Szegény Sylvester Stallonét sokan a mai napig egy izomagyú, levitézlett akciósztárként tartják számon, holott már a Rambo is egy igen jó művészfilm volt tőle (persze szigorúan csak az első rész!), ami bámulatosan érzékletesen mutatta be a vietnami veteránok poszttraumás stresszét, és a civil életbe való visszailleszkedésük nehézségeit. Stallone emellett vígjátékban is jó (lásd Oscar), 1997-ben pedig leforgatott egy mára méltatlanul elfeledett zsarudrámát, a Coplandet.

Amiben ráadásul meglepően jól hozta a tohonya és bamba mackót, akit addig-addig idegesítenek a békés kertvárosban kiskirályként viselkedő, korrupt zsaruk, hogy a végén kirakatseriffként jól szétcsap köztük.

A film igazi sztárparádét vonultat fel: Stallone mellett szerepel benne Harvey Keitel, Robert "T-1000" Patrick és Ray Liotta is, akik mind olyan New York-i rendőröket alakítanak, akik a Hudson folyó túlpartján, a New Jersey-hez tartozó álmos kisvárosban, a valóságban egyébként nem létező Garrisonban laknak, és mindig falaznak egymásnak, ha esetleg drogügyletekbe, gyilkosságba vagy családon belüli erőszakba keverednének.

A New York-i kiskirályok árnyékában Garisson seriffje, Freddy (Sylvester Stallone) csak a látszat kedvéért ül a az irodájában, meg hogy valaki vezesse az unalmas papírmunkát a közlekedési bírságokról és az illegális szemetelésről. A kövér, bamba, és naivan jószívű seriffet, aki csak tudja, kihasználja.

Szegény mindig is rendőr akart lenni, de nem vették fel, mert miután kimentett egy lányt egy vízbe zuhant autóból, megsüketült a fél fülére - ráadásul végül a lány sem őt választotta, hanem az egyik balhés és korrupt New York-i zsarut. Ám amikor egyre több olyan eltussolt halálesetre derül fény, ami a szorosan összezáró New York-iak bűne, Freddy a saját szakállára nyomozni kezd. Ebben később a belső ügyosztály kíméletlen kopója (Robert De Niro) is próbál neki segíteni, de Freddy annyira jóhiszemű és bamba, hogy törvényes eszközökkel semmit sem tud tenni a mindenhová beszivárgó korrupció ellen.

Stallone iszonyú lelkiismeretesen készült erre a szerepre: 20 kilót is képes volt felszedni magára (minden nap befalt egy rakás egyáltalán nem diétás, vastag amerikai palacsintát), hogy minél hitelesebb lehessen bamba seriffként. Aztán amikor a szemtelen New York-is kiskirályok már odáig mennek, hogy ellövik hősünk épen maradt fülét is, az addig birkatürelmű és -eszű, teszetosza seriff látványosan átvált Rambo-üzemmódba, és olyan utcai vendettát rendez, ami bármelyik '60-as évekbeli, koszos-erőszakos makaróniwesternben megállná a helyét, ha Morricone-dallamok szólnának alatta, és ördögszekereket fújna a szél a háttérben:

Mondom én!

A westernhasonlatom nem véletlen: a Copland forgatókönyvírója és rendezője ugyanaz a James Mangold volt 1997-ben, akit 10 évvel később, a Börtönvonat Yumába után mindenki a western zsáner megmentőjeként ünnepelt. Holott már a Coplandért is kaphatott volna pár díjat, mert a jó kritikák ellenére csak a Stockholmi Filmfesztiválon vágtak hozzá Stallonéhez egy trófeát. Tegyük hozzá azért: abszolút megérdemelte!

Copland (1997) - Ítélet:

A filmet a magyar Paramount csatornán lehet elcsípni, augusztus 20-án, csütörtökön 21:40-kor, 23-án 0:05-kor és 27-én, 2:10-kor.

TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ STAR WARSOS, BUD SPENCERES ÉS STALLONE-FILMES RETRÓKONTENT NÉLKÜL!