Melyik a kedvenc lapozgatós könyved? A Tűzhegy vagy a Gyíkkirály?

2020. augusztus 27. 04:35 - -Szűcs Gyula-

Ünnepeljük nosztalgiázással augusztus 27-et, a Nemzetközi Játékkönyv Napot!

international_gamebook_day.jpg

Idén lett először (de remélhetőleg nem utoljára!) augusztus 27. International Gamebook Day-nek, azaz Nemzetközi Játékkönyv Napnak kikiáltva. Azért esett erre a napra a szervezők választása, mert 1982. augusztus 27-én jelent meg angolul a kultikus Fighting Fantasy sorozat nyitányaként Steve Jackson és Ian Livingstone első játékkönyve, a The Warlock of Firetop Mountain, amit 1989-ben magyarul is kiadott a Rakéta Kiadó Tűzhegy varázslója címmel, elindítva ezzel a szép emlékű Kaland, Játék, Kockázat-könyvek sorát, amelyek a '90-es években nem hiányozhattak egyetlen gyerek polcáról sem!

international_gamebook_day_2.jpg

A jeles alkalomból az esemény oldalán (azaz itt) egész nap különféle lapozgatós könyves ínyencségekkel és izgalmasabbnál izgalmasabb programokkal várja a műfaj szerelmeseit a főszervező, Jonathan Green, számos remek játékkönyv (köztük az idehaza is megjelent Démonlovagok) kiváló írója. Már most is elég sok kontent elérhető (szerzők videós bejelentkezései, kiadók és gyűjtők fotói a világ minden tájáról, és hasonlók), angol idő szerint déltől egészen kora estig viszont szervezett, online panelbeszélgetések is lesznek. Íme a tervezett menetrend:

  • 12:00 - beszélgetés Jamie Thomsonnal, A Haláltalizmán és A szamuráj kardja írójával
  • 13:00 - beszélgetés Rhianna Pratchettel, Terry Pratchett lányával, számos kiváló videojáték (Tomb Raider, Overlord) narratív dizájnerével, az idén ősszel debütáló, jövőre pedig magyarul is megjelenő Crystal of Storms című Fighting Fantasy-játékkönyv szerzőjével
  • 14.00 - beszélgetés David Gillson játékkönyves szerzővel
  • 15:00 - beszélgetés Russ Nicholsonnal, A Tűzhegy varázslója, A káosz fellegvára, A Pusztítás Maszkjai és számos másik kultikus játékkönyv illusztrátorával.
  • 16:00 - beszélgetés Charlie Higsonnal, a 2018-ban megjelent The Gates of Death című játékkönyv írójával.
  • 17:00 - beszélgetés Ian Livingstone-nal, a Tolvajok városa, a Halállabirintus, A Gyíkkirály szigete, Az országút harcosa, az Allansia bérgyilkosai és egy seregnyi másik közkedvelt játékkönyv legendás írójával, aki nem mellesleg 1000 társasjáték boldog tulajdonosa!

Addig is, amíg a beszélgetések kezdésére várunk, nyugodtan írja meg mindenki ide a kommentekbe, melyik volt anno a kedvenc lapozgatós könyve!

Az én kedvencem A Gyíkkirály szigete volt, ezt olvastam először 1989-ben, és szerettem meg rajta keresztül örökre a fantasy zsánert. Magyarországon a Rakéta Kiadó valamiért a Halállabirintussal kezdte el '89-ben a sorozatot, nekem mégis valahogy kimaradt ez az egész az elején, és csak az év vége felé kattantam rá a Kaland, Játék, Kockázatokra, amikor már az ötödik köteténél tartott a hazai sorozat. Sosem felejtem el az első találkozásomat a műfajjal: az általános iskola második osztályába jártam, és matekórán adta kölcsön a Gyíkkirályt, amit a pad alatt pörgettem végig, amíg ő a füzete mögé rejtett Skorpiók mocsarával játszott. Kezdetben persze fogalmam sem volt arról, hogy kik azok elfek, és miféle szerzetek a hobgoblinok, de iszonyúan bejött, hogy én irányíthattam a történetet, és minden második rajzon fejkendős kalózok, meg dinoszauruszháton lovagló, mutáns szörnyek voltak, és az egész könyvből áradt a Tarzan-regények dzsungeles-vulkános-sámános feelingje. Soha olyan hamar nem ért még véget egyetlen matekóra sem, mint akkor, így a Goncsong által irányított, majomfóbiás Gyíkkirályt végül már csak otthon tudtam legyőzni...

Másnap viszont már azonnal el akartam seftelni ezt a menő játékkönyvet az osztálytársammal. Szerencsére sikerült, mert A két Kip testvér című Verne-regényért végül nagy nehezen odaadta. Én pedig a következő napokban-hetekben minden nap bementem suli után az antikváriumba, hátha beadta valaki a Halállabirintust, A Tűzhegy varázslóját és Az országút harcosát, 1990-től kezdve pedig árgus szemekkel figyeltem, mikor bukkan fel az újságosoknál és az utcai könyvárusoknál (akkoriban bizony még ilyenek is voltak, nem is kevesen!) a Kaland, Játék, Kockázat sorozat többi darabja. Idővel meglett szerencsére a teljes Rakéta-sor (és persze később az Új Vénusz és a Szukits által kiadott kötetek is). Íme:

fighting_fantasy_in_hungary_1989-1993.jpg

Ezután pedig nem volt megállás: faltam mindent, ami könyv alakú volt, és ide-oda kellett lapozni a számozott fejezetpontok közt, hogy előrehaladhassak a történetben. Már gyerekként is nagy kedvencem volt a Móra Kiadó Időgép sorozata, főleg a Sárkánygyíkok nyomában, amiben lényegében nekem kellett kinyomozni gyerekként, hogy a T-Rex és a feketerigó igazából rokonok, és az átmeneti fajuk egy tollas dínó, az Archaeopteryx (fun fact: a könyv szerzője az Alien- és AVP-regényeket író David Bischoff)! Hasonlóan izgalmas volt Allen Sharptól a Sherlock Holmes megoldatlan esete, amiben süvölvény kisfiúként kellett kinyomozni egy izgalmas bűntényt, amíg Holmes és Watson Baskerville-ben üldözték a Sátán Kutyáját!

Természetesen a magyar szerzők által jegyzett játékkönyvekért is odavoltam: jó pár Harcos Képzelet-kötetet beszereztem (naná, hogy nekem is A fenevad nyomában a kedvencem – mit sem von le az értékéből, hogy az írója, Kornya Zsolt valójában egy kevésbé ismert Ravenloft-modult vizezett fel játékkönyvvé), és máig sajnálom, hogy a zseniálisan búskomor, matricaragasztós Angus Dever sorozat abbamaradt a Riveti utcák és a Sziklatorony után, ráadásul máig nem tudni, ki volt a valódi szerző a Mark Evans álnév mögött...

És ha már sorozatok: Az országút harcosa után természetesen engem is azonnal berántott a Mad Max-hangulatú Kaliforniai visszaszámlálás, igaz, azt már gyerekkoromban sem értettem, miért a négyrészes, egybefüggő könyvsorozat utolsó kötetét adta ki az Új Vénusz... Joe Dever másik kurtán-furcsán csonkán maradt sorozata, a Magányos Farkas annyira nem hozott lázba anno, hogy később vadászni kezdjem angolul az idehaza már meg nem jelent folytatásait, az utolsó nagy Kaland, Játék, Kockázatos fellángolás, a Szukitsnál napvilágot látó Démonlovagok viszont eléggé bejött – olyannyira, hogy azóta már angolul olvasom a szerző, Jonathan Green ACE Gamebooks címen futó, saját játékkönyvsorozatát, amelyben olyan régi, ismert irodalmi alakok kalandjait élhetjük át, mint a Csodaországot megjárt Alice, Óz és barátai, Pán Péter és a Seholsziget lakói, Beowulf vagy a Télapó láncot csörgető sidekickje, a Krampusz.

ace_gamebooks.jpg

TETSZETT A POSZT? LÁJKOLD ÉS KÖVESD A NERDBLOG FACEBOOK-OLDALÁT, ÍGY SOSEM MARADSZ LAPOZGATÓS KÖNYVES? KÉPREGÉNYES ÉS VICO-FILMES KONTENT NÉLKÜL!

Faltad a '90-es években a Kaland, Játék, Kockázat sorozatot? Régen minden jobb volt? Mindened a retró és a lapozgatós könyv? Akkor az Allansia bérgyilkosai is pont neked készült! Rendeld meg még ma a magyar kiadást!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nerdblog.blog.hu/api/trackback/id/tr8516178364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

victor vacendak 2020.08.27. 10:20:56

Az enyém Christopher Black: Titokzatos zónája, ami a Roburban jelent meg. Már, ha az könyvnek számít...

Ph0en1x 2020.08.27. 10:41:57

Nekem a kedvenc könyvem a halállabirintus volt. A kedvenc Sorozat pedig a Shamutanti - Kharé - Hét sárkánykígyó - Királyok koronája sorozat volt. Bár játszható volt külön-külön mind a négy, de a sorozat egyben volt az igazán menő, mert "át lehetett menteni" a karaktert egyik könyvről a másikra, illetve, volt néhány előre - visszautalós információ, ami hozzáadott az élményhez. Ezekben az is tetszett, hogy "meg kellett tanulni" a varázsigéket!

Viszont, ha külön-külön hasonlítom őket, a Halállabirintus önmagában jobb volt, mint bármelyik a négy közül!

Ezen felül, érdekességképpen, volt még egy játékkönyvem, valahol még megvan eldobozolva, a címére sajnos nem emlékszem. Angus Dever volt a főhős, és gyönyörű matricákat adtak a karakterlaphoz (amit mindig sajnáltam felragasztani, megvolt az egész, játékkor rajzoltam mindig helyette :D)

Nekem ezekkel indult a szerepjáték vonal, utána sokat MAGUSoztunk és Cyberpunkoztunk, innen meg irány volt a videójátékok!

Boldog Játékkönyv Napot mindenkinek!

Savior 2020.08.27. 11:00:30

Nekem is a Gyíkkirály Szigete volt az első (miután osztálytárs megmutatta a Halállabirintust), nyáron láttam meg az újságárusnál, és persze rögtön megvetettem a szüleimmel. Nem tudom, a kedvencem is ez-e (vagy a Skorpiók Mocsara, vagy a KJV négyes, vagy Pirates!... izé, Vértengerek), de az biztos, hogy Livingstone mester eléggé telibe találta a hangulatot. A harcok nehézsége már egy más kérdés, csalás nélkül nem egyszerű végigvinni...

Egyébként a Lone Wolf sorozat se rossz, itt egy kvázi fantasy jedi történetét követhetjük nyomon 20 köteten keresztül (+ spin-offok). Magyarul azt hiszem nem jelent meg, de a Project Aon oldaláról (www.projectaon.org/en/Main/Books) letölthető az egész, illetve van Android app is az első 12 kötethez (Kai Chronicles). Választható skillek, valóban többféleképp végigvihető (emiatt persze rövidebb) történet , a könyvek alatt folyamatosan fejlődő főhős. Nem mondom, hogy végig tartja a színvonalat, de az első pár könyvet mindenképpen érdemes kipróbálni.

Egyébként azért lett belőle külön sorozat, mert bár először FF-ként szerették volna megjelentetni, SJ&IL túl keveset akart fizetni az író-illusztrátor párosnak, így inkább saját sorozatot indítottak. :)

Kalocsai Tamás 2020.08.27. 11:02:40

Én igazából csak koca-játékos voltam, mert sosem játszottam rendesen, dobókockával, felírogatva a dolgokat, de olvasmánynak sem volt rossz egyik-másik ilyen könyvecske. Azt hiszem én csak a "bulvárosabb" verziókat ismertem (Űr-orgyilkos, Féreg futam, Tolvajok városa, stb.). De a legemlékezetesebb ezek közül az első lapozgatós könyv, amit valaha a kezembe fogtam, a Féreg futam.

Din Serpahis 2020.08.27. 11:33:58

A Szamuráj kardja volt az első, ez máig nagy kedvenc. Az abszolút top az érzésem szerint a Kaland Játék Varázslat négyes a sok varázsolgatással meg az űbergeci Varázsló Kriptája, ami szabályosan haladva gyakorilatilag végigjátszhatatlan.

steery 2020.08.27. 11:46:59

Robur: Titokzatos zóna. Valami teljesen új és meglepő élményt nyújtott.
Ezen kívül csak William McGregor: A jégmező harcosa-hoz volt szerencsém, ami jóval bonyolultabb játékmenettel bír, viszont az egyes oldalszámokhoz sokkal kevesebb szöveg tartozik, amit őszintén hiányoltam a rengeteg lapozgatás miatt.
Ezek lényegében papírra nyomtatott számítógépes játék leírások, egyszerűsített formában. Már régóta gondolkodom rajta, hogy egyszer majd én is írok egy ilyet. Készítettem is hozzá terveket, de még nem volt időm belekezdeni.

NemNick 2020.08.27. 12:15:06

+1 szavazat a Titokzatos Zónára

agarik 2020.08.27. 12:19:16

FF-ből (KJK) a Hóboszorkány Barlangjai és a Robot Kommandó.
KJV-ből a Kharé.
HK-ból a Boszorkány Úrnő (ha kijavítom azt a pár technikai hibát benne, márpedig kijavítottam).
Még nem került említésre régebbről a Tökéletlen Katona.

Jelenleg a Choose Cthulhu franchise, abból kiemelten a Call of Cthulhu #1 (sajna annak a szerzője a második szériára nem tért vissza).

Crom77 2020.08.27. 12:26:22

Nekem a Tűzhegy varázslója volt az első, később unokabátyámtól kaptam meg a Halállabirintust, aztán jöttek sorban a többiek. Mindegyiket szerettem, több tucatszor is végigjátszottam gyerekként valamennyit. Rémület útvesztője, Tolvajok városa, Haláltalizmán, Szamuráj Kardja nagy kedvenc volt. Volt viszont három olyan könyv a sorozatban, amit játszási segédlet nélkül lehetetlen volt végigvinni:
Bajnokok Próbája - iszonyúan bonyolult végigvinni, több tucat próbálkozásra se sikerült, a zagor.hu-ról kellett hozzá a segédlet.
A pusztítás maszkjai - ha nincs segédlet, az se ment volna, mert a végén mindig ledöfött az áruló, és a segédletből se derült ki, miért oda kellett lapoznom ahova hogy ne szúrhasson le.
A varázsló kriptája - hacsak nem voltam 12/24/12-es karakter és előtte is mindent nagy nehezen beszereztem hogy Razaak-ot megölhessem, az utolsó harcban így is elbukhattam Razaak 12/20-as karaktere ellen.
A Kaland Játék Varázslat sorozatból csak az elsőt vettem meg könyvben, a többit már online töltöttem le és játszottam végig, de segélet nélkül az se ment, Kharéban sose tudtam magamtól megszerezni az ajtónyitó varázsige összes sorát. Ott az ilyen-olyan visszautalások voltak nagyon bonyolultak, ha ezt megtetted vagy megszerezted, a következő fejezetpontból vonj le ennyit meg annyit.
A zagor.hu-n levő újabb könyvek viszont nagyon jók, nekem bejön szinte mindegyik, nagy kedvencem A nekromanta éjszakája, A vérfarkas üvöltése, Az élőholtak szigete vagy a Vihargyilkos. Az újabbakkal még nem volt időm foglalkozni, de majd egyszer sort kerítek azokra is. :-)

szimbol 2020.08.27. 14:50:45

A kedvencem A Pusztítás maszkjai (találd meg a medvét, keresd meg Juját) és a Küzdelem az éj kövéért (Cherubion egész jó kis világa volt. Sang, Kevanar, Otooak mutánsai, stb.). Az első könyvem nekem is a Halál labirintus volt. "Egy koponya két korona!". A legbénább könyv a Küzdelem az éj könyvéért volt. Ha ismered a könyvet, kb. 10 jó döntéssel végig lehet vinni. Nevetségesen rövid. Eleve utáltam amikor 400 opciósból 350-re rövidítették a könyveket. Én sem játszottam szabályosan soha. Viszont jó lett volna néha, ha egy kezemen 10 ujj van, hogy bedugdossam a döntési elágazásoknál könyvjelzőnek :D

freestate 2020.08.27. 17:40:20

Én a Halállabirintussal kezdtem 89-ben, az sokáig a kedvencem maradt, de emlékeim szerint a Vértengerek volt az abszolut number one, az általam ismertek közül (kb. 92.-ig mindet megvettem). Ott nagyon megfogott a kvázi szabadság, a kalózos téma, meg a történet.
A mélypont a KJK sorozazban az Országút harcosa volt (túl lineáris, rövid történetre emlékszem), illetve volt valami Vietnami tombolás, vagy kommandó címen is egy elég gagyi kiadvány.

Ilyen lapozós könyvet amúgy szabadon lehet írni, kiadni, vagy ez olyan levédett formátum, ami miatt mindenképp kell engedély kérni, ill. licenszt fizetni? Lehet hülye kérdés, de nem vagyok jártas ebben a témában.

agarik 2020.08.27. 17:48:52

@freestate: Szabadon lehet írni. Ami védett bennük, az a játékrendszer, tehát pl. olyat, amiben ügyesség/életerő/szerencse statjaid vannak, nem lehet írni, mert az a Fighting Fantasy © , át kell nevezned őket, vagy valami.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2020.08.27. 17:48:58

@Ph0en1x:

"Ezen felül, érdekességképpen, volt még egy játékkönyvem, valahol még megvan eldobozolva, a címére sajnos nem emlékszem. Angus Dever volt a főhős, és gyönyörű matricákat adtak a karakterlaphoz (amit mindig sajnáltam felragasztani, megvolt az egész, játékkor rajzoltam mindig helyette :D)"

Ez vagy a Riveti utcák ( moly.hu/konyvek/mark-evans-riveti-utcak ), vagy a Sziklatorony ( moly.hu/konyvek/mark-evans-sziklatorony ) lesz.

muv 2020.08.30. 01:01:12

Varro Daniel: A leprikonok atka. :-)
4 eves lanyom imadja!

dorian gray · http://doriangray82.blogspot.com/ 2021.01.23. 22:55:26

@Ph0en1x: Az a matricás A torony és a Riveti utcák volt, nekem megvolt mindkettő, elvileg lett volna egy harmadik is, de sosem jelent meg. Illetve a mai napig úgy tudom nem derült ki, hogy ki az a Mark Evans, aki a szerzője a könyveknek.

Az első könyvem, még kölcsönbe kapva egy osztálytársamtól a Haláltalizmán volt, aztán más sajátnak a Bajnokok próbája, és a Szamuráj kardja volt amit egyben megkaptam. Utána összegyűlt még nagyon sok az "alapok" közül is, meg volt az a 10-12 részes sorozat, aminek az Űr orgyilkos volt az első része, aztán (Mélység rabszolgái, Ketheri maffia stb stb, mai napig emlékszem:) ), a 4 varázslatos.
Sőt valami magyar is volt, mármint már az író neve is magyar volt úgy értem, de nem emlékszem a címére. Csak, hogy a végén valami sárkányt kellett megölni, azt hiszem elsőnek öregemberként jelent meg, akit le lehetett szúrni minden probléma nélkül, de ha megesett az ember szíve és nem tette meg, akkor változott át, akkor viszont már szívni lehetett, ha megszerezhető két sárkánypáncél közül a rossz volt rajtad, mert az szétégett a tűzben.

Illetve volt még egy amit nagyon szerettem és az is csak kölcsön volt nálam, és nem emlékszem se a címére, se a történetre, csak annyi van meg, hogy a boritón egy csontvázkirály ül a trónon kezében egy kupával, mellette meg térdel egy félmeztelen meglehetősen dekoratív cickókkal ábrázolt nő. És a történetben valahol le kell győzni egy Kun-Halt boszorkányhercegnőt. Akinek persze már bő 25 év távlatában egyáltalán nem biztos, hogy így írták a nevét, de valami hasonló volt.

Összességében szerintem volt egy 30 db könyvem, amik 10-12 éve eltűntek a pincéből.Panel...lehet valaki lenyúlta, az ott gyakori. Ma meg antikváriumokban meg online felületeken 2000-3000 forint között megy darabja.

Reactor 2021.12.03. 17:04:35

A legjobb, amivel eddig találkoztam, az a "Szellemvadászok" volt, viszont azt is hozzá kell tennem, hogy sokkal, sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. A régiek közül...talán a "Varázsló kriptája", ha nem lenne ennyire lehetetlen a nehézsége. Illetve a "Mélység Rabszolgái" az egyedi történetvezetése miatt, de azzal is voltak azért problémáim.

@dorian gray: A Tihor-Mazán szerzőpáros remekműve volt, amit említettél. Ha jól tudom, "A Sárkány Háborúja" volt a címe. A másik, csontvázkirályos-pucércsajszis pedig a HK-széria "Árnyékvilág" kötete. A boszorkányhercegnő neve Chunt'Hal, és elképzelhető, hogy ő van a borítón, de sz'tem ez inkább csak illusztráció.
süti beállítások módosítása
Helló