1992 nevezetes esztendő volt a hazai fantasy rajongók körében. Megjelent a Shamutanti dombok, a kultikus Kaland-Játék-Varázslat-széria nyitókötete (a Kaland-Játék-Kockázat kistestvére, összefüggő kalanddal), elstartolt a Cherubion kiadó Harcos Képzelet Játékkönyvek-sorozata, kijött a Valhallánál az Észak lángjai, megjelent a Bíborhold szerepjáték magazin legelső száma. Valamint elindult a Túlélők Földje is, ez a sajátos hangulatú, posztapokaliptikus fantasy környezetben játszódó levelezős szerepjáték – ami a mai napig is él és virul, dacolva az idővel, meg az olyan, jóval intenzívebb közösségi élményt adó játékokkal, mint az asztali szerepjátékok, a műanyagfigurás társasok, az MMORPG-k és a MOBÁ-k.
No de mi is az a levelezős szerepjáték? A '70-es évek végén szárba szökkenő, szöveges alapú Multi User Dungeonok (azaz MUD-ok) lebutított változata, és az ebből kifejlődött, a '80-as években Nyugaton igen népszerű play by mail játékok magyar verziója. A játékosok egy hatalmas, bejárható virtuális térben különböző utasításokat adnak a karaktereiknek (haladj keletre, menj be a varázslóhoz, mindig támadd meg az orkokat, lopj a törpéktől, bújj el a szintszívó elől, vedd fel a láncinget meg a védőgyűrűt, stb.), majd az így végrehajtott cselekedeteikről egy tonnányi szöveget, úgynevezett fordulókat kapnak. Ami alapján kezdődhet az újabb utasítások sora, és így tovább.
Az első bátor Túlélők Földje-játékosok 1992-ben vághattak neki a címbéli, feltérképezetlen félszigetnek, ami egyedüliként élt túl egy mágikus armageddont. Hetente kaptuk meg postán a rambó bogarakkal, rőtmanókkal és más vicces nevű szörnyekkel csatázó karaktereink kalandjait, aztán otthon szépen kitaláltuk, merrefelé akarunk még elmászkálni a veszélyes vadonban, elküldtük a Beholder Bt.-nek az Utasítási Lapot, majd vártuk, hogy egy hét múlva újra csöngessen a postás. Az internet előtti, kőkorszaki világban ezreket vonzott ez a furcsa távjáték.
A fordulóolvasgatások szünetében a játékosok egymással is interakcióba léptek: ma már szinte elképzelhetetlen, de naponta körmöltük az ország másik végébe címzett, hosszú leveleket, amelyekben hol térképeket és tárgyinfókat cseréltünk, hol meg hadat üzentünk és vérbosszút fogadtunk egy kőkalapács vagy egy távcső ellopása miatt. De nemcsak halálos komolyan vett ellenségeskedések, hanem barátságok, sőt, szerelmek is kialakultak ezekben a daliás időkben az azonos hobbinak hódoló játékosok között.
No de honnan is jött a Túlélők Földje ötlete? A fő dizájner, Tihor Miklós így emlékezett vissza a kezdetekre az Alanori Krónika magazin 19. számában, a TF 5. születésnapján:
No és hogy kezdődött nálam a TF-őrület? 1992-ben, 10 évesen faltam a Kaland-Játék-Kockázatokat, és úgy döntöttem, teszek egy próbát a Cherubion első játékkönyvével (ez volt a Küzdelem az Éj Kövéért), aminek a végére egy Túlélők Földje-hirdetés is bekerült. Termomágikus világégés? Egyetlen megmaradt, vad félsziget a civilizáció romjain? Mad Max-szerű fantasy környezet, ahol neked kell a pattintott kőkésedet egy botra kötözve, kőhegyű lándzsával megvívni a mutáns szörnyetegekkel? Nagy kedvencem volt a Mad Max 3 és a Puszta acél, naná, hogy azonnal beleszerettem a Túlélők Földje világába, úgyhogy elindítottam egy Ignatus nevű alakváltót (így hívták egyébként a varázsló karaktert a Gobliiins című, PC-s játékban).
10 évesen persze nem igazán tudtam még tápolni a TF-en: folyton elfutottam a szörnyek elől, tárgylista híján nem tudtam, melyik cuccból mit lehet fabrikálni, világtérkép nélkül azt se tudtam, merre kell menni. De a játékosok saját készítésű, ingyenes magazinját, a Ghalla News-t mindig nagy élvezettel olvastam, különösen a Bunyó, fenyegetés részét, a sok „Te alávaló alakváltó, aki elloptad a vizestömlőmet a kobuderatanyánál! Ha még egyszer találkozunk, kalandozóskalp lesz belőled!”-típusú apróhirdetéssel. Én magam is adtam fel egyébként apróhirdetést anno a GN #5-ben – végülis csak a legfontosabbat, a karakterszámomat felejtettem le, amin keresztül megüzenhették volna nekem a játékosok az 500-as varázslótorony koordinátáit...
1994 tájékán azonban abba is hagytam a játékot – az osztálytársaimmal teljesen rákattantunk az asztali RPG-kre, és minden zsebpénzünket elvitték a M.a.g.u.s./Shadowrun/Star Wars/AD&D szabálykönyvek. A Bíborholdban, majd később az Alanori Krónikában viszont továbbra is szívesen olvasgattam Setét Patkány naplóját (az enyves kezű árnymanó kezdettől fogva a TF pr-karaktere volt, a Beholder-közeli Bíborhold egyik szerzője és a Shadowrun fordítója, Nádori Gergely irányította, hogy a fordulóiból fabrikált naplórészletekkel másoknak is kedvet csináljon a Túlélők Földjéhez).
1997-ben aztán rábeszéltem pár évfolyamtársamat a gimiben, hogy kezdjenek el ők is TF-ezni. Én magam is elindítottam egy új karaktert, Sir Gilbert Erailt, a folyton történeteket mesélő, tréfás kedvű lovagot, akinek mindenféle viccei jelentek meg a Ghalla Newsban, beállt az Összhanzat KT-ba, zsűrizett a Bárdversenyen és még olimpiai bajnok is lett az egyik évben, örökre beírva ezzel magát a TF történelmébe. '99-ben pedig ismét elindítottam régi alakváltó karakteremet, Ignatust is (az eredetit időközben törölték az adatbázisból). Sajnos azonban valahogy minden izgalmas világformáló eseményből és játékosok közötti, szerepjátékos interakcióból kimaradtam (ZAN-indukátorok rombolása, quwargok / thargodanok / varkaudarok inváziója, toronyháború, Borax király utáni hajsza, kalandozóvárosok megalapítása, stb. stb.), így a 2000-es évek elején ismét abbahagytam a játékot.
Csakhogy a TF olyan, mint minden szenvedélybetegség és függőség: sosem lehet igazán abbahagyni! Időről-időre előtört rajtam a nosztalgiázhatnék, és a régi, megsárgult-meggyűrődött szabálykönyvet olvasgatva 2007-ben úgy döntöttem, ismét játszani fogok! Természetesen megint egy alakváltóval, akit természetesen ezúttal is Ignatusnak hívnak.
Időközben persze a TF igencsak megváltozott. Már nem kellett levelezőlap alakú UL-eket írogatni, a postás sem levélben hozta a várva várt fordulót, és nem kellett iratgyűjtő mappákba rendezgetni a sok térképet és felszerelési listát sem. A játék félig-meddig a netre költözött: ma már mailben küldünk UL-t és kapunk fordulót, a Ghalla Népe fórumain tarthatjuk a kapcsolatot más játékosokkal. A Beholder Kft. honlapján liciteken csere-berélhetünk tápos felszerelési tárgyakat, és ugyanitt évekre visszamenőleg megtalálunk minden a karaktereinkről egy nagy adatbázisban, sőt, mások nyilvánossá tett fordulóit is böngészgethetjük guvadt szemekkel, mint anno a Ghalla News apróhirdetéseit.
Bár én magam 2008-ban sokadszorra is abbahagytam a TF-et, 2016-ban ismét reaktiváltam a jó öreg Ignatust. Hamarosan át is úszok vele az Alanori Csatornán, hogy a buja ősvadon helyett a királyi főváros, Alanor környékén csapjak össze a gonosz és a káosz erőivel, majd később az ősi birodalmakban, aztán a Sötét Földön, a Ryuku-szigetvilágban, a Kiégett Földeken, a Víz Síkján, a Föld Síkján... Talán még a következő 25 év sem lesz elég arra, hogy kisebb-nagyobb kihagyásokkal bejárjam kedvenc tápos alakváltómmal a Túlélők Földje összes területét!
A coverfotónak felhasznált, csodaszép Boros-Szikszai festmény az Alanori Krónika 104. számának, illetve David Eddings: A boszorkányság bástyája című regényének volt a borítója, valamint ez a Ködpalota nevű Hatalom Kártyái kártyalap illusztrációja is (forrás: Boros-Szikszai.com & Beholder.hu).
TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ KÉPREGÉNYES, RETRÓ JÁTÉKOS ÉS VICO-FILMES KONTENT NÉLKÜL!
Kedveled a fantasyt, a horrort meg szörnyeket? Akkor a Mesék az ágy alól képregény pont neked készült! Bátran lapozz bele, és ha tetszett, akár meg is rendelheted itt!