Igen nagy sikert aratott nemrégiben itt a Nerdblogon az a két poszotm, amelyekben nyakig merültem az Arcanum digitális folyóirattárában. Elsőként azt mutattam be, hogy mit írt 1989-ben a legendás Kaland, Játék, Kockázat-sorozatról a gulyáskommunizmus első bulvárlapja, a Reform, majd később, a rendszerváltás hajnalán a Magyar Hírlap, a Népszava, a Kurír vagy épp a Köznevelés. A második posztomban pedig azt vizsgáltam meg, mit írt a Halállabirintusról 1989-ben Kisalföld, a Galaktika és a Ludas Matyi (ahol ráadásul A tűzhely varázslója címmel szerepelt a Tűzhegy a bolhapiac rovatban). A nagy sikerre való tekintettel most itt a folytatás: újabb izgalmas kortörténeti dokumentumokat mutatok KJK-témában az 1990 és 1997 közötti időszakból!
1990. augusztusában már javában ment idehaza a Nyugaton népszerű képregényfüzetek kiadása a Semic (helyesebben akkor még: Interprint) gondozásában. Mivel a Kandi Lapokat ezekben a daliás időkben még többszázezres példányban vették a gyerekek, helyesebben inkább a szüleik (a Semic még 1997-ben is 230 ezer példány feletti fogyást tudott produkálni!), logikus lépés volt a Rakéta kiadótól, hogy megszórják a „felnőttesebb” témájú Kandi Lapokat a „félelmetes fantáziajáték”, azaz a Kaland, Játék, Kockázat reklámjával. A választásuk végül nem a Rózsaszín Párducra vagy a Bobóra esett 1990-ben, hanem Batmanre. Az augusztusban megjelent 8. füzetben (Nincs igazság?) ott virított A Vértengerek reklámja, és már promózta a Rakéta a Titán világleírást is (bár az végül nem jelent meg 1990 karácsonyára, csak egy évvel később).
A Rakéta két hónappal később, a Batman 1990/10-es számában, a Véres videókban is elhelyezett egy KJK-hirdetést, A hóboszorkány barlangjai igencsak tetszetős borítóképével.
A Batman 1990/12-es számában decemberben szintén helyet kapott egy Kaland, Játék, Kockázat-reklám, ezúttal a Bajnokok próbája.
Sokáig egyébként én magam nem is emlékeztem erre a hirdetésre, csak az tűnt fel pár éve, amikor Norm Breyfogle halála után újraolvastam A láz című sztorit, hogy hiányzik a füzet borítója... Aztán pont pár napja akadt a kezembe a régi „labirintustérkép-gyűjteményem”, vagyis egy ősrégi határidőnapló, amibe ceruzával rajzoltam bele A Skorpiók Mocsara meg A Végzet Erdeje térképét. És így már egyből megvolt, hogy miért hiányzott a Batman-képregény címlapja: annyira megtetszett anno a Bajnokok próbája gladiátoros borítója, hogy színes fénymásoló híján letéptem(!!!) a címlapot, és kivágtam(!!!) belőle a játékkönyv hirdetését, hogy felragaszthassam a határidőnapló elejére! Íme:
A következő hirdetésre viszont határozottan emlékszem gyerekkoromból. 1992-ben, a Hahota 48. számának hátlapján harangozta be a Rakéta a Sorcery!, azaz a négyrészes Kaland, Játék, Varázslat sorozat nyitókötetét, a Shamutanti dombokat. Emlékszem, onnantól kezdve árgus szemekkel figyeltem a hírlapos bódék kirakatát és az utcai könyvárusok kínálatát (milyen furcsa, hogy mostanra már mindkét eladótípus ritka lett, mint a fehér holló...), hátha felbukkan a Shamutanti dombok, azzal a furcsa, öregemberarcú szörnnyel a borítóján! Arra is kristálytisztán emlékszem, hogy cipőt és ruhát mentünk venni anyukámmal a Centrum Áruházba és a szomszédos Skálába, de benéztünk az Ideál Kereskedelmi Vállalathoz és a Sport Boltba is. A próbafülkés ruhavásárlást rendszerint még ma is egy bosszantó és idegőrlő procedúrának élem meg, bizonyára 10 évesen még nagyobb tortúra volt velem az ilyesmi... Aznap viszont nem volt semmi nyavalygás a szorító edzőcipő, meg a lehetetlen színű nadrág miatt, rekordgyorsasággal tudtuk le a vásárlást, hogy vígan lapozgathassam a frissen beszerzett a Shamutanti dombokat! Emlékszem, gyerekként fenemód tetszett, hogy a kötet sokkal nagyobb, tekintélyt parancsolóbb a KJK-sorozatnál, és legnagyobb örömömre nem 400 fejezetpontból állt a kaland, hanem 456-ból! A kötetet azóta is újraolvasom néha, ha rám tör a nosztalgiázhatnék, és nagy becsben őrzöm – főleg, hogy tavaly sikerült Steve Jacksonnal is aláíratnom Londonban!
De ugorjunk egy pillanatra vissza 1991-be! A március 7-i Kurír reggeli kiadása egy könyvpiaci toplistát közölt le, ahol a Haláltalizmán (amit valójában nem is a Jackson-Livingstone-páros írt, hanem Jamie Thomson és Mark Smith) igen szép helyezést ért el: együtt emlegetik Krúdy Gyula Álmoskönyvével és a korszak népszerű bestsellerével, az egyik Dallas tévésorozatos kötettel. Azért ez nem kis teljesítmény!
A Magyar Sajtó a Magyar Újságírók Országos Szövetségének saját szaklapja volt, benne csupa olyan érdekességgel, mint a Magyar Fotóriporterek Kamarájának honoráriumtáblázata, a MÚOSZ Bálint György Újságíróiskolájába való jelentkezés feltételei, vagy épp a Magyarországon megjelenő pornóújságok tulajdonosai és azok hivatalos levelezési címei. Az 1993. április 26-án megjelent számban az Új Vénusz apróhirdetésben keresett szerkesztőt és grafikust a kiadóba:
A két hirdetés a Magyar Sajtó május 10-i számában is megjelent (érdemes megnézni mellette a görkorcsolyás hirdetést is, nagyon-nagyon vicces):
És benne voltak ugyanezek a Magyar Sajtó 1993. május 24-i számában is. Az persze erősen véleményes dolog, mennyire vált be ez az új szerkesztő illetve az új szerkesztő-grafikus, hiszen az Új Vénusznál megjelent lapozgatós könyvek sajnos elég gyenge minőségűek voltak: az oldalak hemzsegtek az elgépelésektől, az illusztrációk pedig olyan gyatra formátumban kerültek a fejezetpontok mellé, hogy rajongó legyen a talpán, aki anno ki tudta bogarászni, mit ábrázol épp az adott kép. Ráadásul kontinuitási hibák is felmerültek egynémely kötetnél, mivel az Új Vénusznál megjelent Királyok koronája nem azokat a tárgy- és varázslatelnevezéseket használta, amiket előtte a Sorcery!-sorozat első három kötete a Rakéta-kiadásban...
A Reform 1994. július 29-én megjelent számában a cetlit visszaküldő olvasó megnyerhette Steve Jacksontól a Királyok koronáját, valamint A tök(él)etlen katona paródiakötetet Gordon Fletchertől (ez egyébként Serflek Szabolcs, az Új Vénusznál megjelent Fighting Fantasy-könyvek fordítójának álneve volt). Nem sokkal később egyébként az Új Vénusz leállt a játékkönyvek kiadásával, az utolsó a sorban a '94-es A tök(él)etlen katona 2 volt.
A korábbi cikkekben igyekeztem bemutatni, hogy a lapozgatós könyveket a pedagógusok, könyvtárosok örömmel üdvözölték, mert legalább ezzel is az olvasást választotta a gyerek a tévébámulás vagy a videojátékozás ('90-es évekbeli szóhasználattal: számítózás) helyett. A Színes Vasárnap 1997. február 9-i számában viszont egy pszichológus, bizonyos Münnich Iván éles hangon kikelt a fantasztikus játékkönyvek ellen, amelyek szerinte beépítik az erőszakot a kultúránkba:
És ez még mindig nem az összes Kaland, Játék, Kockázat- és szerepjátékos kötődésű cikk vagy reklám a régi újságokból, a húsvéti szünet alatt folytatom tovább a kutakodást a sajtóarchívumban!
Cikksorozatom előző két része:
- Mit írt a Kaland, Játék, Kockázat-sorozatról 1989-ben és '90-ben a gulyáskommunizmus első bulvárlapja, a Reform? [18+]
- Mit írt a Halállabirintusról 1989-ben Kisalföld? Hát a Galaktika? És a Ludas Matyi?
A poszthoz az Arcanum Adatbázis Kiadó 27 millió folyóirat- és újságoldalt tartalmazó adatbázisát, az Arcanum Digitális Tudománytárat használtam forrásként. Nagyon köszönöm állhatatos munkájukat, és hogy megőrizték az utókornak ezt a sok-sok kultúrtörténeti kincset! Szintén hatalmas köszönet a Batman-képregényekben és a Hahotában található Kaland, Játék, Kockázat-hirdetések összevadászásában nyújtott segítségért Vass Róbertnek, Polgár Leventének és Petren Gábornak!
TETSZETT A POSZT? LÁJKOLD ÉS KÖVESD A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁT, ÍGY SOSEM MARADSZ LAPOZGATÓS KÖNYVES, VIDEÓJÁTÉKOS ÉS KÉPREGÉNYES KONTENT NÉLKÜL!
Imádtad gyerekként a Kaland, Játék, Kockázat-könyveket? Mindened a retró? Akkor az Allansia bérgyilkosai pont neked készült! Rendeld házhoz még ma a magyar kiadást!