Nem titok, közel fél éve egy rendhagyó retrólexikon összeállításán dolgozom: 90 legendás tárgyat mutatok majd be benne a 90-es évekből – a tervek szerint idén karácsonykor már lehet lapozgatni a fa alatt. Csupa olyasmi lenne benne, ami gyerekkorunkban körülvett bennünket, a Kacsamesék-generáció tagjait, vagyis azokat a harmincasokat, akikben máig tartó traumát okozott, hogy Antall József 1993-as halálakor megszakították a Walt Disney-mesedélutánt. Takonylabda és tamagocsi, Hawks dzseki és görkosis Cindy, kinyitható hátú tini nindzsa teknőc és lengyel piaci sárga Nintendo-kazetta (9999 játékkal, ami persze valójában csak 3), VICO-filmek és Szex, szerelem, gyengédség-rovat a BRAVO magazinban! Ennek a nagyon tarkabarka, kicsit ciki, de mindenképpen izgalmas és nosztalgikus világnak a tárgykultúrájából mutatok most be kedvcsináló jelleggel néhány gyöngyszemet. Alant a széteső Jedi-bábuk, az ejtőernyős kamu G.I. Joe-k és a bizarr George Michael-bicska történetét olvashatjátok!
George Michael minibicskája
Ha valaha is bajnokságot rendeznek a legpihentagyúbb trafikáru címért, akkor ennek a funkciótlan George Michael-felirattal ellátott, madzaggal akár nyakba is akasztható zsebkésnek garantált a dobogós helyezése! Ahogy mondani szokás: nem tudom, mit szívott az a derék kisiparos, aki a '80-as években a garázsból átalakított műhelyében, Wham!-slagereket dúdolgatva, hangyaszorgalommal gyártotta sorozatban ezt a vackot, de adhatott volna belőle nekem is! Akármi is volt az ok, ami világra hozta ezt a popkulturális szörnyszülöttet, a hetedikes osztálykiránduláson végül hasznát tudtam venni egy ilyen kulcstartó-kiskésnek: kiválóan lehetett vele paprikát szeletelni, a Camping-sajtos zsömle tetejére!
1995-ben persze még teljesen más idők jártak, mint manapság: a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy egy 13 éves kissrác késsel a zsebében megy a suliba vagy az osztálykirándulásra. Csodájára is jártunk a gazdag osztálytársam dizájnos svájci bicskájának, amiből még körömvágó ollót meg fémfűrészt is ki lehetett hajtogatni. És bizony sosem feledem az iskola rémének fájdalomtól eltorzult arcát sem, amikor vagányságból addig-addig pörgette-hajigálta lakótelepi fekete nindzsaként a pillangókését, míg az bele nem állt a tenyerébe.
A szétesős Jedi-bábuk
Avagy a rafkós fröccsöntő kisiparosaink trükkös válasza a Kenner játékgyár méregdrága, hivatalos Csillagok háborúja-figuráira. A legendásan rossz minőségű magyar akciófigurákat a köznyelv csak „Jedi-bábukként” emlegette, mivel A Jedi visszatér magyarországi premierjének idején, 1984 őszén jelentek meg dömpingszerűen a város széli lengyel piacokon és a falusi búcsúkban (a nagyvárosi trafikokban persze már 1982-től, A Birodalom visszavág hazai premierjétől kezdve találkozhattak vele a szerencsés gyerekek). A figurák minősége rettenetesen gagyi volt. A nyiklő-nyakló bábuk teste és végtagjai könnyen törő, gyenge műanyagból készültek, maguktól meg sem álltak a lábukon, csak ha támaszkodni tudtak valaminek a polcon! A legjobban azok jártak, akik ki sem szedték a játékokat a dobozból – a bontatlan csomagolású figurák, vagyis ahol a műanyag burkot és a fegyvereket egy irodai tűzőgéppel(!!!) rögzítették a lehetetlen színű kartonpapírokhoz, manapság csillagászati összegekért cserélnek gazdát az eBay-en.
Én nagyjából úgy 1987 környékén kaphattam meg a széteső ewok figurámat, miután az oviban egész nap a legjobb cimborám magyar gyártású Star Wars-figuráival játszottam, és kifaggattam, mi is ez az egész Csillagok háborúja, hogyan lehet nekem is ilyen játékom. A Jedi-bábukat ugyanis egészen a '89-es rendszerváltásig ontották az élelmes kisiparosok padlásokon berendezett műhelyei (sőt, egy, az első figurákhoz megtévesztésig hasonlító második hullám a szakértők szerint 1994-99 között is sorozatgyártésba került) A törzs hosszanti ragasztásánál szinte azonnal széteső ewok, valamint a Harrison Ford helyett inkább Vágási Ferire hasonlító Han Solo általában minden gyereknek megvolt a '80-as évek végére. Az olyan ritka figurák megszerzéséért viszont, mint a frotír fürdőköpenyes Yoda, a gumikacsa anyagból készített, puha Darth Vader vagy a tekintélyt parancsoló Boba Fett, komoly bunyók és seftelések folytak a játszótereken! A '80-as évek legendás trafikos Jedi-bábuinak aranykora a rendszerváltással ért szomorú véget. A '90-es években hirtelen nyakunkba szakadó, nyugati árudömping közepette ezek a gagyi figurák többnyire már csak akkor kerültek elő az iskolatáskákból, amikor látványosan széteső, leszakadt karú ellenfelek kellettek a vagány G.I. Joe kommandósoknak, és ádáz ellenfeleiknek, a Kobráknak.
Special Force: a szegény ember G.I. Joe-ja
A G.I. Joe-k népszerűségét mi sem bizonyította jobban, mint hogy a '80-as évek közepétől kezdve boldog-boldogtalan lekoppintotta a franchise-t. Ilyen volt többek között a kínai Sungold gyár is: a fröccsöntő üzemeikből kikerülő, bajszos-tányérsapkás Special Force-figurákkal valószínűleg sok olyan gyerek találkozott, akiknél a szülők nem tudták megvenni a drága G.I. Joe szetteket. A Sungold-játékok persze sokszor tényleg szó szerint a szegény ember G.I. Joe-i és Kobrái voltak: egyetlen, tömör gumilabdákra emlékeztető műanyagból öntött figura volt az egész, akinek csak a karját lehetett fel-le mozgatni. De volt olyan Special Force-katona, akinek még a karja sem mozgott – cserébe viszont csomagoltak hozzá műanyag ejtőernyőt és zsineget! Egy ilyen ejtőernyős Sungold-figurát én is kisírtam magamnak a szüleimtől, valamikor a '90-es évek elején. A suliból hazafelé menet vettük meg egy trafikosnál, a lakótelepi panelbe megérkezve hatalmas móka volt ledobni a nyolcadik emeletről, és nézni, ahogy a parkoló autók közt landol. Aztán leliftezni érte, felvinni a nyolcadikra, és megint kidobni az erkélyről. Naiv 10 évesként természetesen eszembe se jutott, hogy amíg én a felvonót várom, valaki odalenn akár el is lophatja a hetyke bajszú, tányérsapkás kommandósomat!
Az ejtőernyős játék sajnos pár hét után így is szomorú véget ért. Kitaláltam ugyanis, hogy miután a Special Force-katona földet ért, megsorozom az erkélyre kirakott fonott kosárban tárolt paradicsomokkal! Az egyik ejtőernyőzéskor a kommandós elég szerencsétlen módon a mogorva emeletszomszéd vadonatúj Ford Sierrájan landolt. Nem sokkal voltunk a rendszerváltás után, akkoriban még elég nagy szó volt, ha valaki ilyen menő kocsival furikázott a Trabantok, Ladák és Skodák országában. Naná, hogy nem esett jól a tulajnak, hogy egy ledobott műanyag katona puklit hagyott a karosszérián, a motorháztetőt meg beterítették a kommandós után küldött, szottyos paradicsombombáim. „Majd megparadicsomoztatlak én, kisfiam, ne félj!” – morogta az emeletszomszéd, miután kiderült, hogy a kocsi az övé, és én voltam a tettes. Elkobozta a kis ejtőernyőst, én meg anyuval együtt egész délután moshattam lenn a flaszteren a Ford Sierrát! Soha többé nem követeltem a szüleimtől Special Force-figurát.
TETSZETT A POSZT? CSATLAKOZZ A NERDBLOG FACEBOOK-CSOPORTJÁHOZ, ÍGY SOSEM MARADSZ RETRÓ JÁTÉKOS, VICO-FILMES ÉS STAR WARSOS KONTENT NÉLKÜL!
Régen minden jobb volt? Mindened a retró? Gyűjtöd a '80-as, '90-es évek emléktárgyait? Akkor a Mesék az ágy alól képregény pont neked készült! Bátran lapozz bele, és ha tetszett, rendeld meg kedvezményesen itt!
