Megint itt a futball vb – márpedig az igaz magyar férfiember ismérve, hogy szereti a focit! Én nem, és ebben alighanem közre játszik az a rossz emlék is, hogy 1986-ban, középsős koromban sarokba lettem állítva az óvodában amiatt, mert lerajzoltam egy izgalmas futballrangadót. Ami még önmagában nem lett volna akkora gond, de girbegurba betűkkel azt is felírtam az eredményjelzőre, hogy a RÁBA ETO hatujjú pálcikaemberei 10-1-re vezetnek a szovjet válogatott ellen. Ez alighanem valami bosszúféle lehetett a részemről a '86-os mexikói vébén elszenvedett 6-0-ás gyalázatért, ami akkoriban otthon, vendégségben és az oviban is téma volt.
A '90-es vébé már hidegen hagyott, bár tény, hogy nagyon tetszett az a tévészpot, amiben stoplis csukát húztak az olasz csizmára. Néhány rokonom viszont valamiért azt szűrte le a fentiekből, hogy óriási futballőrült vagyok! Karácsonykor meg is leptek a csehszlovák könnyűipar remekével, a brnoi Chemoplast játékgyár elnyűhetetlen slágertermékével, a rugós focival!
Nem volt végülis annyira rossz ajándék ez, a mai napig jókat játszunk az unokaöcsémmel, ha előkerülnek a rugólábú csatárok, akik egy-egy erősebb lövés alkalmával a labdával együtt repülnek a kapuba. Vicces mellékszál, hogy a fő gólvágómat mindig Ernest Slobodannak neveztem a rugósfoci-meccsek Szepesi Gyuri bácsit utánzó, pattogós, orrhangú közvetítéseiben. Így hívták ugyanis a FIFA 94 nevű, kultikus PC-s játékban a magyar válogatott csatárát. De a többi név is hasonlóan idétlen volt, egyedül a sosem létező Kiss Tibor volt hazánkfia a nemzeti tizenegyben. Vele végül úgy nyertem meg a virtuális vébédöntőt a brazilok ellen, hogy egy vicces bugot kihasználva folyton az ellenfél kapusa elé álltam a kirúgáskor, és rendre befejeltem a labdát a jobb felső sarokba!
Az ovis sarokba állítás mellett valószínűleg azért is utálok a mai napig focizni, mert 1994 nyarán be lettem íratva egy egyhetes focitáborba. A szüleim eredetileg azt akarták, hogy úszótáborba menjek, mert ott majd tágul a tüdőm a sok víz alatti tempózástól, és egy kicsit izmosodok is, nem úgy fogok kinézni, mint a Kaland-Játék-Kockázatok csontvázharcosai. Csakhogy az úszótáborba tízszeres túljelentkezés volt, ezért akiknek 5-ösnél rosszabb év végi jegyük volt tornából, egy salamoni döntéssel át lettek csoportosítva más sporttáborokba. Nekem mindig csak a 4-es osztályzat jött össze. Az is kínkeservesen, mert nem tudtam kötélre mászni: mindig csak az alján lengedeztem, mint valami szerencsétlen Tarzan, amíg rám nem szóltak, hogy jól van, most már elég lesz...
Naná, hogy a focitáborban minden nap kiköptem a tüdőmet! Salakpályán 40 fokban futás, aztán fejelgetés, bedobás, cselezés, kapura rúgás, kapusiskola. Minden áldott nap, mint valami gladiátorképzőben. Mondjuk mi nem a napfényes Capuában voltunk, hanem egy NB II-es csapat lepukkant sporttelepén, ahol csak a pálya egyik oldalán volt lelátó, annak sem volt teteje, és a betonülései között vidáman növögetett mindenféle kóró.
Egyetlen dolog miatt nem hagytam ott rögtön az elején az egész kócerájt: az örökkévalóságnak tűnő edzések után mindig átmentünk a szomszédos strandra ejtőzni! Az utolsó nap megrendezett barátságos rangadón, ahol a második félidőben én voltam a kapus, igen csúnyán kikaptunk az úszótáborosoktól. Viszont a sok gyakorlásnak köszönhetően még ma is bármikor halált megvető bátorsággal végigmegyek bármilyen víziparkos óriáscsúszdán, farpofák közé szorított fürdőgatyával!
TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ RETRÓ JÁTÉKOS, VICO-FILMES ÉS STAR WARSOS KONTENT NÉLKÜL!
Régen minden jobb volt, főleg a foci? Gyűjtöd a '80-as, '90-es évek játékait és egyéb emléktárgyait? Mindened a retró? Akkor a Mesék az ágy alól képregény pont neked készült! Bátran lapozz bele, és ha tetszett, rendeld meg akciósan itt!