Mert nagy pénzt és kis kockázatot jelent, és mert sok mai rendező képregényeken nőtt fel. Ezt a témát jártam körbe nemrég, a Cinemira rajzfilmfesztiválon tartott előadásomban.
Az, hogy manapság szinte már minden második hónapra jut egy képregényfilmes blockbuster, meglátásom szerint az alábbi három dolognak köszönhető:
- Hollywoodban mindig is szerettek biztonsági játékot játszani. Vagyis az új, de rizikós fogadtatású ötletek támogatása helyett a korábban már jól bevált zsánerekben gondolkodni. Emlékezzünk csak vissza a grandiózus szandálos filmek vagy a westernek aranykorára, a rengeteg Drakula- és Frankenstein-hororra, a buddy cop filmek nagy korszakára, a Bond franchise-ra, vagy az első igazi blockbusterre, Spielberg Cápájara, ami később számos gagyi folytatást kapott. Ráadásul ez egy könyvadaptáció volt, akárcsak a korai Bond-filmek, a Rambo, a Die Hard, a Jurassic Park, a Szárnyas fejvadász és számos másik nagy moziklasszikus. A bestseller regények tehát mindig is kézenfekvő ihletforrásnak számítottak Hollywoodban, így csak idő kérdése volt, hogy a képregényekben is felfedezzék a producerek és a rendezők a kínálkozó lehetőséget: a vásznon tömegeknek lehet elmesélni egy egyszer már sikerrel eladott, népszerű történetet.
- Látványos generációváltás zajlott le Hollywoodban. Nagyjából a 2000-es évek közepén ért véget az „Új-Hollywood mozi-fenegyereki” nevével fémjelzett aranykor, vagyis az a '70-es évek közepe óta tartó sikerszéria, ami alatt a stúdiórendszer ellen fellázadt, pimasz és fiatal filmesek, akiknek kisujjukban volt a filmes műfaj összes formanyelvi eszköze, igazi mozimágusok módjára ontottak a jobbnál jobb blockbustereket. A szakirodalom elvileg csak George Lucast, Francis Ford Coppolát, Martin Scorsese-t, Spielberget, Brian De Palmát és John Miliust nevezte mozi-fenegyereknek, de szerintem nyugodtan kibővíthető a kör az Alien miatt a fiatal Ridley Scott-tal, a Terminator miatt James Cameronnal, valamint „Spielberg legjobb tanítványaival”, Robert Zemeckisszel, Chris Columbusszal és Ron Howarddal. Ők ugyanis mostanra vagy teljesen eltűntek a filmgyártás élvonalából: vagy ugyanolyan dollármilliók sorsáról döntő, saját stúdióval rendelkező, a kritikát igen nehezen tűrő producerpápák lettek, akik ellen fiatalon harcoltak. Az egykori kultrendezők manapság olyan filmeket forgatnak, amelyek már nem trendteremtőek, hanem jobbára csak loholnak a trendek után. Lásd az elrontott Alien: Covenantot, Cameron évek óta készülő Avatar-folytatásait vagy legutóbb Ron Howard közepesnél csak egy kicsit jobb Solóját (az üdítő kivétel Spielberg Ready Player One-ja, de az is inkább az alapjául szolgáló regény miatt lett jó). Mostanra kinevelődött egy olyan 40-es, 50-es éveit taposó, profi író-rendező-producer gárda, akik fiatalon a képregényeket is legalább annyira szerették, mint Lucas és Spielberg filmjeit. Értik és imádják a műfajt, és nem lélektelen blockbsutergyárosként nyúlnak a képregényfüzetekhez, hanem beleviszik a saját egyéniségüket, filmes látásmódjukat is. Tipikusan ilyen rendező Bryan Singer (X-Men filmek), Joss Whedon (Bosszúállók 1-2), Jpn Favreau (Vasember 1-2), Shane Black (Vasember 3), Taika Waiti (Thor 3), James Gunn (A galaxis őrzői 1-2), a Russo-testvérek (Amerika kapitány 2-3, Bosszúállók 3), James Mangold (Farkas, Logan), Zack Snyder (300, Watchmen, Acélember, Batman Superman ellen) és ennek az elit klubnak az eddigi egyetlen női tagja, Patty Jenkins (Wonder Woman). A zsáner felfuttatásában persze elévülhetetlen érdeme van az egymása épülő szuperhősfilmek atyjának, Kevin Fiege-nek is, aki 2000-ben még csak egy mezei producerasszisztens volt a Marvel mozirészlegénén.
- Felnőtt, és keresőkorba lépett az a korosztály, akik a '80-as és a '90-es években ismerkedtek meg a képregényekkel. Meg a videojátékokkal, ami ekkoriban már egyáltalán nem a barátnő nélküli, pattanásos, osztály lúzere kamaszfiúk menekülése volt a világ elől. A képregény és a videojáték legismertebb brandjei, Batman, Superman, Pókember, Super Mario, Lara Croft és a társaik évtizedek óta az egyetemes popkultúra részei. Ma már szinte a geekség a mainstream, köszönhetően annak, hogy egy negyvenes geek valószínűleg a gyerekeit is elviszi a kedvenc szuperhőse filmjére, a moziba járók derékhadát alakító huszonéves korosztály pedig egész egyszerűen rá lett nevelve a képregényfilmekre, mivel manapság már nem készülnek olyan klasszikus blockbusterek, mint az E.T., a Titanic vagy a Forrest Gump.
A fenti témában tartott előadásom egyébként már online is meghallgatható:
TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ SZUPERHŐSÖS, VICO-FILMES ÉS STAR WARSOS KONTENT NÉLKÜL!
Szereted a képregényeket? Imádtál régen mindent, amin Kandi Lapok logó volt? Mindened a retró? Akkor a Mesék az ágy alól is pont neked készült! Bátran lapozz bele, és ha tetszett, rendeld meg akciósan itt!
