Sajnálhatja, aki nem volt ott március 23-25. között a A Fiatal Írók Szövetsége Az utolsó utáni háború előtt címen futó, disztópia konferenciáján, mert bitang jó beszélgetések voltak arról, hogy a Szép új világ és a Mad Max hogyan türemkedett át mára az irodalomból és a filmből az összes többi társművészetbe. Többek között például a képregényekbe, amikről szombat délután volt szó.

Világvégi mesék, leégett sivatagok, infantilis zombik, amelyek legalább annyira valóságosak, mint szomszédaink a közértben vagy politikusaink a parlamentben. Mitől lehet egy disztópikus képregény aktuális, mennyire determinálja a téma a rajzstílust, hogyan és miből lesz ma képregényantológia Magyarországon? Ezekről beszélgetett bő egy órán keresztül a Nerdblog két szerzője (Lakatos István és én) Szekeres Niki moderátorral és az igencsak aktív közönséggel.

Íme a bő 1 órás beszélgetés - a konzervdoboz hangért előre is elnézést kérünk, stúdió helyett egy zajos kerthelyiségben lett rögzítve a diskurzus.

A beszélgetésre sűrűn telejegyzetelt noteszlapokkal érkeztem, de végül ezeknek csak egy része került szóba, úgyhogy most kiegészíteném velük a Világvégi mesék-szekción elhangzottakat.

Mad Max-sztorik Mad Max előtt

A posztapokaliptikus világ víziója szinte egyidős a hidegháború kezdetével. A sci-fi irodalomban már az '50-es évek óta jelen volt az atomcsapástól való zsigeri félelem, nem csoda, ha sorra születtek a romba dőlt civilizáció matadvànyai között játszódó történetek. Tipikusan ilyen volt Jack Vance 1950-es Haldokló Földje, az 1952-es A csillagember fia Andre Nortontól, vagy Harlan Ellison A fiú és a kutyája című klasszikusa (magyarul az Osiris országa antológiában jött ki), amiből 1975-ben filmváltozat is készült, a fiatal Don Johnsonnal a főszerepben.

Mégsem ez lett a posztapokaliptikus filmek atyja, hanem az 1979-es Mad Max, ami nemcsak magával hozta a zsáner 80-as évekbeli fénykorát, de a mai napig mérföldkő és örök hivatkozási alap ebben a műfajban.

Az olajválság dühös gyermeke

Az ausztrál rendezőzseni, George Miller már 1975-ben kitalálta a Mad Maxet, de még évekig nem jött össze annyi pénze, hogy le is forgassa. Eredetileg westernfilmet akart, de ahhoz túl sok vadnyugati jelmez és díszlet kellett volna, ezért inkább kölcsön vette a motoros szubkultúra jellegzetes bőrnadrágjait és bőrdzsekijeit, a sztorit pedig néhány bagóért megvehető, leselejtezett rendőrautó és taxi köré építette fel. A filmre ha tudatosan nem is, tudat alatt mindenképpen hatott az 1973-ban kirobbanó, majd 1979-ben másodszorra is tetőző olajválság - Miller minden bizonnyal még Ausztráliában is látta a tévéhíradóban a bepánikolt amerikaiakat, akik végeláthatatlanul hosszú sorokban várakoznak a benzinkutaknál. Alighanem ekkor döbbentek rá először tömegesen a pazarló nyugati fogyasztói társadalom tagjai, hogy a nyersanyagok vagy a mindennapi szükségleteket kielégítő dolgok egyszer csak elfogyhatnak.

A westernfilmes örökség és a szegényes büdzsé miatt a Mad Max igazából nem is poszt- hanem pre-apokaliptikus film lett. Semmi sem utal ugyanis a nagy kataklizmára: még működnek az állami rendfenntartó erők, van tévéadás, zöld a táj az autóút mellett. Az atomháborút csak az 1981-es Mad Max 2 amerikai piacra szánt, utólag hozzárakott bevezetője említi először, később pedig az 1985-ös Mad Max 3-ban ismerjük meg a részleteket.

Érdekes egybeesés, hogy az angol nyelvű katonapolitikai szakirodalom a hidegháború idején MAD-doktrínaként emlegette a kölcsönösen biztosított totális megsemmisülés (Mutual Assured Desrtuction) elvét, vagyis hogy az atomháború bekövetkezése a hidegháborús felek teljes megsemmisülésével járna, miután kölcsönösen kilőtték egymásra a teljes nukleáris arzenáljukat. Az "atomtöltetekkel őrizzük a világbékét" status quót először Jimmy Carter amerikai elnök rúgta fel 1980-ban, Ronald Reagan pedig 1981-ben a Csillagháború-tervvel vitte tovább odáig, hogy egy űrbe telepített védelmi rendszerrel akarta megsemmisíteni a szovjet atomrakétákat, majd a saját töltetek célba juttatásával megnyerni a hidegháborút.

A csillagháborús világvége-para és a Mad Max 2 vitán felüli nemzetközi sikere vezetett oda, hogy a '80-as években már boldog-boldogtalan olcsó Mad Max rip-offokat forgatott A- vagy inkább B-kategórias akciósztárokkal, lásd: New Barbarians Fred Williamsonnal (1981), Puszta acél Patrick Swayze-vel (1987), Tiszturak David Carredine-nal (1988), Cyborg Van Dammemal (1989).

A '90-es évek : Kevin Costner posztapokalipszise

A '95-ös Waterworld és a '97-es A jövő hírnöke egyenes folytatása volt a '80-as évek végi VHS-kazettás Mad Max-láznak. Annál is inkább, mivel mindkettő ekkor született: A jövő hírnöke egy 1985-ös David Brin-regény filmváltozata, a Waterworld forgatókönyve pedig már 1986-ban kész volt.

Abban, hogy a '90-es években két gigaköltségvetésű, A-listás sztárral leforgatott blockbusternek is a kataklizma utáni világ volt a témája, oroszlánrésze volt annak, hogy a Clinton-éra alelnöke, Al Gore 1992-ben jelentette meg Mérlegen a Föld című könyvét. A globális felmelegedésről és a környezetszennyezésről szóló kötet azonnal bestseller lett, és az évtized hátralévő részében is napirenden tudta tartani az esztelen környezetpusztítás témáját.

A 2000-es évek Mad Max-filmjei Will Smith dzsekijéből bújtak elő

Will Smith 2007-es blockbustere, a Legenda vagyok szintén a '90-es évek gyermeke, mivel már 1994-ben le akarta forgatni a Warner stúdió. Az alapanyag ezúttal is egy regény lett volna: Richard Matheson 1954-es Legenda vagyokja, amiből 1964-ben Az utolsó ember a Földön, 1971-ben Az omega ember címmel készült mozifilm. 1997-ben még úgy volt, hogy Ridley Scott készíti el a filmváltozatot, Arnold Schwarzeneggerrel(!!!) a főszerepben, de a 108 millió dollárra rúgó költségvetést már sajnálta tőlük a Warner egy olyan műfajú filmre, amivel Kevin Costner kétszer is megbukott (a Waterworld csak az akkoriban még eléggé lenézett Amerikán kívüli mozikkal hozott össze 264 millió dollárt, a 80 millióból leforgatott A jövő hírnöke viszont csak 18 milliót kapart össze).

Szintén nem volt túl jó ajánlólevél Ridley Scott neve, mivel az Alien és a Szárnyas fejvadász atyjának karrierje ekkoriban épp lejtmenetben volt olyan mellényúlások miatt, mint az 1492, a Tomboló szél és a G.I. Jane, úgyhogy a Warner inkább szélnek eresztette a sztárrendezőt (aki ezután "bosszúból" leforgatta a szandálos filmek reneszánszát elhozó, Oscar-esővel jutalmazott Gladiátort). Schwarzenegger viszont továbbra is kitartott a Legenda vagyok mellett: 2002-ben pont ő kereste meg Will Smith-t az épp aktuális forgatókönyvvel, hogy felajánlja neki a főszerepet. A rengeteg átírás és a Warner-fejesek zsigeri bizalmatlansága miatt évekig jegelve lett a projekt, és csak 2006-ban startolt el a forgatás Will Smith-szel.

A film 585 millió dolláros álombevétele viszont megmutatta Hollywoodnak: rengeteg pénzt lehet kisajtolni a posztapokaliptikus/zombis zsánerből! A young adult regények (Maze Runner, Éhezők viadala, srb.) megfilmesítése mellett az egyértelműbb Mad Max-koppintások is visszaszivárogtak a moziba: én magam például a 2010-ben bemutatott Éli könyve premierjéhez írtam egy cikket a kedvenc posztapokaliptikus filmjeimről. Ekkor döbbentem rá, hogy ez a műfaj akár egy atomháború utáni Magyarországon is működhetne - így született meg a Cafe Postnuclear ötlete, amihez sikerült megnyernem rajzolónak Budai Dénest, 2010 decemberére pedig el is készült fekete-fehérben a Random magazinba az első tizenpár oldal, az ilonikus Skoda Felicia kabrióval.

2015 a posztapokalipszis éve

A Cafe Postnuclear című képregényalbum 5 évnyi előkészület után végül a Totalcar alapításának 15. évében, 2015-ben jelent meg. Az eladásokra igen kedvezően hatott, hogy ugyanebben az évben jött ki a Fallout 4 videojáték és a Mad Max 4, a hozzá tartozó játékkal együtt. A posztapokaliptikus zsáner újbóli felfutása persze nemcsak nemcsak a retróláznak volt köszönhető.

A fosszilis tüzelőanyagok kimerülése, a médiában szinte élőben közvetített háborúk, a globális felmelegedés, az esőerdők pusztulása, az El Nino jelenség miatti, korábban sosem látott keménységű telek és forró nyarak, a bedőlt detroiti autógyárak okozta szegénység és munkanélküliség, valamint a világméretű migrációs hullám mind-mind olyan megoldásra váró, globális jelenség, ami egyrészt ma már minden nap ott motoszkál az emberek fejében, másrészt ha nem kezeljük megfelelően, akár még a könyvekben, filmekben és képregényekben látott világvégét is elhozhatják.

TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ MAD MAXES, JAMES BONDOS ÉS STAR WARSOS KONTENT NÉLKÜL!

Posztapokaliptikus VICO-filmeken nőttél fel? Az országút harcosa a kedvenc lapozgatós könyved? Akkor a Világvégi mesék pont neked készült! Barkasszal az atomrobbanás után maradt pusztaságban - rendeld meg a képregényt akciósan innen!