Ian Livingstone-t nem hiszem, hogy be kellene mutatnom a Nerdblog olvasóinak, hiszen a '80-as és a '90-es években több millió gyerek és gyereklelkű felnőtt bújta a lapozgatós játékkönyveit, örökre beleszeretve ezzel a fantasy műfajba. Kedvenc brit mesemondónk és játékfejlesztőnk december 29-én lett kereken 70 éves!

No de hogyan is indult el annak idején a Steve Jacksonnal közös írói-játékfejlesztői karrierje és a Fighting Fantasy-könyvek világhódító diadalútja? Ezt foglaljuk most össze röviden az alábbiakban.

A fenti képen látható úriemberek, név szerint Ian Livingstone, John Peake és Steve Jackson 1975-ben alapították meg patinás társasjátékgyártó- és fejlesztő cégüket, a Games Workshopot. Peake nem sokáig volt a munkatársuk, mivel ő inkább olyan tradicionálisabb játékokat szeretett volna készíteni, mint a backgammon, Livingstone és Jackson viszont már ekkoriban is inkább az olyan forradalmi, interaktív játéklehetőségek felé kacsintgattak, mint a korai videojátékok vagy az 1974-ben debütáló Dungeons & Dragons. A cégnek egyébként kezdetben olyan kevés tőkéje volt, hogy mindössze csak 6 példányt tudtak venni Gary Gygax D&D-jéből, miután megkapták a világ első szerepjátékának exkluzív európai forgalmazási jogait.

Először csak az írógéppel lepötyögött fantasy hírlevelükben, a The Owl and Weasel-ben írtak ismertetőt a D&D-ről, később viszont a magazin kinőtte magát, és a White Dwarf valamint a Warlock is a Games Workshop-játékokkal (és később a Fighting Fantasy-vel) foglalkozott. A kezdeti időkben Livingstone és Jackson olyan kicsi irodát tudtak csak bérelni, hogy ha az egyikük épp benn tartózkodott, a másiknak kinn kellett maradnia, mert ketten együtt már nem fértek volna el. Idővel a háziúr is kitette őket a bérelt emeleti lakásukból, mert megunta, hogy a ház egyetlen telefonja a földszinten folyton azért csörög, mert az emberek a Games Workshoptól akarnak játékokat rendelni. Miután utcára kerültek, és a pénzük csak az irodabérlésre volt elég, Livingstone és Jackson három hónapig egy bűzös furgonban lakott, és csak azért jártak a közeli squash klubba, mert ott meg tudták oldani a napi zuhanyzást és a borotválkozást.

Ezek a nehéz körülmények azonban nem tántorították el őket, mert az álmaikat akarták megvalósítani: abból megélni, hogy egész életükben játékokkal foglalkozzanak.1978-ban nyílt meg végül az első Games Workshop bolt, London Hammersmith negyedében.

A D&D-forgalmazási jogok lejártának közeledtével Livingstone és Jackson lázasan kezdett agyalni azon, milyen játékok eladásával és forgalmazásával lehetne tovább pörgetni a Games Workshopot. A cégnél dolgozó Bryan Ansell (a GW későbbi vezérigazgatója) egy társasjátékot javasolt, és mivel a terepasztalos-figurás hadijátékok is nagy népszerűségnek örvendtek ekkoriban (igazából a D&D is hadijáték volt, csak ott a figurákat meg a tájat a mesélő és a játékosok képzelték maguk elé...), Ansell Richard Halliwell-lel és Rick Priestley-vel együtt 1984-re megírta a Warhammer első kiadásának szabálykönyvét. Livingstone azonban nem folyt bele aktívan a Warhammer és a Warhammer 40.000 játékok fejlesztésébe, mivel ekkor már saját projekten dolgozott Steve Jacksonnal: nappal a Games Workshop üzleti ügyeit intézték, éjjelente játékkönyveket írtak...

A Tűzhegy varázslója 1982-es megjelenését kétévnyi ötletelés előzte meg. A játékkönyv 1980-ban még a kissé esetlen The Magic Quest munkacímen futott, és eredetileg egy kedvcsináló könyv, szöveges útmutató lett volna a fantasy témájú játékokhoz. Ennek a megírására a Penguin Books kérte fel a szerzőpárost, de Livingstone és Jackson végül nem egy ismertetőt a szerepjátékról, hanem inkább egy szerepjátékos elemeket tartalmazó játékkönyvet írtak. A Penguin vezetősége egészen 1981 őszéig ült az első kéziraton: sokáig tipródtak, hogy a Gyűrűk Urához hasonló, felnőtt irodalomként kezeljenek-e egy fantasy játékkönyvet, de aztán végül a tizenéveseknek szóló Puffin-sorozatban publikálták (abban, hogy a patinás brit kiadó egyáltalán lásson fantáziát a játékkönyvekben, óriási szerepe volt Geraldnie Cook szerkesztőnek).

A Puffin eleinte igen óvatos volt az eladások tekintetében, de hála a White Dwarf-cikkeknek és a könyvek interaktív jellegének, a Fighting Fantasy sorozatnak nagyon gyorsan híre ment, és kiadó is ráeszmélt, hogy sokkal több játékkönyvre van szükségük, lehetőleg azonnal! Steve Jackson nekiállt megírni A káosz fellegvárát, Ian Livingstone pedig A végzet erdejét, aztán a Tolvajok városát, a Halállabirintust, A gyíkkirály szigetét, A Hóboszorkány barlangjait, Az országút harcosát, A rémület útvesztőjét, a Bajnokok próbáját, A varázsló kriptáját és a többi, jól ismert játékkönyvet, amelyek 1989-től Magyarországon is megjelentek a Rakéta Kiadó (később pedig az Új Vénusz) jóvoltából, a ma már kultikusnak számító Kaland, Játék, Kockázat sorozatban. A Fighting Fantasy nemzetközi sikerré vált, nagyjából 20 millió példány kelt el, 35 nyelvre lefordítva.

Ian Livingstone ráadásul nemcsak új szintre emelte a könyvolvasás élményét, de az elsők között volt, aki felismerte az írók közül, hogy a videojátékoké lesz a jövő! 1984-ben két játékfejlesztő barátjával, Mark Douglas Ashley Strachannal és Dominic Marius Dennis Anthony Wheatley-vel elkészítette a Domark kiadó első videojátékát (a Domark a hosszú nevű alapítók lerövidített nevéből állt össze mozaikszóvá). !z volt az Eureka!, a C64-en és Spektrumon futó, kultikus kalandjáték. A korokon átívelő, csavaros sztorit maga Livingstone írta: túl kellett élni a dinoszauruszok korát, meg kellett nyerni egy fogathajtó versenyt az ókori Rómában, fel kellett göngyölíteni Mordred ármánykodását Arthur király udvarában, meg kellett szökni a náci Németországból és végül le kellett győzni egy agyafúrt Bond-gonoszt a '80-as évek karibi szigetvilágában! Mindezt a lehető leggyorsabban, mivel az első ember, aki végigjátszotta a játékot, 25 000 font jutalomban részesült! Élet-halál kérdése volt tehát, hogy a fejlesztők ne fecseghessék ki a brit játékosoknak az utolsó feladvány megoldását, így Livingstone-ék a programozást kiszervezték külföldre – egyenesen a Vasfüggöny mögé, az ekkoriban már nyugatra dolgozó, budapesti Novotrade stúdiónak!

1991-ben Steve Jackson és Ian Livingstone is eladták a Games Workshop-részesedésükst. Jackson a Virgin Interactive-nál, majd a Lionhead Studiosnál dolgozott (ők követték el a Fable-t és a Black and White-ot), Livingstone pedig az ekkor kapott milliókat beforgatta a Domarkba, ami végül több másik brit játékfejlesztő céggel egyesülve Eidos Interactive néven működött tovább. Livingstone az új játékipari óriás egyik igazgatója lett, az ő főnöksége idején született meg többek között a híres Tomb Raider-sorozat is. 2002-ben BAFTA-díjar nyert az interaktív játékiparban betöltött úttörő szerepéért, 2006-ban megkapta a Brit Birodalom Lovagrendje kitüntetését is (bár az Officer of the British Empire címmel nem jár automatikusan a Sir megszólítás). Eidos-vezérként Livingstone-nak azért jutott ideje a Facebookon is játszani, ami annyira bejött neki, hogy a Playdemicnek is besegített a Gourmet Ranch fejlesztésében, és több interjúban is elmondta: a játékipar jövőjét a közösségi oldalak erejében látja. 2000 óta díszdoktor a University of Abertay Dundee-n, 2011-ben Jacksonnal együtt díszdoktori kinevezést kapott a Bournemouth Universityn, idén pedig a University of Suffolk is díszdoktorává avatta.

1992-ben jelent meg az 50. Fighting Fantasy-kötet, Ian Livingstone-tól a Return to Firetop Mountain , egy évre rá pedig a Zagor legendája (amire ugyan Livingstone neve került, de valójában Carl Sargent írta). 1995-ben a Puffinnál végül leállt a Fighting Fantasy-szériával, de az ezredforduló után beinduló retróláz hamar visszahozta a sorozatot, amit először a Wizard Books karolt fel 2002-ben: Livingstone itt jelentette meg a 2005-ös Eye of the Dragont és a Blood of the Zombiest – utóbbi 2012-ben, a Tűzhegy megjelenésének 30 éves évfordulójára készült el. 2017-ben a Fighting Fantasy brand átkerült a Scolastic kiadóhoz, Livingstone pedig ismét elkezdett játékkönyveket írni: két évvel ezelőtt jött ki a retró kikacsintásokkal teli The Port of Peril, idén ősszel pedig az Assassins of Allansia (utóbbi januárban magyarul is megjelenik majd, Allansia bérgyilkosai címmel).

Livingstone tehát már 70 éves, de testileg és szellemileg is ugyanolyan fitt, mint feleennyi idősen volt. Szinte havi rendszerességgel tart játékipari előadásokat és író-olvasó találkozókat a világ legkülönbözőbb pontjain (tavaly ősszel Budapesten is járt az Árkádia/Pixelcon vendégeként), és jelenleg is számos Fighting Fantasy-kötődésű projektet felügyel licencgazdagént executive produceri rangban, a készülő videojátékoktól kezdve a társasokon és műanyag figurákon át a képregényekig! Reméljük, Ian Livingstone életerő pontjai sosem fogynak el – főleg, mert 2022-re, A Tűzhegy varázslója kiadásának 40. évfordulójára egy olyan vadonatúj játékkönyvet ígért meg a rajongóinak, amit ismét a régi barátjával és harcostársával, Steve Jacksonnal közösen fog megírni! A témát addig bőven lesz idejük átbeszélni, mivel a mai napig összejárnak társasjátékozni Livingstone angliai otthonában.

TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ KÉPREGÉNYES, RETRÓ AKCIÓFIGURÁS ÉS VICO FILMES KONTENT NÉLKÜL!

Nagy Ian Livingstone-rajongó vagy? Megvan az összes magyarul megjelent Kaland, Játék, Kockázat? Imádod a képregényeket? Mindened a retró? Akkor Az országút harcosa előzménysztorija is neked készült! Bátran lapozz bele itt, és ha tetszett, vedd meg a GooBo webshopjában!