Öt éve, 2010. szeptemberében hunyt el autóbalesetben a hazai sci-fi és fantasy élet egyik legismertebb illusztrátora, a rajzait Maxként szignózó Zsilvölgyi Csaba. Összetéveszthetetlen stílusú borítóképeit és jellegzetes fekete-fehér belső illusztrációit valószínűleg mindenki ismerte és kedvelte, aki a '90-es években kezdett el hazai fejlesztésű fantasy szerepjátékokkal játszani (M.a.g.u.s., Codex), és aki ekkoriban ismerkedett meg William Gibson cyberpunkjával vagy épp Salvatore legyőzhetetlen sötét elfjével, Drizzttel.
Az eredetileg építész végzettségű Max korán átcsábult a képzőművészet oldalára, hogy rögtön fejest is ugorjon a reklámügynökségek, könyvkiadók és játékfejlesztők világába.
A munka mellett aktív közösségi életet is élt. Imádott vitatkozni, de sosem akarta az érveivel legyalulni a vitapartnerét - egyszer egy leányfalui író-olvasó találkozón a saját szememmel láttam, hogy vidáman együtt iszogat a tűznél azokkal, akikkel két nappal korábban még óriási netes flame-ben csépelték egymást. Emellett Max a 2000-es években elindult art.rpg.hu nevű, hazai illusztrátorok munkáit összegyűjtő portálon nemcsak a képeivel volt jelen (a fenti, Égi futár című is innen van), de lelkesen kommentálta mindenki rajzát és festményét. Így ismerkedett össze a Cafe Postnuclear képregény rajzolójával, Budai Dénessel is.
Dénes Rossz nap című, Az országút harcosa játékkönyv hangulatát idéző képe különösen fontos darab: ezt Max maga is hosszasan méltatta és véleményezte - én pedig itt írtam rá a kép készítőjére 2010. márciusában, hogy dolgozzunk együtt egy Magyarországon játszódó poszt-apokaliptikus képregényen. Ami végül 2010 végére el is készült online formátumban, idén pedig az albumverzió is összejött. Sajnos Zsilvölgyi Csaba már egyiket sem élhette meg.
Pedig a végeredmény, különösen a kiszáradt Balaton iszapjában megrendezett gyorsulási verseny biztosan tetszett volna neki! Budai pedig a Cafe Postnuclear felújított változatába Max munkássága előtt tisztelegve, hálából a sok jótanácsért több helyre is berajzolta az öt éve elhunyt illusztrátort.
Itt a fenti képen M-betűs dzsekiben maga a művész feszít egy feltuningolt Lancia Stratos mellett, amire nemcsak a jól ismert szignója került rá, de Max egyik kedvenc témája, a kitárt szárnyú sólyom, sőt, még a Nita becenevű múzsája is. A lenti képen is azonnal fel lehet ismerni a Mona Lisa Overdrive hősnőjét a Valhalla-kiadású, Max-féle borítóról, és persze Maxet is, hiszen ugyanilyen macsó körszakállal járt rendszeresen a Totalcar Belsőség-bulijara:
Max egy legenda volt, a képregényben is az lett: a poszt-nukleáris Balaton-ralli hatszoros bajnoka, aki minden gyorsulási versenyt megnyer, és ha épp nem a sportkocsijával zúz, akkor otthon festeget.