"Csak három Indiana Jones-mozifilm készült, és a középső kicsit gyengébb a másik kettőnél A negyedik számomra nem létezik!"
Már 6 hosszú év telt el 2008 óta, de még mindig divat kutyázni a Kristálykoponya királyságát, és a hiperunalmas "Régen minden jobb volt, de főleg Indiana Jones"-sirám mögé bújva szidni az okkult nácikat felváltó okkult szovjeteket. Pedig ha igazi Indiana Jones-rajongóként nézzük az eddigi négy mozifilmet, akkor egyértelmű a Kereszteslovag-Frigyláda-Kristálykoponya-Végzet temploma sorrend, hiszen Indy indiai kalandja csak egy bugyuta előzménysztori azokból az időkből, amikor még nem a világot kellett megmentenie, hanem... de várj csak, mit is kellett csinálnia a Végzet templomában?
Egy habókos vénember kérésére visszavinni három szent kavicsot valami porfészekbe? Aztán érthetetlen, ősi litániákat motyogva belökni a krokodilok közé egy őrült főpapot, aki gyerekeket dolgoztatott bányájában, és néha elcsámcsogott pár emberi szíven? Ez pont úgy hangzik, mint valami bugyuta kalandfilm-paródia - és maga a rendező, Steven Spielberg sem szánta többnek. Az egészet csak azért forgatta le, hogy összejöhessen a főhősnővel, Kate Capshow-val (aki ugye azóta is a felesége).
Mindez persze ma már csak egy jó kis Spielberg-anekdota a díszdobozos dvd-kiadás extrái között. Akárcsak az, hogy a Willie-nevű, buta primadonna (aki még a mummyt is keveri a mommyval) azért mozog olyan bénán az Obi Wan-bárban játszódó nyitójelenetben, mert Kate Capshow nem tudott táncolni az extraszűk flitteres ruhájában: ennyit tudtak ugyanis megmenteni a forgatás előtt a drága vörös anyagból: a többit megette az egyik indiai elefánt...
A lényeg, hogy 1984. május 23-án láthatta először az amerikai moziközönség, ahogy a '81-ben megismert, ostorpattogtató, kalapos-bőrdzsekis régészprofesszor Indiában is kiüti a gonoszokat és megszerzi a nőt. És ez a rész ugyan előzményfilm volt, a nézők hatalmasakat röhögtünk azolyan utalásokon, mint mikor Indy szokás szerint le akarja lőni a karddal hadonászó, turbános martalócot - de nincs nála a pisztolya!
Bár Spielberg saját bevallása szerint mindig is irtózott a folytatásoktól (ezért sem csinált soha E.T. 2-t, és a Jurassic Park 2 is olyan lett, amilyen), az Indiana Jones-folytatások munkálataiba mindig örömmel ugrott fejest, George Lucasszal együtt. Hiszen mindkettőjüknek vérzett a szíve, amiért a 389,9 millió dollárt kaszáló Frigyládából ki kellett vágni az ejtőernyópótló sárga gumicsónakkal száguldozást, meg a lávató feletti, csillés-hullámvasutazós üldözési jelenetet, úgyhogy kötelességüknek érezték, hogy összegründoljanak még egy mozifilmet.
Maga a keretszori nem különösebben érdekelte Spielberget, azt rábízta a válófélben Lucasra. Aki miatt ez a rész végül sokkal komorabb lett a többi Indy-filmnél, de mégsem tudta a megismételni a szintén komor Birodalom visszavág sikerét, mert ahhoz egy Lawrence Kadan kellett volna, nem a túlságosan is India-bolond Willard Huyck-Gloria Katz-páros, akik a grandiózusság mellett a többi epizódra jellemző, fergeteges humort is kispórolták a forgatókönyvből (kivéve persze Indy csajozós szövegét a dzsungellakó állatok párzási szokásairól...).
Spielberg igazából a gyönyörűen bevilágított emberáldozós jelenetekben, és a süllyedő mennyezetű, mechanikus tüskecsapdák közt érezte jól magát. Ezek ugyanis pont azokra a régi, fekete-fehér kalandfilmekre emlékeztették, amiket gyerekkorában a phoenix-i moziban nézett - és amikben azért volt mindig kalapos a főhős, hogy ne lógjon ki a lóláb azoknál a részeknél, ahol a kaszkadőr lengedezik a kötélen helyette.
A legendásan gusztustalan, igazi B-kategóriás horrorfilmes trükköket felvonultató vacsorajelenetnél még jobban elszabadult a képzelete. A levesben bugyogó emberi szemeket, a pudingból készített majomagyvelőt és a szétharapott műbogarakba töltött vaníliasodót pont olyan élvezettel rendezte, mint amikor gyerekként a barátaival a kert végében forgatta az amatőr filmjeit, és csak egy náci rohamsisakjuk volt a rohamozós jelenethez, így aki már elmasírozott katonaként a kamera előtt, az a kis Spielberg háta mögött visszafutva lepasszolta a rohambilit a soron következő színészpalántának.
És bár ezek a Végzet temploma trükkök oldszkúlnak és gagyinak tűnhetnek mai szemmel, 1985-ben a Star Wars-filmek veterán Industrial Light&Magic-dolgozója, Dennis Muren Oscar-díjat kapott értük. Ráadásul kiállták az idő próbáját: ugyan ki mondaná meg, hogy a kultikus csillés üldözési jelenetben Harrison Fordék közelijein kívül minden makett, és valójában csak miniatűr babák hullámvasutaznak a láva fölött?
Még minimum három posztot, sőt, komplett könyvet lehetne írni az olyan forgatási érdekességekből, mint amikor szegény Harrison Ford lesérült a maharadzsa palotájában vívott harcban, mert kaszkadőr nélkül, saját maga próbálta átdobni a feje felett a burnuszos bérgyilkost. Vagy hogy Spielberg és Lucas is látszik egy pillanatra a filmben, amikor Dan Aykroyd jegyet intéz Indynek Lao Ce magánrepülőjére:
Vagy hogy a leszakadó függőhidas jelenet olyan bonyolult és drága pirotechnikai előkészületeket igényelt, hogy a spórolós Spielberg csak egyszer tudta felvenni, de ezt úgyis minden Indiana Jones-rajongó kívülről fújja. Nézzük inkább ismét újra a filmet - lehet, hogy ez a legrosszabb Indy-történet, de még így is a mozgókép-történelem egyik legszórakoztatóbb oldszkúl kalandfilmje!
Indiana Jones és a Végzet temploma (1984) - Ítélet: