros dobozos Hatalom Kártyáit. A pakliépítéssel nem sokat vacakoltam:

• beraktam mind a 8 ritka lapomat (köztük egy foilos Hordaparancsnokot)
• beraktam az összes repülő szörnyet, amit csak bontottam
• és mivel Ifjabb Lord Kovácsot és Aurafalót is sikerült bontanom, amik mindketten drágítják a varázslatokat, inkább tárgyakkal, épületekkel és kalandozókkal töltöttem fel a maradék helyeket a 45 lapos pakliban 

Az első súlyos hibámat igazából már ekkor elkövettem, mert minimális lényleszedés volt csak a paklimban... Ez pedig, mint kiderült, a retró HKK-ban létszükséglet, szó szerint élet-halál kérdése! Úgy okoskodtam ugyanis az elején, hogy nem fogok foglalkozni az ellenfél lényeivel, inkább igyekszem minél gyorsabban VP-előnyre szert tenni olyan lapokkal, mint a Sötétségszellem, Sötét mágia és a korán gyűjtőbe kerülő Ködmangó. A  terv addig jó is volt, amíg az ellenfelem nem tudott kiépülni, de amint elkezdte betologatni őrposzttorlasznak a lényeit, a repülő hordám nem tudott velük mit kezdeni, mert csak úgy tudtam az útban lévő lényeket leütögetni, hogy abba az én lényeim is belehaltak...

Elég hamar világossá, hogy még egy gyors hordapakliba is elengedhetetlen a lény/lapleszedés. Emellett valahogy meg kell oldani a láthatatlanságot is a lényeimnek, hogy az ellenfél lényei mellett is el tudjak ütögetni, mert azt már az eddigi játékok során is észrevettem, a retró HKK-ban eléggé dominál az őrposztban zajló adok-kapok. Az alábbiakban tehát nem egy hagyományos versenybeszámolót teszek közzé (ha jól emlékszem, az összesítésben a 3. helyet csíptem el az 5 fős mezőnyben), hanem inkább csinálok két TOP10-es listát azokból a frissen bontott lapokból, amik nagyon beváltak a paklimban, és egy másik TOP10-et (vagy BOTTOM10-et?) azokról a kártyákról, amikben óriásit csalódtam, mert csak körökön át szorongatott, blank lapok voltak a kezemben.

A TOP10(+1) kedvenc lapom a retró kiadásból:

1. Gitonga (S, gy): Már a '90-es években is nagy kedvencem volt, mer egy egyszerű, de nagyszerű lény, aki a 3. körben lerepül 4-ért, és bezúz rögtön 3-at. Nagyon sokszor már rá előtte az ellenfelem a lapleszedését, és így már ki tudtam játszani a Gitongánál jóval veszedelmesebb lényeket is.
2. Őshangya here (S, gy): Mindig Őshangya szabotőrt kerestem vele, mert az repülő lényként egyből mehetett őrposztba, ráadásul ha a szabotőrt feláldoztam, az ellenfélhez kerülő kisquwarg a herét tápolta. Jópofák ezek a kis őshangyák egyébként, tetszik, ahogy egymást segítik a képességeikkel. Anno a '90-es években nekem teljesen kimaradtak (akkoriban „quwarg-párti” voltam), de most szinte már kedvem támadt összerakni egy retró őshangya paklit!
3. Sötétségszellem (L, gy): Az 1 nekronért repülve jövő, rögtön +1 VP-t adó új verziója a Leah horda egyik kötelező darabja volt, amíg ki nem rotált az Új Nemzedékből. De itt sem rossz, mert ez lényegében egy 1 VP-ért jövő 2/1-es lény, amihez hasonló olcsó szörny nem nagyon akad a retró környezetben.
4. Óriás patkány (L, gy): Emlékszem a '90-es években iszonyat gagyi lapnak számított, senki sem szerette bontani (főleg a Hörcher mester-féle régi verziót). Manapság viszont már tudja értékeli az ember az 1-es mérgezését is (belerohanhat a patkány egy nagyobb őrposzttorlaszba, akivel így majd előbb-utóbb végeznek a méregjelzők), a 3 lap eldobása a pakli tetejéről pedig nagyon is jól tud jönni bizonyos esetekben...  
5. Ködmangó (L, gy): ...és íme rögtön egy kiváló példa arra, mikor jön jól az óriás patkány pakliégetése! Szinte mindegyik meccsem alatt sikerült viszonylag hamar a gyűjtőbe játszani a mangót, ami nagyon sokat számít, főleg a játék legelején, amikor még manaszűkében vagyunk, mert a retró lapok iszonyatosan drágák.
6. Szellempajzs (L, ngy): Volt, hogy ez a lap döntötte el a meccset! Retró környezetben ugyanis rengeteget számít, ha egy kalandozó (vagy egy tárgyakat használni képes szörny) +3 ÉP-t kap, mert már sokszor ez is életmentő lehet a számára. Az igazi főnyeremény viszont az, ha a pajzsos lény bemegy az őrposztba, mert onnantól kezdve láthatatlanul sebezget az egész díszes kompánia, akkor is, ha 5/5-ös kolosszusok vannak az ellenfél oldalán! A 2 szörnykomponens nem olyan nagy ár mindezért, ha más nem, saját szörny feláldozásából ki kell nyerni, és páff, már masírozhat is a láthatatlan légió!
7. Ommó (R, ngy): Imádtam ezt a kalandozót, mert én mindig elfüstöltem az összes VP-met a repülő lényekre, így mindig az ellenféltől csipegetett el 2 manát, aminek bizony mindig meglett volna a helye!
8. Árulás (D, ngy): Már a Hőskorszak kiegészítő idején is nagy kedvencem volt ez a lap, mert sokkal jobb Árulást kijátszani 5 VP-ért az ellenfél lényére, és nekirongyolni vele egy másik lényének, szó szerint két legyet ütve egy csapásra, mint 5 VP-ért a saját oldalamra kijátszani valamit. 
9. Jerikó (-, r): Anno a maga idejében is meccseket döntött el ez a lap a „beépített Sebek beforrnak”-képességével. Természetesen nem csalódtam benne most sem, jó pár kört csak miatta éltem túl. Színtelen mivolta miatt minden pakliba belefér, szerintem kötelező darab.
10. Ifjabb Kovács József (T, gy): 6 VP-ért egy 3/3-as, mágikus támadású kalandozó eleve nem rossz, a varázslatdrágító képessége pedig kifejezetten jól tud jönni egy olyan környezetben, ahol így a drága lényleszedő lapok még drágábbak lesznek egy picit. A legelső Tharr kalandozó, amit anno 1995-ben bontottam, Zurgblug volt – ő 7 VP-ért jött, és fele ennyire se volt hasznos mindaz, amit tudott!

És akkor most jöjjön a feketeleves!

A TOP10 legkevésbé kedvenc lapom a retró kiadásból:

1. Utcakölyök (F, gy): 1 VP-ért egy 2/1-es kvázi repülő lény – hol itt a gond? Hát ott, hogy ha nem győzzük szörnykomponenssel, akkor bizony minket fog ütögetni, és a gyógyulás egyáltalán nem olyan magától értődő dolog a retó környezetben (én például nem bontottam semmiféle gyógyulást 4 boosterből!)...
2. Gruandag amulettje (T, gy): Régen is gyenge lap volt, és szerintem most is az. Mire a retró környezetben összeszenvedek 2 szörnykomponenst a kijátszásához, holtbiztos, hogy az ellenfelemnek már lesz lenn egy-két lénye a játékban és a gyűjtőjében, így nem megyek ezzel a kártyával semmire... 
3. Gorhamad féreg (S, gy): A blankok blankja, sosem tudtam kijátszani 9 VP-ért, és hát persze, hogy mindig feljött már kezdőkézre. Valami épülettel kombinálva persze nem rossz 6 VP-ért egy 3/4-es lény, de építmények terén szerintem eléggé csehül áll ez a retró kiadás (lásd alább)... Persze egy Függőhíddal kombinálva máris nem is olyan haszontalan lényecske ez, csak sajna nem bontottam hidat. 
4. A csodák palotája (E/F, gy): Két építőért eléggé drága ez a lap, és ahhoz képest nagyon nagy lutri, hogy épp mit tud az adott körben. Ha rossz kockadobásokkal folyton csak bűbájt küldhetek vele a gyűjtőbe, pont amikor sehol egy bűbáj, viszont gyógyulni vagy sebezni kéne, az roppant idegesítő tud lenni!
5. Leah hatalma (L, r): Eleinte örültem, hogy 2 lapot húzhatok, mert a laphúzás nagyon nagy dolog a retró környezetben, de szerintem az 5 lap gyűjtőbe dobása túl durva ár ezért (persze akkor nem, ha Ködmangó is van a dobott lapok között, vagy ha Ördögi mentorral játszunk).
6. Zombi mester (L, r): Élőholtas vagy mentoros pakliba főnyeremény. Mindenhol máshol iszonyú magas árnak tartom a 2 lap áldozást – nekem legalábbis nagyon ritkán volt egyszerre két gond nélkül feláldozható lapom az asztalon, hiszen örültem, ha egyáltalán csillió VP elköltése árán végre kijátszhattam valamit! Így viszont a Zombi mester rendre a kezemben ragadt...
7. Lidércúr (L, ngy): Az Új Nemzedék HKK-lapjaihoz szokva nagy kedvelője vagyok a nekronos költségű, „ingyen” Leah szörnyeknek, ezért úgy voltam vele, hogy 8 lap eldobása nem nagy ár egy 3/3-as bestiáért. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna! Többször is előfordult, hogy a Lidércúr miatt már konkrétan elfogyott a paklim, nem volt mit húznom és kijátszanom, gyűlt a sok VP és csak passzolgattam, az ellenfelem pedig pár kör alatt ledarálta a maradék ÉP-met. Mentor-pakliba jó egyedül ez a szörny!
8. Kristálypraglonc (T/C, r): Erős és nehezen letakarítható lény, de 5 szörnykomponens rengeteg a retró környezetben! Szerintem nekem az összes játék alatt sem gyűlt össze ennyi csont, nem hogy egyetlen fordulóban... Persze ha valami komponenstermelést hamar el tudunk lőni, akkor azért ütős kis lény lehet ez a praglonc is.
9. A föld sárkánya (T, r): Az azért a retró környezetben is ritka dolog, hogy egy lénynek ne lenne semmilyen speciális képessége vagy hátránya, így ez a sárkány eléggé levakarhatatlan az asztalról, ha egyszer lejön. Nagy kérdés viszont, hogy lejön-e – nekem például egyszer sem volt rá 8 VP-m...
10. Sötét kastplom (D, ngy): Nagyon sok a 3 építő! Ennyi lényt egyszerűen nem lehet a tartalékban hagyni építkezni, mert akkor nem lesz, aki az őrposztba menjen, és az ellenfél jól elver. Sajnos keserű tapasztalat...

A fenti kesergéseim ellenére a retró HKK egy igazi nosztalgiabomba! Nagyon élvezetes játékforma, amihez piszkosul jó visszatérni – már ha át tudja állítani az ember a fejében a kapcsolót, mert nekem eleinte nagyon-nagyon furcsa volt, hogy itt bizony nincsenek első körben 20+ ÉP-t beverő Leah hordák, meg két kör alatt kipassziánszozott flottagyőzelmek! Viszont annak, aki fel tudja venni a lépést ezzel a régi, kicsit lassabb és megfontoltabb HKK-környezettel, az most is ugyanolyan izgalmas kártyacsatákat vívhat, mint mi '95-ben a HEMO-ban (aztán meg záróra után a művház melletti parkban a beton pingpongasztalon)! 

Ha a fentiek hatására esetleg te is kedvet kaptál egy jó kis Hatalom Kártyái-meccshez, de már rég nincsenek meg a régi lapjaid, rendelj pár csomagot a Chameleon Comix webshopjából! Elérhető kiegészítők:

• Túlélők Földje – HKK retró kiadás
• Felfedezők (előre összeállított, játékra kész Alfa-pakli)
• Zén legendái: Trollok

Nyitókép: Gőgös Károly Leah halállovagja című festménye, ami az azonos nevű retró kártyalap illusztrációja, valamint az Alanori Krónika 37. számának borítója is egyben (forrás: beholder.hu).

TETSZETT A POSZT? LÁJKOLD ÉS KÖVESD A NERDBLOG FACEBOOK-OLDALÁT, ÍGY SOSEM MARADSZ TÁRSASJÁTÉKOS, FILMES ÉS KÉPREGÉNYES KONTENT NÉLKÜL!

Imádod a '90-es évek fantasy játékait? Faltad anno a Kaland, Játék, Kockázat-könyveket? A Chameleon Comix újra kiadja a régi klasszikusokat, és jönnek sorban magyarul Steve Jackson és Ian Livingstone friss kötetei is! Még ma rendeld meg mindet, nehogy lemaradj!