2014 egyik legjobb magyar fejlesztésű társasjátékát, a Kard és koronát akkoriban úgy emlegették, mint "a Kárpát-medence Rizikója". Így most kötelességem jelezni: ez a cím már foglalt, mivel a legjobb hazai fejlesztésű Rizikó-klón egyértelműen jelen recenziónk tárgya, az 1986-os Bumeráng-sziget. És hogy miért most írok róla posztot? Mert csak nemrég jutottam hozzá sok-sok évnyi keresgélés után egy saját, hiánytalan példányhoz! A késő Kádár-korszak legendás stratégiai játéka ugyanis sajnos ma már szinte csak a Vaterán szerezhető be, 15-20 ezer forintos horroráron. Igaz, ennyi pénzért cserébe szinte mindig gondosan őrzött, minden tartozékkal rendelkező, karc- és szakadásmentes példányt kapunk.
Annak idején, a játék eredeti megjelenését követő években sajnos csak a kisdobosok nyári táborában játszhattam a Bumeráng-szigettel. De hiába kezdtem el napi rendszerességgel kilopni a kártyákat a dobozból, magát a táblát már nem tudtam hazacsempészni a rákövetkező nyáron, mert addigra feloszlatták az úttörőmozgalmat. De nem is jártam volna olyan jól a táborból elcsent Bumeráng-szigettel, mert a játék hiányos volt. Valamelyik társasozáskor ugyanis az egyik pajtás annyira felmérgelte magát az öt katonát teleportálgatni képes sámán miatt, hogy felrúgta a táblát és cafatokra tépte szegény Telpo kártyáját...
Ez a kannibálháborús stratégiai játék olyannyira a Hasbro Rizikójának másolata volt, hogy a készítők (az ÁSZ Budapest Kisszövetkezet Műanyag és Játék Szakcsoport tagjai, avagy Vincze Imre és a Pancserek) még a világtérképet sem igazán rajzolták újra. A játéktábla, azaz Kannibália szigetvilága ha egy kicsit hunyorítottunk, majdnem úgy néz ki, mint a Föld kontinensei az iskolai atlaszban. Csak itt Észak-Amerikát Kopárosnak hívják, Ausztráliát Vulkánosnak, az egykori Szovjetunióból meg dús legelőjű Síkság lett, ahol a Tiltott vidékről ugyanúgy át lehet menni a Pokolszájhoz, ahogy az indiánok ősei tették a Bering-szorosnál.
Kannibália országai halálian vicces neveket kaptak. Emlékszem, gyerekként én is körmöm szakadtáig védelmeztem Kalózrévet, Koponyatetőt, Lidérclápot és a Sárkányszurdokot. Az alkotók azonban sokszor elég megúszósan álltak hozzá egyes vidékekhez: Hegyközt és Bálványpusztát egy Magyarország-térképről másolták át, a Holtlápot, a Ködhegységet és a Végzetkatlant pedig konkrétan A Gyűrűk Urából vették kölcsön!
A játékmenet egy az egyben ugyanaz, mint a Rizikóban: öld meg a kékeket, (kivéve ha te vagy a kék, mert akkor 24 területet kell leigáznod), foglald el Ázsiát és Dél-Amerikát Sziklást és Holtlápot, meg hasonlók. Ami viszont hihetetlenül jó a Bumeráng-szigetben, és sokkal jobb játékká tette a hanyatló nyugat Rizikójánál, az a törzsfőnökök és varázslók beemelése volt. Ezek a figurák egy-egy sereggel együtt mászkálnak a táblán, és már a jelenlétük is aranyat ért: támadáskor a törzsfők automatikusan megesznek egy harcost az ellenfél soraiból, a sámánok pedig átteleportálnak egyet egy másik olyan mezőre, ami az ellenfélhez tartozik. Így elég egy nagy sereggel áttörni a valamelyik játékos birodalmának határain, és onnantól könnyedén végig lehet menetelni a belső területeken, ahol csak 1-1 harcost hagytak.
A törzsfőknek és a sámánoknak ráadásul beszédes neve és zseniálisan kitalált, egyedi képessége is van! Taktik például támadáskor felcserélheti a rossz dobásait a védő játékos jobb dobásaival, Geri gerillaharcban azonnal leszedi az ellenfél 3 katonáját, Nyugi, Pacif és Fityisz kétfordulónként megtilthatja a harcot, Hami és Csami megetetheti a démonokkal az ellenfél törzsfőjét és varázslóját, Huhu pedig átzavarja egy szomszédos mezőre a megtámadott harcosok felét. Sajnos azonban ezek a speciális képességek egyáltalán nincsenek kiegyensúlyozva, így például az egyik játékos küldetéskártyáját megnéző Kukucs vagy a mindig elmenekülő Nyuszi teljesen használhatatlanok...
A fenti apró hibák ellenére azonban nyugodtan kijelenthetem, hogy Bumeráng-sziget egész szépen öregedett. Nem a retródivat miatt maradt meg szép gyerekkori emlékként a mai harmincasok fejében: a magyar szakik tényleg ötletesen dobták fel a Rizikó kiszámítható szabályrendszerét. Még ma, az új társasjátékos Kánaán közepén is simán el lehet játszogatni a Kannibáliával!
Bumeráng-sziget
A '80-as évek nagy klasszikusa, A kőbaltás emberen és a Kincs, ami nincsen felnőtt, fusizó játéktervezők frappáns válasza a híres Rizikóra.
Játékosok száma: 1-6 fő
Ajánlott életkor: 8+
Játékidő: kb. 1 óra
Nehézség: 2/5
Dizájn: 5/5
Újrajátszhatóság: családi grillpartykon, nyaraláskor, karácsonykor, húsvétkor nyugodtan előszedhető
Magyar szabálykönyv: csak a dobozban, sajnos a neten sehol sincs fenn
Ára: kb. 10-20 ezer forint (a vaterás eladó kedvétől függően)Ítélet:
HA TETSZETT A POSZT, CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ TÁRSASJÁTÉKOS, KÉPREGÉNYES ÉS VICO-FILMES KONTENT NÉLKÜL!
Kedveled az ősi kultúrákat? Mindened a retró? Imádod a horrort? Akkor a Képtelen történetek, másvilági mesék novelláskötet is neked készült! Bátran lapozz bele, és ha tetszett, vedd meg akciósan a Szellemlovasban!
