Nagyjából úgy 15 éve még Johnny Depp volt a kedvenc színészem, Tim Burton pedig a kedvenc rendezőm. Az előbbi még egyáltalán nem volt felkapott színész, minden filmjét össze lehetett szedegetni a dvd turkálós 990 forintos konténerből, A síró embertől A halál áráig. Burton gótikus rémmeséi pedig még újszerűnek számítottak: ő volt az a borzas hajú zseni, aki az animációs filmtől kezdve a szuperhőstörténeten át a kaszabolós horrorig minden zsánert képes volt a saját képére átformálni.
És akinél a végeredmény mindig egy szomorú mese lett, árva főhőssel, kavargó hóeséssel, vigyorgó töklámpásokkal, göcsörtös rémfákkal és persze Danny Elfman zenéjével. Na ezt a jellegzetes timburtoni kelléktárat túlta tol mára, nem csoda, hogy erről a stílusáról ma már inkább paródiavideók születnek dicsérő cikkek helyett.
Pedig Burtont tényleg mindenki imádta a '90-es években. Az Ollókezű Edward után sorra gyártotta az egyszerre búskomor és vicces, családbarát rémfilmjeit, ahol többnyire egy klasszikus mese volt a kiindulási alap, megtoldva sok-sok horrorfilmes kikacsintással.
Burton annak idején pont azért lépett le a Disney-től, mert unta a rajzolói melót A róka és a kutyában, és fel akarta végre építeni a saját kis gótikus mesevilágát. Batmanből szomorú vízköpőt faragott, Pingvinből meg nem értett, bolondos manót, Henry Selickkel közösen összehozta A karácsonyi lidércnyomást, ám a sok rémpofát és töklámpást csak az Álmosvölgyig szerették a nézők.
A Majmok bolygója ember-majom szerelmi szála viszont már sok volt, és a Halott menyasszony is csak azért volt siker, mert a Karácsonyi lidércnyomást másolta. A Charlie és a Csokigyárnál elveszett a varázs, az Alice Csodaországban pedig ugyan egymilliárd dollárt kaszált, de ugyanúgy csak az árnyéka volt a régi Burton-filmeknek, akárcsak az Éjsötét árnyék.
Az 1999-es Az Álmosvölgy legendája viszont ízig-vérig Tim Burton-klasszikus, minden idők egyik legjobb ködös-havas-kísértetes rémmeséje!!!
Az alapötlet persze itt sem a sajátja volt. Washington Irving híres fejnélküli lovasos történetét vette alapul, az amerikai függetlenségi háború után fejlődésnek induló, hollandus kisvárost rettegésben tartó rém azonban legalább ennyire Mario Bava gyermeke is. A horrorfilm olasz mesterének 1966-os Kill, Baby, Kill című filmjében ugyanis egy természetfeletti dolgokat elutasító főhősnek kell nyomoznia egy kisvárosi kísértethistória ügyében.
Tim Burton elég sok elemet megváltoztatott az eredeti Irwing-novellához képest:
- Nála Ichabod Crane nem egy félős connecticuti tanár, hanem egy New York-i nyomozó, aki annak ellenére a tudomány elkötelezett híve (boncol, találmányokat és vegyszereket használ a bizonyítékgyűjtéshez), holott az anyját boszorkányság miatt végezték ki. Az a jelenet egyébként, amikor a kis Ichabod a vasszűzbe zárta anyja riadt szemeit nézi, szintén főhajtás Mario Bava munkássága előtt, aki az 1960-as Black Sunday-ban sütötte el ugyanezt.
- Az eredeti novella azt sugallja, hogy a fej nélküli lovas nem is létezett: csak a Brom nevű szereplő öltözött be éji rémnek, nehogy Ichabod Crane nyerje el Kathrina Van Tassel kezét. Ez az átverős-beöltözős jelenet egyébként felbukkan a filmben is.
- Burtonnél viszont a lovas nagyon is létezik (és Christopher Walken zseniálisan is alakítja): gonosz bűbájjal keltették fel a sírjából, hogy örökre elhallgattassa egy örökösödési vita ellenérdekelt feleit.
- Az eredeti törénetben egy kósza ágyúgolyó tépte le a jenkik ellen harcoló hesseni zsoldos fejét. Itt viszont azért nyakazzák le a katonák, mert egy ördöggel cimboráló, vérszomjas szörnyetegnek tartották.
A belterjes, bűnös és babonás település lakóit a legjobb brit színészek keltik életre, akiket rengeteg jó filmben láthattunk előtte és utána is. A falu elöljáróit alakítja többek között a Harry Potter-filmek gonosz nagybácsija, Richard Griffiths és Dumledore professzor, azaz Michael Gambon (ő egyébként a kellékként használt levágott fejét elkérte Burtontől, és még évekkel később is vittem magával mindenféle puccos fogadásokra és bulikba), de felbukkant a Batman-filmek Alfrédja, Michael Gough, a Hammer-horrorok nagy veteránja, Christopher Lee (őt Tim Burton mindig előszeretettel hívta a filmjeibe, de háromszögkalapot és parókát kapott a filmben Ian McDiarmid is, akit mindenki Palpatine császárként ismer.
Azt viszont már valószínűleg kevesen tudják, hogy egy Star Wars-sztár is szerepelt a filmben: a fejnélküli lovas harci jeleneteiben az a Ray Park nevű harcművész-kaszkadőr helyettesítette Walkent, aki ugyanebben az évben Darth Maulként ugrált a Baljós árnyakban!
És még egy érdekesség a végére: az erős tüdejű boszorkányt, Ichabod Crane anyját Tim Burton akkori barátnője, Lisa Marie alakította.
A jellegzetes arcú, szép modell-színésznő 1992-től 2001-ig járt Burtonnel, aki nemcsak eljegyezte, de kisebb-nagyobb szerepeket is adott neki: az Ed Woodban ő volt Vampira, a Támad a Mars!-ban egy női űrlény, a Majmok bolygójában pedig Nova. A Majmok bolygója forgatásán azonban Burton összejött a csimpánzjelmezes Helena Bonham Carterrel, aki miatt végül szakított Lisa Mare-vel.
Az Álmosvölgy legendája / Sleepy Hollow (1999) - Ítélet:
A filmet a magyar Paramount csatornán lehet elcsípni, december 23-án, szerdán 22:00-kor vagy december 25-én hajnalban, 2:05-kor.
TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ STAR WARSOS, BUD SPENCERES ÉS HORRORFILMES RETRÓKONTENT NÉLKÜL!
