A TOP3 Monkey Island-klón: Discworld, Touché, Simon the Sorcerer

2017. december 25. 18:31 - -Szűcs Gyula-

Újrajátszottunk pár kalandjáték-gyöngyszemet a '90-es évekből - és kicsit csalódtunk

A korábbi retrójátékos posztjaimban alighanem leírtam már, mennyire szeretem a klasszikus Point 'n Click játékokat. A kalandjátékokban ugyanis már gyerekként is imádtam, hogy nem az a lényeg bennük, mennyire vagy ügyes platformer vagy profi kéz-szem koordinációs FPS-király, hanem hogy ráérősen lehet beszélgetni, nyomozgatni, rejtvényeket megoldani, és ezzel előre jutni a történetben. Lényegében angolul is a Monkey Island, a Day of the Tentacle, a Simon the Sorcerer, a Full Throttle és a Loom miatt tanultam meg: nem akartam lemaradni egyetlen fontos infóról és viccről sem, ezért a gép mellett folyton szótárazgattam, amiből néha ragadt is rám valami.

discworld.jpg

Év vége felé le is poroltam három régi kedvencemet, amelyeknél már gyerekként is feltűnt, hogy a főhősök Gyubrush Threepwood tenegerészkabátjából ugrottak elő, és a játékmenet, a helyszínek, meg úgy egyáltalán, maga a vicces kvázi-fantasy környezet is elég erősen hajaz a Monkey Islandre.

Touché: The Adventures of the Fifth Musketeer (1995)

touche-the-adventures-of-the-fifth-musketeer.jpg

A Pandora Directive című, nyomozós kalandjáték (helyesebben inkább interaktív film) után a Touché volt második originál, dobozos játék, amit megvettem a floppy lemezes másolgatás aranykorában, a daliás '90-es években. De persze csak azután, hogy 999 forintos kategóriába került az Ezt vedd meg! sorozatban. Már akkoriban is egy igen mókás Monkey Island-klónnak tűnt, ahol a fiatal, bajszos-körszakállas főhős nem kalóz akar lenni, hanem olyan híres kardforgató, mint Dumas köpönyeges királyi testőrei. Naná, hogy ebbéli igyekezetében mindenféle izgalmas kalandba keveredik egy olyan 1500-as évekbeli, paródia Franciaországban, ahol minden bokorban vicces akcentussal beszélő muskétások meg erdei banditák tanyáznak.

Discworld (1995)

discworld_1995.png

A '90-es években már megjelent pár Terry Pratchett-regény idehaza is. A mágia színe legalábbis biztosan, mert emlékszem, Egerben vettem meg egy antikváriumban, amikor a rokonoknál nyaraltam, és a nagynénémtől kérdeztem meg, mi az a Szajhák Gödre... A fergeteges humorú Pratchett-könyvek ismerete később nagyon sokat hozzáadott a PC-s Discworld-játékélményhez, hiszen régi ismerősként üdvözölhettem Rincewindet, a sétáló ládát, a könyvtáros majmot meg a többieket. Sajnos magát a játékot anno sosem vittem végig, mert a floppyn terjesztett, crackelt verzióban nem lehetett menteni - viszont egy hasonlóan mókás, varázslós fantasy játékban, a Simon the Sorcererben már lehetett menteni, így átpártoltam inkább ahhoz a brandhez. Azt persze jóval később tudtam csak meg, hogy valójában a Simon volt a másolat, és a Discworld az, amit már maga Terry Pratchett is engedélyezett... 

Simon the Sorcerer (1993)

simon_the_sorcerer.gif

A szegény ember Monkey Islandje egy kicsi, savanyú Korongvilágon - így jellemeztem ezt a régi kedvencemet nemrég az IDDQD retró podcastjében, a Checkpoint Miniben. Kölyökkoromban, 12 éves fejjel még imádtam, ahogy a kutyája után eredő, dimenziókapun átpottyanó, földi tinédzsert irányítva fokozatosan megismerhettünk benne egy őrülten vicces fantasy világot.

A semmiből feltűnt főszereplő híres mágus akar lenni, ez azonban nem megy csak úgy: teljesítenie kell a kocsmában tanyázó varázslók által kiszabott feladatot (egy varázspálca megszerzése), majd többek között le kell győzni párbajban egy erdei útvesztő közepén kunyhóban tanyázó házsártos boszorkányt. Ismerős elemek a Monkey Islandből, igaz? Tele van ilyenekkel a játék (egy erdő közepén ásatást végző paleontológustól például megkérdezhetjük, hogy kincset kereső kalóz-e...), sőt, a belterjes geek kikacsintások tengerében konkrétan Gollam is felbukkan, akitől megszerezhetjük a láthatatlanná tévő Egy Gyűrűt!!! Akadnak 4. falat áttörő poénok is szép számmal: Simon ugyanis végig tisztában van vele, hogy egy point & click kalandjátékban van, többek között a kalózszlengben beszélő mágusokat is azzal a szöveggel buktatja le, hogy "Nem lehettek kalózok, mert ha fölétek viszem az egeret, a program azt írja ki, hogy Wizards".

simon_dragon.png

A játék pixelgrafikája a mai napig lenyűgözően szép és aprólékos, imádtam például, hogy az erdőben mászkálva szinte az összes sziklából kirajzolódott valami groteszk, de vicces manóarc. Az NPC-k és a tárgykombinálási lehetőségek is ötletesek, a játék első 1-2 órájában jól is lehet haladni - nekem legalábbis ennyi év távlatából is mentek a kalandjátékos fejtörők: vizet kell önteni Jancsi varázsbabjára, amit aztán el kell ültetni a varázslótanya mögötti komposztba, a kinőtt dinnyével tudjuk bedugaszolni a trombitáló fickó tubáját, akinek ha azt hazudjuk, hogy elvisszük a városba megjavítani a hangszert, akkor a trombitálással később megzavarhatjuk az alvó óriást, aki ásítva nyújtózik egyet, kidöntve egy fát, amit hídként használva átmehetünk egy mély szakadékon a megfázott sárkány barlangjához, aki nem tüsszent hamuvá, ha beadjuk neki a druida házából ellopott gyógyszert, így elvihetjük a poroltóját meg az aranyát, és így tovább.

A gondok a játék 3. órája környékén jelentkeznek, és egyre idegesítőbbek lettek. A térképen például nincs utazást megkönnyítő ugrópont az erdei helyszínekhez, ami főleg azoknál fájó hiányosság, ahová később is vissza kell menni (alig találtam meg például favágót vagy a fanyűvő kukacok tuskóját). A parodisztikus játékdizájn néha idegesítő pixelvadászatot eredményez, mert nem egyértelműek a felvehető tárgyak vagy a választható kijáratok. Többször is volt, hogy meguntam a próbálgatást és leíráshoz nyúltam, aztán szentségeltem, hogy bakker, amarra is lehetett volna menni, csak nem volt egyértelmű (Gollamhoz egy hangyapöcsnyi sziklafalra futó repkényen lehet lemászni, ami 2x2 pixel a képernyő sarkában).

snowman_simon.png

Ráadásul sok encounter fittyet hány a játék belső logikájára, és buta tárgykombinálást kér. A hegyekben egy hóember állja el az utat. A rutinos kalandjátékos rögtön kitalálja, hogy fel kell valahogy olvasztani, biztosan be kell majd fenyíteni egy hajszárítóval. De hiába van nálunk egy doboz gyufa, nem lehet megfenyegetni, hogy elolvasztjuk, ha nem enged át. Nem lehet Gollam gyűrűjével láthatatlanul elosonni mellette, nem működik a kicsinyítő ital... A leírásból kipuskázott megoldásnál végül akkorát káromkodtam, hogy az asztal alatt alvó kutyám is felpattant: egy mentolos cukrot bekapva tüzet okádunk, ettől olvad el a hóember! Holott lehetett volna a varázsbabból erős paprikát termeszteni a komposztban, egy csomó kunyhóba betörtünk, rotyoghatott volna chili az egyik kondérban, stb. Aki viszont túltudja tenni magát mindezeken, az pompásan szórakozhat a Simon the Sorcererrel.

TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ RETRÓ JÁTÉKOS, JAMES BONDOS ÉS VICO-FILMES KONTENT NÉLKÜL!

A korábbi retró posztjaimban felelevenített, régi kultjátékok:

Imádod a Syberia és a Child of Light szomorkás sztoriját és szemet gyönyörködtető grafikáját? Akkor a Mesék az ágy alól képregény is pont neked készült! Aki kedveli a sci-fit, a dark fantasyt, a horrort és a retrót, bátran olvasson bele, és rendelje meg itt!

lencsilany_nerd.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nerdblog.blog.hu/api/trackback/id/tr5113523455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
Helló