Elképesztően vicces kontentet találtam, amikor egy hülye bug miatt könyékig túrtam az Index szerkesztőfelületén az egyszer már megírt, ellenben sohasem élesített cikkeim között!

Alant olvasható az első felindulásból elkövetett "élménybeszámolóm" a MOZIFANATIKUSOK II nevű, 2009-es Palace-Red Bull dzsemborihoz kinyomott óriásplakátok elkészítésének körülményeiről.

Én a magam részéről könnyesre röhögtem magam rajta, és természetesen egyetlen betűt sem írtam utólag hozzá:

A Red Bull tényleg az Isten háta mögé két utcával, a Soproni úti Fuse Stúdióba szervezte a fotózást. A környék tiszta Szolnok: sehol senki, csak a nyomasztó drótkerítés a hangárszerű raktárakkal. Akár a Vízművek zsírtalanító műhelye is lehetne, ahol gimisként a lúgos kádban mostuk a Coca Colának sorozatgyártott alumíniumpolcokat. Pornófilmet szoktak ilyen helyen forgatni.

 

Naiv hozzáállás volt a "Csak pár óra, és megleszünk.", már az 90 percig tartott, amíg felismerhetetlenre sminkeltek minket. Norbi rajtam röhögött, hogy punkból Buddy Holy lettem a próbafotókon, mert nem volt időm beugrani a fodrászhoz. Én meg rajta, mert több alapozót meg szemfestéket kapott, mint a partizó Pimaszúr, így ő is ráncos 40 évesnek nézett ki 20 helyett.

 

A Playmate-videók alapján azt hittük, jó buli egy ilyen fotózás két jó nővel, de valójában a világ legunalmasabb eseménye. A Star Trek-lányokat külön fényképezték, Norbi meg én nem is lehettünk velük egy teremben, mert vagy őket röhögtettük, vagy túl hangosan ökörködtünk a raktárban talált lomokkal (fénykardozás teleszkópos álványokkal és társai). Délután 2-kor kerültünk sorra, Természetesen nálunk romlott el a digitális fényképezőgép, halt le a vakuk infraportja és a mi fotóinkhoz nem volt már elég a fény.

 

Az kaja kimerült a száraz pogácsákban, az ötödik ingyen Red Bull után pedig már rosszul voltam, de természetesen még elraktam egy csomót a táskámba, mint valami őrült hörcsög (amúgy két napig elképesztő alvászavarom volt tőlük). Boltba menni túl fáradt voltam, és különben sem volt pénzem, mert a reggeli kapkodásban otthon hagytam a tárcámat. Előző héten is Csillától meg Norbitól kellett kölcsönkérnem az ebédhez, nem akartam megint égni, maradt az éhezés.

 

A raktárban kallódó egyetlen National Geographicban sok volt a szöveg és kevés a kép, hamar meguntam. Norbi állandóan molyolt valamivel, nem hagyott aludni (a műbőr díványokon nem is lehetett, mert azon a részen már kabátban is hideg volt). Kínunkban idióta Mozifanatikus-videókat kezdtünk tervezgetni: a biciklis rohamosztagos az Endorból gyorsulási versenyt rendez egy Hajtás Pajtásossal a Queen I Want to Ride my Bycicle számára, a Császár-jelmezes mozifanatikus forgószékeket próbálgat az IKEÁ-ban, vagy hogy a klónkatonák ellenőrzést tartanak a józsefvárosi kínai piacon, de megkergetik őket a szamurájkardos eladók.

Aztán végül eszünkbe jutott egy csomó idétlen képregény terve - ezek később mind elkészültek, bár nem tudom, hogy a legyártásukban társtettes kollégáim, Szémann és Etele is ugyanolyan jókat röhögnek-e rajtuk most, mint én.