(Fotó: Fortepan.hu)
Nézegettem a napokban az Index2 címoldalát: egymás alatt sorjáznak a receptek és étteremtesztek, kajafotó kajafotó hátán. A foodporn az új bikinihíd és combszemöldök, beteljesülni látszik végre a rég áhított gasztroforradalom! De egészen biztos, hogy ez így van? Hiszen Budapesten ma is sokak kedvence a Klauzál téri Kádár étkezde meg a rákospalotai Pléh Csárda, tavaly ilyenkor pedig gyászba borult a fél ország, amikor bezárt Budán a Pajtás önkiszolgáló étterem. Egyesek szerint viszont addig nem is lesz igazi rendszerváltás Magyarországon, amíg el nem tűnik az utolsó kockás abroszos kisvendéglő is.
Tourist Étterem, 1971 (Fotó: Fortepan.hu)
Én magam nem vagyok ennyire szigorú a szocialista gasztrokultúra emblematikus fellegváraival szemben. Olyannyira nem, hogy ha valakivel találkozót beszélek meg Pesten a belvárosban, többnyire az Ibolya Presszóba megyünk, ahol lényegében csak a pincéreket cserélték ki az elmúlt évtizedekben, a neonlámpás logót, a lambériát, a lámpaernyőket és a többi berendezést még véletlenül sem (igaz, itt csak melegszendvicset lehet enni a sör meg a bambi mellé).
A várpalotai Palota Szálló étterme, 1974 (Fotó: Fortepan.hu)
A mostani harmincas-negyvenes korosztály számára viszont minden olyan, ma is létező vendéglátóipari egység, ahol kockás abrosz, üveg só- és borstartó vagy alumíniumtálcára tett vizeskancsó van az asztalokon, az önfeledt gyermekkor mementója. Vagyis az iskolai menzán vívott kenyérgalacsin-csaták és a vidám Balaton-parti nyaralások szívmelengető kegyhelye.
Kamaraerdő, Muskátli kisvendéglő, 1970 (Fotó: Fortepan.hu)
Mások szerint viszont a kockás abrosz maga a levakarhatatlan szégyenbélyeg. Hiszen soha akkora csapás nem érte a hazai konyhaművészetet, mint a Kádár-korszakban, ami miatt máig nem lehetett száműzni az önkiszolgáló éttermek étlapjáról és a vasárnapi családi ebédekről a hiánygazdaság örök életű torzszülöttjeit: a rántott sajtot, a rántott parizert, a tojásos nokedlit, a grízes tésztát, a finomfőzeléket és társaikat.
Emlékszem, volt pár éve egy nagyon vicces Modorosblog-poszt A legszarabb kaják címmel, csupa olyan étellel, mint a bundás kenyér meg a mákos tészta. Ezek persze anno mindenkinek a kedvencei voltak az óvodai meg az iskolai években, úgyhogy a kommentelők látványosan megvédték a listát. De 2011-ben Uj Péternek is volt egy szenzációs gasztrocikke az Indexen, amiben leszedte a keresztvizet a magyar éttermekben felszolgált összes hortobágyi palacsintáról, brassóiról és gulyáslevesről.
(Fotó: mult-kor.hu)
Az, hogy a bundás kenyér meg a rántott sajt sült krumplival még ma is sokunk kedvencei(ideértve e sorok szerzőjét is), nemcsak a krumplilevesért meg a káposztás tésztáért rajongó, puritán Kádár János és korának bűne. Hanem az olyan népszerű szakácskönyvíróké is, mint Pelle Józsefné (Főzőiskola, Minerva nagy szakácskönyve), Horváth Ilona (Szakácskönyv), Kadlott Károly (Kedvenc ételeim) és bizony Csukás István (Pom Pom főz)! Gasztroblogger legyen a talpán, aki világosan megmondja, ezeket a megsárgult lapokon sorakozó recepteket milyen új, trendi szakácskönyvre kellene lecserélnünk!
TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ RETRÓ KONTENT NÉLKÜL!
Régen minden jobb volt? Mindened a retró? Akkor a Mesék az ágy alól képregény is neked készült! Bátran lapozz bele, és ha tetszett, rendeld meg akciósan itt!