Máig emlékszem, hogy az 1991-es Civilization mennyire más játékélményt nyújtott anno gyerekként, mint a '90-es évek elején igencsak sokszor nyúzott Prince of Persia, az Another World, a Prehistorik vagy épp az Atomix. A húgommal persze eleinte csak azon nevettünk, hogy Shaka Zulunak mennyire mókás volt a neve és a fizimiskája, Napóleon és az angol királynő milyen durcásak lettek, ha hadat üzentünk nekik (az egyik pixeles miniszterük még be is mutatott!), na és persze hogy a városokat saját magamról nevezhettem el Gyuszipolisznak meg Szentgyulafalvának! Aztán a még nálam is nagyobb CIV-rajongó édesapám egyik CHIP magazinjában olvastam egy részletes leírást arról, milyen fontosak az egymásra épülő tudományos felfedezések, mennyire elengedhetetlen a gépi ellenfelek egymásnak ugrasztása ügyes diplomáciázással, vagy hogy a játékot nemcsak úgy lehet megnyerni, ha elkalapáljuk az összes konkurens civilizációt, hanem úgy is, ha elsőként viszünk embert az űrbe, és kolonizáljuk az Alfa Centaurit!

Én már gyerekkoromban is mindig a rómaiakkal voltam. Egyrészt azért, mert az 1990-es Centurion is nagy kedvencem volt akkortájt, másrészt amiatt, mert velük a Föld térképén birodalmat építgetve az elején sok szomszédos néptől ki lehetett csalni a tudományos ismereteiket, aztán cserébe jól leverni őket. Általában afféle felvilágosult despota-taktikát vittem: már gyerekként kiókumuláltam a CHIP-cikkből, hogy a legelején érdemes felhúzni maximumra a tudományos kutatást, hogy minél hamarabb meglegyenek a lovagok (sokat lépnek és viszonylag erősek), valamint feltaláljuk a puskaport (a muskétás kiváló védő), és kifejlesszük a navigációt a tengerjáró hajókkal, amelyekkel már át tudjuk dobni a szigetekre és más kontinensekre a lovagjainkat és a muskétásokat. Ha megvolt a hadászati fölény, és már simán leverjük az ellenfél falusi milíciáit, katapultjait, légiósait és harci szekereit, akkor a kutatás-fejlesztést le is lehetett állítani. A lakosság luxusjavakban fürdetésének maximalizálása után a nép szeretett, minden városban ünnepelték az uralkodót (azaz engem), én meg szépen csinosítgattam a kastélyomat, mint valami közép-amerikai szigetország diktátora (adót csak ritkán szedtem, a pénz leginkább a békekötésekkor megsarcolt ellenfelektől jött, akiket utána jól megtámadtam ismét, felrúgva a korábbi megnemtámadási paktumot). Napokig elvoltam így anno a CIV-vel, szerettem területeket felfedezgetni a lovasokkal, az ekhós szekerekkel utakat meg bányákat építgetni, és egy rakás várost saját magamról elnevezni. Most leporoltam a játékot, és azt kell hogy mondjam, majdnem 30 év után is ugyanolyan szórakoztató - könnyű fokozaton akár egy délután alatt meg lehet nyerni!

Azt, hogy a Civilization többi részével is lehet-e ugyanilyen jókat játszani, nem tudom. Nekem a sorozat későbbi részei már kimaradtak (anno teljesen beszippantottak a LucasArts point&click kalandjai és Star Wars-űrszimulátorai, mert szinte csak ezekkel játszottam a '90-es évek végén és a 2000-es évek elején), de Sid Meier neve azért szerintem mindig garancia a jó szórakozásra. A Civilization VI most pár napig ingyenesen beszerezhető az Epic Store-ból, ne hagyd ki, ha szeretsz napokig a gép előtt ülni, miközben egy jó kis történelmet átíró stratégiai játékkal molyolsz!

TETSZETT A POSZT? LÁJKOLD ÉS KÖVESD A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁT, ÍGY SOSEM MARADSZ VIDEÓJÁTÉKOS, STAR WARSOS ÉS KÉPREGÉNYES KONTENT NÉLKÜL!

Bírod a marcona harcosokat és az árnyékban konspiráló, csendes gyilkosokat? Mindened a játék és a '90-es évek retró? Faltad a Kaland, Játék, Kockázat-könyveket? Akkor az Allansia bérgyilkosai is pont neked készült! Rendeld házhoz még ma a magyar kiadást!