18 éves lett a magyar Doom

2013. december 14. 13:13 - -Szűcs Gyula-

doom300.jpg

Kedden ünnepelte 20. születésnapját a Doom nevű, kultikus lövöldözős játék, ám az idei év dupla jubileum a démonokat láncfűrésszel és shotgunnal mészároló 30-as geek nemzedéknek: idén lett nagykorú (azaz 18 éves) "a magyar Doom" is, azaz Damien Forrestal ikerregénye, A Pokol kapui és a Tisztíótűz is.

Az angolszász álnév persze jó szokás szerint egy hazai írót rejt: Gáspár András a ma már legendás, ám a valóságban sosem létező Thor Universal Corporation kiadványaként a Valhalla Páholynál jelentette meg a korszak zűrzavaros szerzői jogi szabályozását kihasználva a hazai gyártású Alien Vs. Predator-köteteket és a Doom-regényeket. A miértekről és a hogyanokról így mesélt egy régebbi fórumbejegyzésében:

A magyarázat egyszerű: a közönségnek nem volt - és igazában ma sincs - bizodalma magyar nevű szerzőkben.
Az a fajta kommersz, aminek az AvP és a Doom látszani akart, primőrnek számított nálunk akkoriban. Belföldi előállításának nem volt se receptje, se hagyománya. A könyvkiadás liberalizálódása nyomán pedig olyan tömegben zúdult a piacra a hazai bóvli, hogy a magukra adó szerzők jobbnak látták munkáikat angolszász importnak álcázni.

Az első (Novák Csanáddal közösen használt) írói személyiségem, akinek könyvei műfordításként váltak ismertté és elfogadottá, Wayne Chapman volt. A hozzá kitalált sémát alkalmaztuk a többiek esetében is, míg a jogszabályok lehetővé tették. A cél nem az olvasók félevezetése, hanem az esélyek kiegyenlítése volt - ezért adtunk bele a tartalomba apait-anyait, szemben amerikai barátainkkal, akik az ilyen könyveket soha nem alkotásként, hanem termékként kezelték.

A magyar Doom-regények (a hazai gyártású AVP-hez hasonlóan) egyébként valóban sokkal olvasmányosabbak lettek, mint a 90-es évek nyugati ponyvatengerének szív nélküli, szakmányban gyártott Star Wars-, Alien-, Predátor-, vagy Mutant Chorincles-kötetei. A Doom ráadásul sok olyan olvasónak is a kedvence lett akkoriban, akik amúgy messzire elkerülték a Valhalla magusos-scifis-AD&D-s köteteit, mert itt tényleg minden oldalon érződött, hogy az író vért izzadva tolta végig az ID Software kultjátékát.

A démonmészárlás kerettörténete ráadásul sokkal kidolgozottabb lett A Pokol kapuiban, mint ami kiderült az 1,44-es kislemezeken másolt játék hátteréből. Itt ugyanis egy Fuentes nevű, őrült pap álmodta a Mars homokjába a labirintusban kószáló, pokolbéli hordát, aminek a kifüstölésére csak egy kétszemélyes kommandó képes: egy amerikai százados, akit egy bikanyakú orosz katona agyába telepítettek. Ezzel a dramaturgiai trükkel a könyv gyönyörűen visszaadja ifjúkorunk Doommal töltött, fegyverváltogatós-térképnézegetős-szentségelős napjait, ráadásul a hentelésig vezető események is sodró lendületű, izgalmas fejezetekben mutatják be az agy (Milne százados) és a gyilkológép (Oleg Gontar) múltját:

Ösztönösen hátrább húzódtam; úgy éreztem, a kép puszta látványa is fertôz. Egy pókot ábrázolt - azaz inkább egy póklényegû démont, mely Fuentes képzeletében igazi óriássá nôtt. Széltében lehetett vagy tíz méter, hasa alatt vonás volt csupán az odafirkált emberalak. Fejtora fémburokba zárt, csupa sörte hústömeg, rajta rózsaszín tumor a szabadon burjánzó agyszövet. A lábakat a padre fémgyûrûkkel erôsítette meg, a csáprágók alá egy-egy húsz milliméteres Gatling gépágyút képzelt.

Clenchre pillantottam. Falfehér volt az arca. Felfogta végre, miben különbözik a köznapi seggfejektôl Alvaro Fuentes.

- Arakhnotron - olvastam fennhangon a képaláírást. - Hát nem nyilvánvaló?

- Törölje! - esdekelt az androgén. - Ez... ez nem szimplán ronda, ez mocskos, nem érzi?

Szótlanul bólintottam, rávágtam az ablakot az Arakhnotronra: nem kockáztathattam, hogy a látvány mindkettônket megôrjítsen.

- Ez a pasas foglalta el az állomást? - Clench hasztalan kereste helyét a habitát szûk belterében. - Ezt a vadbarmot akarja maga a hullajelölt társával kettesben megfékezni? Felejtse el! Még nem késô kiszállnia. Mindig tartok a háznál biankó bevándorlási kérelmeket. Ha kitölt egyet, mire a Phobosra érünk...

- ...jakszaron hízott telepesként fordulhatok fel kábé harminc év múlva - fejeztem be. - Már ha akad barom odafent, aki hajlandó lemondani a testérôl a javamra. - Krómkoponyám gyors félfordulatot tett. - Nyugalom, Clench! A Szent Ållat, Sattva doktor szerint ez a legfontosabb.

Az androgén savanyú képet vágott.

- Maga mindent észben tart?

- Nem én - közöltem. - A ROM-modul. Milne… az igazi Milne nem látta azt a sok szart a monitoron, nincsenek emlékei errôl az utazásról - és ha a mentôakció kudarcot vall, soha nem is lesznek.

SCI034.jpgA kötet egyik kuriózuma, hogy a borítón IDKFA felirat villog a főhős fegyverén. Ez ugye a játékban az összes kulcs és a kifogyhatatlan lőszer cheatkódja volt, itt pedig a Doommal szintén rengeteg lövöldöző Boros-Szikszai grafikuspáros saját poénja, mert az eredeti boítófestményen még nem szerepelt. Érdekes emellett magának a regénynek a tényleges megszületése is (Szántai Zsolt volt ugyanis a társírója), ahogy az is, hogy a hazai gyártású Star Wars-regényekkel ellentétben a Doomból sosem kerekedett jogi vita. Ezekről magát a szerzőt, Gáspár Andrást faggattam ki:

A 30-as korosztályt nagyon érdekli a „licenc nélküli licencregények” korszaka.

Ezt meg tudom érteni. Sok legenda ered abból az időből.

Mennyire számítottál hardcore gamernek a '90-es években? Nightmare fokozaton is megvolt minden pálya 5 perc alatt, 100% Kills, Items és Secrets aránnyal?

Nem igazán voltam hardcore játékos. Az fps-eken kívül, amikből akkoriban kettő-három ha volt, csak a Syndicate-tel és a Lucasarts űrszimulátoraival játszottam, azokkal is főként az irodában; a futtatásukra 93/94-ben csak a Valhalla "nagy" dtp gépe volt képes. Az első két Doomot végigjátszottam persze, könnyű fokozaton.

Novák Csanád ötlete volt könyvben is meglovagolni a Doom-játékok sikerét?

A közös elmeszüleményünk volt, mint majd' minden akkoriban. Miután a Scarlett folytatásokkal szép pénzt kerestünk, megfordult a fejünkben, hogy ki kellene adni az Újszövetség folytatását is Biblia 3 - A Vadiúj Testamentum címen. Aztán valahogy elsikkadt a dolog.

Mennyi időd volt megírni A Pokol kapuit?

Körülbelül három hónap, de az ilyen munkák javát fejben kell elvégezni, úgyhogy összességében majd' egy évet töltöttem a dologgal. Az effektív megírásnak '95 január végén láttam neki, összedrótozott szegycsonntal, a maglódi úti kórház belosztályán. Innen származik az egész "testen kívüliség" tematika.

Mikor értesült John Romero a kalózkiadványról? Hogyan reagált rá?

Egy magyar Doom-rajongótól kapta meg őket 2006 körül. Az illető beszámolt neki a tartalmukról és a kult státuszukról is. Mivel John rég nem id-s, annak látta a dolgot, aminek én látom az Észak lángjai cseh kalózkiadását: kuriózumnak. Egy nagyon jópofa levélben gratulált; váltottunk pár emailt is utána. Lucas sokkal jobban mellre szívta a dolgot a maga idejében - ennyit a közhiedelemben élő texasi és kaliforniai mentalitásról.

Az igaz, hogy a Doom: Tisztítótűz című második rész felét-háromnegyedét már nem is te írtad, hanem Szántai Zsolt?

Zsolt már az első könyvből is jókora darabot írt - gyakorlatilag az egész „hentelős” részt, a Fuentes-arakhnotron templomába való megérkezésig. A Pokol kapui történet és karakter szinten az enyém, a másodiknál - amit azért nem akartam, mert nem volt rá épkézláb ötletem - csak az alapokat tisztáztuk. A részleteket, pár kulcsjelenet kivételével, önállóan dolgozta ki, és sokkal többet tett bele magából, mint az előzőbe. Azok számára, akik mindkettőnk stílusát ismerik, ez nyilvánvaló, de álljon itt leírva is: a Tisztítótűz - ha csak a terjedelmet nézzük - jó 80 százalékban Zsolté. Ebből egyikünk sem csinált titkot soha.

Doom - A Pokol kapui (1995) - ítélet:

4hcsillag560.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nerdblog.blog.hu/api/trackback/id/tr985690952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

JohnHenry 2013.12.15. 00:10:17

arra a Biblia 3-ra pedig vevő lennék! :D

Lándzsa Erőskar 2013.12.15. 07:24:53

A Valhallások AvP regénye iszonyú gyenge, és bizonyos elemeket átemelt hivatalos amerikai regényből. Inkább szánalmas, mint ötltes.
De a Doom az kiváló.

01001100au (törölt) · http://ittmindenilyen.blogspot.co.uk/ 2013.12.15. 12:10:50

A Doom könyv az nagyon szuper volt. A többit nem igazán olvastam.

-Szűcs Gyula- · http://nerdblog.blog.hu/ 2013.12.15. 16:18:10

@Lándzsa Erőskar: Rosszul tudod a kornológiát. Gáspár a '89-es AVP képregényből emelte át '93-ban a kulcsmotívumokat, és bővítette ki a saját szájíze szerint Bishoppal, a Lecter teherbárka fedélzetén zajló, elkeseredett Alien-hajszával (szvsz az ikerkötet legjobb jelenetei), és a kiborggá operált Schwarzeneggerrel.

Steve Perry és Stephani Perry ezzel szemben hivatalosan csak 1994-re készültek el az AVP-képregények regényváltozatával (Préda, Vadászok bolygója), ami a magyar változatnál kevésbé virtuóz módon gyúrta össze a két univerzumot.

Lándzsa Erőskar 2013.12.15. 21:17:59

@-Szűcs Gyula-: igazából nem a kronológiát nem tudom pontosan, hanem a forrás kiadási dátumát. A lényeg mégis csak az, hogy ultrabrutál gagyi faszság, amit összeírtak, és ha Perry-ék is azonos forrsából dolgoztak, akkor sokkal profibb, értelmesebb munkát végeztek. Kár, hogy az első film végül csak a női főszereplőt, a csorba agyarú ragadozót és szegről-végről a végső ütközetet tartotta meg.
De a két kötetes Agyvihar miatt megbocsátok Szántainak, mert az viszont szerintem filmre kívánkozik (mondjuk a nyelvezetén, a magyar nyelvvel való szójátékok miatt érezhető volt, hogy kamu az álnév és magyar írta, pedig akkor a net hiányában senki sem tudta, hogy kiről van szó).
süti beállítások módosítása
Helló