Dóka Péter eddig általában érzelmes gyerekkönyveket írt (A kék hajú lány, Lila királylány), még ha zsánerbe is csomagolta (Viharlovag), ám ezúttal egy könnyed fantasztikus kalandregénnyel jelentkezett, amiben ráadásul még űrhajók, szörnyek és szuperhősök is vannak. A képes regények az utóbbi időben nálunk is egyre népszerűbbek - ez az a könyvtípus, ami nagyjából félúton van regény és képregény között, azaz a rengeteg rajz nem pusztán illusztrál, hanem egyenrangú a szöveggel. Kép és szöveg együtt meséli el a történetet, és ha bármelyiket kivennénk, máris kegyetlenül megcsonkítanánk. Fontos jellemzője továbbá a képes regénynek, hogy jó esetben a tipográfiával is izgalmasan játszadozik. Jellemző példája ennek a könyvtípusnak Neil Gaiman és Skottie Young Szerencsére a tej című bolondos könyve (Gaiman egyik legjobbja, aki nem hiszi, vegye meg azonnal), a Claude-sorozat, és bocs, de nem tudom megkerülni magam, a két Emma és Tesla, amit én írtam és rajzoltam, A majdnem halálos halálsugár és A mosómedve, aki ki akarta mosni a világot. Szóval tapasztalatból tudom, hogy emberes meló összerakni egy ilyen könyvet, nagyon pontosan meg kell tervezni, hogy működjön.

Nyilván széles a skála, ami a rajzok mennyiségét és mesélő funkcióját illeti - a Szupermalac és Űrpatkány közelebb áll az illusztrált regényhez, a rajzok mennyisége teszi inkább képes regénnyé (legalábbis a saját mércém szerint), de ez persze mit sem von le az értékéből.

Az együgyű Csocsó malac egy tanyán éli egyszerű disznóéletét, azaz eszik, röfög, disznólkodik, de szegényt az összes állat utálja, megvetik, mert - disznó. Aztán amikor két napszemüveges ember elviszi onnan, a többi jószág nagyon örül, mert biztosra veszik, hogy hurkát és kolbászt készítenek szegényből. Szerencsére Csocsó malac megmenekül, ugyanis nem kóstolónak szánják, hanem egy kísérlet alanyaként ki akarják lőni az űrbe. Vele tart Pati patkány (plüssállatként már felbukkant A kék hajú lányban), és miután szétdúlnak egy szupertitkos laboratóriumot, különleges képességekre tesznek szert: Csocsó malac fingmeghajtással (mi mással) repülni tud, Pati patkány pedig hihetetlenül okos lesz. Ellopnak egy űrhajót, majd csatlakozik hozzájuk egy félszemű, kövér, tróger macska, Fáraó és felesége, Kleó, és hamarosan megindulhat a szuperhősködés - ami jóval nehezebb, mint hinnénk, leginkább a bürokrácia miatt.

A címszereplők egyszerű, szeretnivaló figurák, és a kompániának egyértelműen Fáraó a legviccesebb tagja: állandóan hazudozik, de mindig lebukik, illetve egy idő után - és ez a könyv egyik legjobb ötlete - egy, a kiadónak írt méltatlankodó levél után rendre belejavítgat a szövegbe. Dóka a felbukkanó egyéb szuperhősökkel is sziporkázik - az elaggott Űregér és Űrkutya kalandjaira különösen kíváncsi lennék

A történet a későbbiekhez képest elég komolyan indul, sőt, kifejezetten nyomasztó, de amint a főhősök megszerzik képességeiket, a hangulat viccessé, könnyeddé válik, és a történet is ugyanúgy felgyorsul, mint a fénysebességgel repdeső Szupermalac.  A végére azonban már túl gyors a tempó, az epizódok között szusszanásnyi pihenő sincs, van benne egy Mikulás-kaland, ami a többihez képest kurtán-furcsán van belegyömöszölve a sztoriba, a szuperállatok utolsó küldetése ráadásul még cliffhangerrel is végződik...

Máli Csaba illusztrációi tökéletesen passzolnak a szöveghez, és már első ránézésre egyértelmű, hogy az animáció felől jött. A rajzok lendületesek, már-már kiugranak a könyvből, olyanok, mintha egy rajzfilm kimerevített pillanatképei lennének, remek figurái pedig mintha épp csak kimaradtak volna a Macskafogóból. Fáraó felesége, Kleó azonban meglehetősen zavarba ejtő, mert nagyon nőies testet kapott, és hát olyan, mintha... meztelen lenne.

Elvileg még két folytatása lesz Szupermalac és Űrpatkány kalandjainak, no meg egy készülő rajzfilmsorozat - az első rész már megtekinthető (bár a fingot jótékonyan kihagyták belőle).

A mellékelt képek a rajzfilmhez készültek, a könyv illusztrációi nem ilyen színesek - egyébként itt bele lehet olvasni.