A Sony is kiveszi a maga módján a részét a világméretű koronavírus-járvány elleni védekezésben: tavaly a #stayathome kampányhoz csatlakozva meghirdette a Play at Home, azaz Játssz Otthon! akciót – és hogy a Playstation-tulajdonosok tényleg ne mászkáljanak el sehova, ha nem muszáj, rögtön oda is adta ingyen mindenkinek a zseniális Uncharted 1-2-3-at! Ráadásul tényleg ingyen, tehát nem úgy, mint a PS Plus-előfizetés igencsak zsákbamacska ingyenjátékait, amelyek csak a havidíj ellenében járnak (és ha esetleg megszűnik az előfizetésünk, akkor a behúzott játékokhoz sem férünk már hozzá...), ezek tényleg örökre ottmaradnak a könyvtárunkban. A teljes körű ingyenjátékok sora az áprilisban meghirdetett Play at Home-kampány idején egy újabb kultikus Playstation-játékkal, a Horizon Zero Dawn Complete Editionnel bővült (de emellett letölthető volt márciusban és áprilisban a Ratchet & Clank, valamint kilenc másik játék is).

A 2017-ben megjelent, számos rangos gémer díjat besöprő és újságszerkesztőségek Év Játéka dobogós helyeit megcsípő Horizon Zero Dawn május 14-ig lesz ingyenesen letölthető Playstationre. És tényleg nagyon megéri behúzni, mert elég régóta nem értelmezték újra olyan ütősen és szórakoztatóan a Mad Max-zsánert, mint a játékot fejlesztő Guerrilla Games csapata, akik a számos mozifilmből, regényből, képregényből és videojátékból ismert „növénytenger nőtt a civilizáció romjain, ahol egy maroknyi neo-barbár próbálja megélni a másnapot az utcákon kószáló ragadozók közt”-toposzt egy rakás gigantikus robotlénnyel, és egy Aloy nevű, bátor főhősnővel turbózták fel.

Az elmúlt napokban nagyjából 8-10 órát öltem bele a játékba a home office alatt. Pedig azért akkora hardcore gémer nem vagyok, és ha mégis videojátékozok (avagy ahogy anyukám mondta anno: számítózok), akkor rendszerint régi és új point & click kalandjátékokkal múlatom az időt, vagy a The Room-típusú, misztikus hangulatú, szabadulószobákat idéző puzzle game-eket nyomkodom lelkesen (az utóbbira egyébként már a feleségem is rákattant!). A Horizon Zero Dawn azonban teljesen beszippantott, holott az efféle csillivilli grafikájú, kasza-basza gammákat, ahol a képességfán szintlépéskor millió meg egy tápos jártasságra lehet pontokat pakolgatni, hogy még nagyobbakat sebezhessek a még erősebb szörnyekbe, különösebben nem is szívlelem. Blaszfémia és eretnekség, tudom, de én bizony a híres-neves God of Wart is meguntam a felénél, és otthagytam a francba...

A Horizon Zero Dawn azonban szerencsére rendelkezik egy Story Mode-dal azoknak a magamfajta kocajátékosoknak a kedvéért, akiket nem az ütöm-vágom trancsírozás és a szintlépéskor való tápolás érdekel egy akció-RPG-ben, hanem az, hogy mi lesz a főhős, illetve esetünkben a főhősnő további sorsa (az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy engem ebben a legkönnyebb, Can I play, daddy?-fokozatban is rendre elkalapálnak az ellenfelek). Márpedig itt már a setting is igen izgalmas a maga szomorúan romantikus posztapokaliptikus világával. A Mad Max-típusú, motorizált fosztogatókkal teli, végeláthatatlan sivatagok és autóroncs-temetők helyett ugyanis ezúttal buja erdőségekkel benőtt, hatalmas folyók szabdalta lankás hegyek és üszkös toronyház-csonkok közt vezet az utunk. Az anyatermészet visszahódította magának mindazt, amit elvett tőle hajdanán a földi civilizáció, így az emberiség Neander-völgyi szintre visszazuhant maradékából különféle frakciókba tömörülő, gépalkatrészekből gányolt páncélokban feszítő, robbanónyilakkal lövöldöző viking-indián lett, akik barlangok és cölöperődök mélyén gubbasztva igyekeznek megélni nap mint nap az új hajnalt.

A festői környezetben grasszáló varacskos disznók és egyéb vadállatok mellett ugyanis igen szép számmal képviselteti magát egy roppant furcsa, és nagyon veszedelmes, csupa géplényből álló, ördöngös szerkentyűk és masinériák által meghajtott élővilág, ami leginkább robotizált velociraptorként és mechanikus kardfogú tigrisként fenekedik ránk minden szikla mögül. No persze szerencsére azért akadnak kicsivel barátságosabb, hátasnak is átprogramozható egyedek is – nem vennék rá mérget, hogy én vagyok az első a honi gémer világban, aki a strider nevezetű lénnyel kapcsolatban elsüti a „drótszamár” hasonlatot!

A főszereplőt, Aloyt kicsi korától kezdve terelgetjük ebben a kellemesen bizarr környezetben. Aloy egy olyan törzs tagja, akik istennőként tisztelik a Régi Öregek földalatti bunkereiben sercegő, furmányos számítógépek negédes konzervhangját. A veszélyes vadontól szándékosan elzárkózó Nora nemzetség matriarchája felderítőként és hírvivőként küldi ki a főhősnőt az ismeretlen külvilágba, miután rajtuk üt egy állig felfegyverzett techno-szekta – naná, hogy pont akkor, amikor az addig kitaszítottként élő Aloy a beavatási ceremónia bajnokaként épp a törzs teljes jogú tagjává válna. A játékos tehát az addig burokban élő, egy Rost nevű, tagbaszakadt, szűműzött harcos mellett felcseperedő főhősnővel együtt fedezi fel ezt a furcsa világot, ahol a gigantikus, agresszív szörnymasinák mázsás lépteinek árnyékában prémekbe és kompjúteralkatrészekbe öltözött neo-barbárok vívják egymással a nyílt csatáikat és titkos árnyékháborúikat. Aki tehát egy picit már megunta mostanra a 2015-os Mad Max 4 óta újra nagy népszerűségnek örvendő, benzingőzös posztapokaliptikus zsánert, vagy szerényebb anyagi hátterű Playstation-tulajdonosként szívesen lecsap bármilyen tripla A-kategóriájú játékra, ha az ingyen van, nyugodtan tegyen próbát a Horizon Zero Dawn-nal, biztosan nem fogja megbánni!

Horizon Zero Dawn Complete Edition – ítélet:

Korábbi konzolos játékkritikáim itt a Nerdblogon:

• Child of Light
• Shadow of the Colossus
• X-Men Origins: Wolverine - Uncaged

TETSZETT A POSZT? LÁJKOLD ÉS KÖVESD A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁT, ÍGY SOSEM MARADSZ VIDEÓJÁTÉKOS, FILMES ÉS KÉPREGÉNYES KONTENT NÉLKÜL!

Mindened a kaland és a játék? Imádod a fantasyt és a posztapokaliptikus sci-fit? Faltad a Kaland, Játék, Kockázat-könyveket a '90-es években? Akkor az Allansia bérgyilkosai, A veszedelem kikötője és Az országút harcosa is neked szól! Rendeld házhoz mindhármat még ma, amíg a készlet tart!