Melyik a legjobb sci-fi noir nyomozós videojáték?

2017. december 29. 23:13 - -Szűcs Gyula-

Az 1997-es Blade Runner vagy az egy évvel korábbi The Pandora Directive?

Évösszegző cikkeket gyártottam épp a Port.hura, amikor a legjobb 2017-es blockbusterek között szereplő Blade Runner 2049 és a legrosszabb idei filmek listájába bekerült Ghost in the Shell miatt megrohantak az emlékek: milyen jókat játszottam 20 évvel ezelőtt két sci-fi noir nyomozós játékkal, a Blade Runnerrel és a The Pandora Directive-vel! De vajon tényleg olyan jó játékok ezek, vagy csak az idő szépítette meg őket?

Blade Runner (1997)

A Valhalla Páholynál megjelent Philip K. Dick- és William Gibson-regények és persze a '90-es években idehaza is tomboló Shadowrun szerepjáték-őrület engem is teljesen beszippantott középiskolás koromban. Volt egy fanatikus Harrison Ford-rajongó osztálytársam, akinél suli után mindig rongyosra néztük a Csillagok háborúja-trilógiát meg az Indy-filmeket, és természeteen egyik délután a Szárnyas fejvadász mozifilm is sorra került, és még aznap a kezembe nyomta a K.W. Jeter-féle, könyves folytatást is.

És ez még mindig nem volt minden, a cimborám faterja ugyanis fanatikus kalandjátékos volt, saját játszószobája volt egy akkori csúcs PC-vel meg egy békebeli C64-essel, és MINDEN LucasArts (na meg persze az egyéb kiadóknál megjelent) kalandjáték gyári, dobozos kiadása megvolt neki. Amikor 1997-ben megmutatta legújabb szerzeményét, a replikánsvadászos Blade Runnert, csak ámultunk! Hát ez pont úgy kezdődik, mint a film! Micsoda grafika! Micsoda zene! Micsoda hangulat! Játszani viszont sosem engedett senkit az öreg a féltve őrzött gépén...

Én viszont annyira belelkesültem, hogy olyat tettem, amit akkoriban csak nagyon ritkán: kiszedtem a spórolt pénzemet a lemezárugyár kutyaházából, és megvettem méregdrágán, eredetiben a sokcédés Blade Runnert! Az intró, és a játékot árszövő, hamisítatlan Szárnyas fejvadász-hangulat otthon, a szobámban ülve, az ablakon doboló esőt hallgatva még nagyobbat ütött – sajnos azonban végigjátszani végül nem tudtam a '90-es években, mert nagyon kevés volt hozzá akkoriban az angoltudásom. Viszont arra tisztán emlékszem, hogy a replikánsvadász főhőssel, Ray McCoy-jal órákig álltam kinn az erkélyen, a játék szomorkás jazz muzsikáját hallgatva:

Na de majd 2018-ban igyekszem bepótolom ezt a régi klasszikust is (mondjuk már így is bitang sok dolog van a bakancslistámom)!

The Pandora Directive (1996)

Ez volt a második, ténylegesen megvásárolt, gyári dobozos játékom. Bár egy évvel korábbi, mint a fentebb említett Blade Runner, én csak a '90-es évek legvégén találkoztam vele – amikor addig-addig nyúztam a cimborám számítógép-mániás faterját, hogy mutasson már valami hasonló játékot, mint a Blade Runner, hogy nagy duzzogva leporolta a díszdobozos Tex Murphy-gyűjteményét, Under a Killing Moonostul, Pandora Directive-ostul.

Máig élénken emlékszem, milyen óriási élmény volt a sok LucasArts-klasszikus, meg a többi, pixelfigurás, rajzfilmszerű pont & click trónkövetelő után egy „élethű”, 3D-s nyomozós-tárgykombinálós játékkal játszani. Ami ráadásul tele van filmrészletekkel. Akkor ez nekünk igazi interaktív mozi volt, mintha valaki összedrótozott volna egy pöpec Kaland-Játék-Kockázatot valami jó kis film noirral!

A főszereplő nyomozó, Tex Murphy ráadásul sokkal vagányabbnak, karakteresebbnek tűnt a szememben, mint a TCM-en esténként látott Humphrey Bogart A máltai sólyomban. És valahogy sokkal érdekesebb bűnügyek jutottak neki, mint Philip Marlowe-nak, akinek a történeteit a szüleim Albatrosz-könyveiből ismertem. Emlékszem, iszonyúan bejött, hogy a Tex Murphy-játékok ezeket a klasszikus noir elemeket mind egybegyúrták, és a tipikus ballonkabátos, láncdohányos, whiskyt vedelő, monologizáló nagyvárosi magándetektívet átrakták egy III. világháború utáni, lepusztult és veszélyes sci-fi környezetbe, ahol minden sarkon mutánsok, űrlények és őrült mesterbűnözők tanyáztak. Naná, hogy amint tehettem, a locsolópénzemből megvettem a Pandora Directive-ot is eredetiben, hogy ne csak akkor tudjak játszani vele, amikor a haver (meg a faterja) nagy kegyesen a gépe elé enged!

A '90-es évek végén amúgy annyira menőnek tartottam a folyton monologizáló főhős, ruháját, a tornacipővel hordott ballonkabátot, hogy én is ilyen szerkóban kezdtem suliba járni – és az sem érdekelt, hogy a verekedős menő arcok kicsúfolnak és hógolyóval dobálnak miatta! Sajnos anno nem toltam végig az összes Tex Murphy-játékot (pedig volt egy pár: Mean Streets, Martian Memorandum, Under a Killing Moon, The Pandora Directive, Overseer, Tesla Effect), de most ezek is felkerültek a 2018-as To Do-listámra!

TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ KÉPREGÉNYES, RETRÓ JÁTÉKOS ÉS VICO-FILMES KONTENT NÉLKÜL!

A korábbi retró posztjaimban felelevenített, régi kultjátékok:

Szereted a társadalomkritikus sci-fit? Mindened krimi és a humor? Akkor a Mesék az ágy alól képregény is pont neked készült! Bátran lapozz bele, és ha tetszett, rendeld meg gyorsan itt!